Az izraeliek számára nem ismeretlen érzés a fenyegetettség, de ez a mostani helyzet súlyosabb, mint amire számítottak.
HIRDETÉS
Robbanások világították be az éjszakai eget Jeruzsálem és Tel-Aviv felett péntekről szombatra virradóra. Irán válaszcsapást mért a zsidó államra a péntek hajnalban indított összetett izraeli hadművelet miatt.
Az egész ország tűz alá került, mindenkinek le kellett mennie az óvóhelyre. Az izraelieknek ez nem ismeretlen helyzet, de most komolyabbra fordult, mint szokott. Az iráni válaszcsapásoknak halálos áldozataik is vannak.
Egy tel-avivi férfi azt mesélte, hogy mikor megszólaltak a szirénák, felébresztette a feleségét, és lerohantak az óvóhelyre. Alig csukták be maguk mögött az ajtót, egy nagy robbanást hallottak. Beleremegett minden. Amikor kijöttek, és azt látták, hogy a fél ház eltűnt, darabokra hullott.
Egy másik lakó azt mondta, hogy ilyen komoly támadás először érte azt a környéket. Próbálják összeszedni magukat.
Az izraeli és az iráni vezetés is további légicsapásokat helyezett kilátásba arra az esetre, ha a másik nem hagy fel a megtorló akciókkal. Szombaton az amerikai elnök ismét arra figyelmeztette az iráni vezetést, hogy "ragadja meg a második esélyt", vállalja atomprogramja korlátozását, különben további pusztításra számíthat.
Pár órával később bejelentették, hogy elmarad az amerikai-iráni atomtárgyalások vasárnapra tervezett ománi fordulója. Jól látszik, hogy elhúzódó konfliktusra kell számítaniuk az izraelieknek és a perzsa állam lakosságának is.
A lakosok egy része dacol, mások kétségbe vannak esve
Tel-Aviv lakói sokféleképpen reagáltak az iráni megtorló támadásra, és eltérő véleményeket fogalmaztak meg a konfliktus eszkalálódásáról és annak a mindennapi életükre gyakorolt hatásáról. Egyesek számára az éjszakai támadás ijesztő volt, ugyanakkor ismerős.
"Nem különösebben kellemes, és sajnos már eléggé hozzászoktunk ehhez" - mondta Ram Ilan. - "Számomra inkább bosszantó, mint fenyegető."
Másokból viszont szorongást váltott ki. Howard Alansteen, egy Izraelben élő amerikai férfi azt mesélte, hogy a felesége teljesen kiborult. "Nagyon-nagyon szorong, és minél hamarabb el akar menni. Arról beszél, hogy átmegy a hídon Jordániába. Arról beszélt, hogy felszáll egy kompra Ciprusra. Nagyon feldúlt".
A pusztítás közepette néhányan szilárd elhatározásnak adtak hangot. Egy megrongálódott épület mellett állva David, egy másik tel-avivi lakos, határozottan támogatta Izrael katonai akcióit. "Látjuk a pusztítást, semmi sem tántorít el minket. Folytatnunk kell a küldetésünket, és ki kell iktatnunk azokat, akiket kell, és meg kell tennünk mindent, ami szükséges. Semmi sem fog eltántorítani minket, minden erőnkkel folytatjuk, előrenyomulunk, előrenyomulunk" - mondta.
Mások, mint Max Rashpski, elhúzódó harcot látnak maguk előtt. "Nem lesz vége, nem fog egyhamar véget érni. Hosszú ideig fog tartani" - mondta, és kifejtette: "Ez egy regionális háború, ez egy újabb eszkalációs forduló, egy háború, és már körülbelül két éve benne vagyunk".
Van, aki szomorú és csalódott. Erez, aki biciklivel haladt el egy egy romos épület mellett, azt mondta, azt kívánja, bárcsak mindkét fél békében élhetne. "Reméltem, hogy mindez nem fog megtörténni. Sem velünk, sem velük. És mindenki a saját térfelén élne" - mondta.
"Ezek a ballisztikus rakéták és más rakéták, amelyeket Trump amerikai elnök küld nekünk, nem érik meg azt a pénzt, amit az amerikai adófizetők fizetnek érte. Nem éri meg a katonáinkat fenyegető veszélyt, mindenki békében akar élni. Remélem, ez eljut a megfelelő emberekhez" - mondta a tel-avivi fiatalember.