Washingtonban az európai üzenet egyértelmű volt: az európaiak egységesen követelték a tűzszünetet, a biztonsági garanciákat és Ukrajna támogatását – írja Kristine Berzina, az amerikai German Marshall Fund vezető munkatársa.
HIRDETÉS
Putyin orosz elnök hétfőn valami mélységesen kellemetlen dolgot láthatott Washingtonban: az európai egységet és erőt, nem pedig Zelenszkij elnök szidalmazását és zavarba ejtését.
Putyinnak jó oka volt azt gondolni, hogy a Trump amerikai elnökkel és Zelenszkij ukrán elnökkel az Ovális Irodában az utolsó pillanatban tartott találkozó ugyanolyan feszült lesz, mint februárban volt. Zelenszkijnek és az európai vezetőknek kevés idejük volt arra, hogy előkészítsék az alaszkai csúcstalálkozóra adott reakcióikat, Trump pedig arra törekedett, hogy gyors előrelépést mutasson a béketárgyalások irányába.
De ahelyett, hogy tanúja lett volna annak, hogy Zelenszkij egyedül száll szembe Trumppal, Oroszország inkább azt látta, hogy az ukrán elnök az északi, déli, nagy és kis országokat, valamint a NATO-t és az EU-t képviselő hét európai vezető társaságában érkezett a Fehér Házba.
Washingtonban az európai üzenet egyértelmű volt: az európaiak egységesen követelték a tűzszünetet, a biztonsági garanciákat és Ukrajna támogatását. Azzal, hogy ilyen nagy számban érkeztek Washingtonba, megmutatták, hogy Ukrajna nem csupán Európa perifériáján van, hanem egyenesen az európai belső körhöz tartozik.
A Fehér Házban pedig az volt a céljuk, hogy Trumpot is bevonják ebbe a körbe. A beszélgetés alakulását figyelve Putyin bizonyára látta, hogy nem Zelenszkij, hanem ő rekedt kívül.
Egységes front
Az európai vezetők jól összehangoltak, és most, hét hónappal Trump második kormányzása után már gyakorlottak abban, hogy egységes frontot mutassanak az esetleges válságok hatástalanítása érdekében, melyek részben azzal kapcsolatosan alakulnak ki, ahogy Trump a globális ügyeket kezeli. Az amerikai elnökkel folytatott kitartó "bájoló offenzívájukkal" megvásárolták Trump jóindulatát.
Trump szabadon osztogatta a bókokat Merz kancellárnak a barnaságáért, Alexander Stubb finn elnöknek a fiatalságáért, Meloni olasz miniszterelnöknek pedig a kitartó vezetői munkájáért. Még Ursula von der Leyen uniós bizottsági elnökkel is melegen bánt. Annak ellenére, hogy a múltban mély szkepticizmussal viseltetett az EU iránt, azt mondta, megtiszteltetés, hogy az asztalnál ül, és csodálta, hogy "erősebb", mint a többi jelen lévő vezető.
Ez a melegség nem csupán show, politikai hatása is volt.
Az európai vezetők határozottsága és egységessége "eloltotta a legrosszabb tüzeket", amelyek egy Zelenszkij-Trump kétoldalú találkozóból származhattak volna. Trump nem követelte nyilvánosan, hogy Ukrajna kapituláljon és engedjen Putyin területi követeléseinek. Ukrajnát nem tekintette a béke akadályának.
Ráadásul az európaiak azt szorgalmazták, hogy az Egyesült Államok komolyan járuljon hozzá Ukrajna biztonsági garanciáihoz. A találkozón és azt követően Trump nyitottságát fejezte ki a biztonsági garanciák terén való amerikai együttműködésre. Azzal a kikötéssel, hogy nem lesznek ott amerikai katonák, és valószínűleg sokkal kevesebb támogatással, mint amennyit az európaiak szeretnének. De néhány héttel ezelőtt, tekintettel Trump ragaszkodására, miszerint ez "nem [az ő] háborúja", a Tettrekészek Koalíciójának nyújtott bármilyen amerikai segítség lekerült az asztalról.
Most Marco Rubio amerikai külügyminiszter fogalmazza meg az Ukrajnának nyújtandó biztonsági garanciákat, és egyeztet az európai kollégákkal.
Kínos egyesek számára
Egyes európai polgárok elégedetlenek a vezetőik Trumphoz való hozzáállása miatt, kínosnak találják, hogy vezetőik hízelegnek neki. Pedig ez a megközelítés elkerülte a katasztrófát. Júniusban Trump a NATO hágai csúcstalálkozóján támogatta az ötödik cikkelyt. Ezen a héten Trump nem kényszerítette Zelenszkijt, hogy engedjen Putyin követeléseinek, és az európai vezetők bevonják az amerikai elnököt az európai biztonság ügyébe.
Mégis, ez nem elég. Az európai vezetőknek nem szabad a következő három és fél évet pusztán a tűzoltással tölteniük.
Ehelyett fel kell használniuk az egységük auráját, hogy gyorsabb ütemezéssel, mint amire eddig hajlandóak voltak, képzettebb védelmi szereplőkké váljanak. A diplomáciai egység Washingtonban az erő egyik formája, amelyet Putyin elismer, de sokkal fontosabb, hogy rendelkezzenek a szükséges munkaerővel és katonai képességekkel, hogy lehetővé tegyék a Készek Koalícióját.
Még ha az Egyesült Államok hozzájárul is az Ukrajnának nyújtott biztonsági garanciákhoz (ami korántsem biztos), az európaiaknak kell biztosítaniuk az emberanyag és fegyver túlnyomó többségét minden olyan biztonsági erőhöz, amely biztosítaná a hátországot Ukrajnában.
A Trump-kormányzat hajlamai az amerikai katonai jelenlét csökkentésére Európában változatlanok, és Trump személyes vágya, hogy csökkentse a katonai személyzetet fenyegető kockázatot, korlátozni fogja az USA részvételét egy biztonsági erőben.
Az európaiaknak, akik a század közel-keleti háborúiban megszokták, hogy a kisebbik partner szerepét játsszák, meg kell tanulniuk megfordítani a forgatókönyvet.
Hosszú távon ez az európai védelmi erő az egész kontinens számára létfontosságú lesz, nem csak Ukrajna számára. Az európaiak személyes kapcsolatok és okos diplomácia révén talán képesek lesznek Trump elnököt a pályájukon tartani, de a Republikánus Párt más, fiatalabb tagjai sokkal kevésbé hajlanak arra, hogy segítsenek Európának szembeszállni Oroszországgal.
Az európaiaknak könnyebb lesz az Egyesült Államokat Európában tartani, ha az USA hozzájárulása eleve korlátozott. Ha ezt a megközelítést Ukrajnában próbálják ki, az jó kísérleti példája lesz annak, hogy minek kell történnie az egész kontinensen, hamarabb, mint azt az európaiak szeretnék.
Kristine Berzina az Egyesült Államok védelmi és transzatlanti biztonságának vezető munkatársa a German Marshall Fund of the United States-nél.