Egy limai bíróság elrendelte Martin Vizcarra azonnali börtönbüntetését és eltiltását, miután bűnösnek találta abban, hogy kormányzó korában 611 000 dollár kenőpénzt fogadott el közmunkákért. A volt elnök politikai üldöztetést jelentett be, és fellebbezést tervez.
Egy perui bíróság szerdán 14 év börtönbüntetésre ítélte Martin Vizcarra volt perui elnököt, mivel bűnösnek találta abban, hogy kenőpénzeket fogadott el, amikor egy déli régió kormányzójaként szolgált. Az ügyészség 15 év börtönbüntetést kért.
Az elnök nem lóg ki a sorból, hiszen elődei közül Alejandro Toledo (2001-06), Ollanta Humala (2011-16) és Pedro Castillo (2021-22) korábbi elnökök szintén börtönben ülnek. Korábban Alberto Fujimori elnök több mint 15 évig ült börtönben; 2023-ban szabadult, és a következő évben, 86 éves korában halt meg.
Vizcarrát azonnali börtönbüntetésre és kilencéves eltiltásra ítélték a közhivatalok gyakorlásától. Várhatóan fellebbezni fog a döntés ellen."Ez nem igazságszolgáltatás, ez bosszú" - mondta a közösségi médiában. "De nem fognak megtörni engem".
A volt elnök szerint az ítélet megtorlás azért, mert "szembeszállt" a kongresszust irányító jobboldali politikai csoportokkal, ahol a néhai Alberto Fujimori befolyása halála után is különösen erős. Vizcarra összeütközésbe került ezekkel a csoportokkal, amikor 2018 és 2020 között kormányozta Perut, és ez idő alatt odáig ment, hogy feloszlatta a kongresszust.
A limai büntetőbíróság megállapította, hogy Vizcarra a Moquegua tartomány kormányzósága idején illegális kifizetéseket kapott vállalatoktól, cserébe azért, hogy megbízást adjon nekik két nagy projektre, egy öntözőrendszerre és egy kórház építésére. A hatóságok azzal vádolják, hogy mintegy 611 000 dollár (527 000 euró) kenőpénzt kapott az építőipari cégektől.
A volt elnök testvére, Mario Vizcarra jelenleg Peru elnöki tisztségéért indul a következő választáson.
Az andesi ország szégyene
Peru politikai életét az elmúlt másfél évtizedben a visszatérő instabilitás és az iszapbirkózás jellemezte. A transznacionális vesztegetési ügyek feltárták a köz- és magánszféra összefonódását, és nyomában jogi eljárások sora indult, ami egyszerre jelentett elszámoltatást és további politikai turbulenciát.
Peru gazdasága erősen függ a nyersanyagkitermeléstől, a munkaerő nagy része a informális szektorban dolgozik, és erős regionális-etnikai feszültségek léteznek a természeti erőforrások hasznosítása körül. Mindez rendezetlen társadalmi-politikai konfliktusokat gerjeszt. Intézményes válaszként ugyanakkor megjelent egy aktív, jogi eszközökkel dolgozó ügyészségi és bírósági nyomás az elit ellen - ez magyarázza a sok korábbi vezető elleni eljárást.
Ezzel párhuzamosan azonban nőtt a félelem is, hogy a jogsértések észlelése átpolitizálódik, és hogy a felszíni elszámoltatás nem minden esetben jár együtt mély intézményi reformmal. A közrend és a társadalmi bizalom helyreállítása ezért továbbra is komoly kihívás.