2023. október 7-én megállt az idő Izraelben. Azóta minden perc a Hamászról, a túszok kiszabadításáról és a trauma feldolgozásáról szól. Bár a kormányfő erősödni látszik, a többség már nem kér a háborújából. Azt viszont senki sem tudja, hogy miként lehet vér nélkül leszámolni a Hamásszal.
HIRDETÉS
,,Izrael nem szándékosan öli a civileket a Gázai övezetben, de ez egy háború, amiben mindig lesznek járulékos veszteségek" – a többi között erről beszélt a közelmúltban Benjamin Netanjahu egy jeruzsálemi antiszemitizmus elleni konferencián.
Az izraeli kormányfő elmondta: mivel Egyiptom nem engedi be a menekülteket, Gáza a világ legnagyobb szabadtéri börtöne lett; de még így is olyan szűk, hogy a katonaság nem tud személyi áldozatok nélkül előrenyomulni. Ráadásul a Hamász élő pajzsnak használja a civileket, amin az IDF-nek át kell valahogy törnie, ha fel akarja számolni a terrorszervezetet.
,,Ezek olyanok, mint a nácik. Csak van egy nagy különbség. Míg a nácik megpróbálták eltitkolni a kegyetlenkedéseiket, addig ezek a terroristák a fejükön GoPro kamerákkal járnak és mindent publikálnak, mert büszkék arra, amit tesznek" – mondta Netanjahu, aki nem tartja magát háborús bűnösnek, amiért a végsőkig elmegy hazája védelmében.
A konferencián felszólalt Tal Shoham, akit amerikai közbenjárásra 505 nap után, áprilisban csontvázzá fogyva sikerült kiszabadítani a Hamász fogságából. Őt két társával egy egy méter széles alagútban őrizték a föld alatt embertelen körülmények között.
,,Gyorskötőzővel kötötték össze a kezeinket, ami a húsunkba vágott. Napokig vertek minket és a fal felé fordulva kellett ülnünk, denevérekkel a fejünk felett. Olyan szomjasak voltunk, hogy a sós, mocskos vizet is megittuk a vécéből” – idézte fel a legnehezebb időszakot.
Égő holttestek a Be'eri kibucban
Tal Shohamot és családját a gázai határ mellett fekvő A Be'eri kibucból hurcolták el a terroristák. Stábunkkal mi is délre utaztunk, hogy kiderítsük: hogy néz ki most a szitává lőtt és felgyújtott település, ahol több mint 130-an vesztették életüket október 7-én.
Másfél évvel a vérengzés után még csak 50-en költöztek vissza a korábban ezer fős kibucba. A házak többsége ma is romosan áll. A kormos falakból, a konyhapulton hagyott eszközökből és a lövésnyomokból látszik, hogy itt nem természeti csapás történt.
Danny Majzner a 90-es évek óta él a kibucban, az ő élete azon múlt, hogy még időben sikerült elbújnia otthonában. A szomszédságban élő nővérét azonban saját nappalijában lőtték agyon a dzsihádisták.
,,Amikor az IDF másik 4-5 emberrel együtt kiszabadított, itt a mögöttem lévő kapun vittek ki minket. Az út tele volt halott terroristákkal. Ekkor láttam, hogy mekkora pusztítást végzett a tűz. Mindent felgyújtottak, amit tudtak. Elviselhetetlen volt az égett holttestek szaga. Ekkor már 20 órája nem ettem és nem ittam, olyan voltam mint egy zombi” – mesélte Danny, aki korábban még támogatta a palesztinok ügyét, ma viszont már azt szeretné, ha az egész Gázai övezetet a földdel tennék egyenlővé.
A kibuc határában most 120 új házat építenek a visszatérőknek, mert Dannyék azt szeretnék, ha a romok örökre megmaradnának az október 7-i mészárlás mementójának.
A halálba táncoltak
Be'eritől csak 10 percet kell utazni a tragikus sorsú Nova Fesztivál helyszínére. Ez volt az a rendezvény, ahol 364 fiatalt lőttek agyon a terroristák. A homokos pusztát azóta nemzeti gyászhellyé avatták.
A hatóságok érintetlenül hagyták a színpadokat, a DJ-pultot, valamint azt a sárga konténert is, amit menedékként használtak a fesztiválozók, de csak tömegsír lett belőle.
Mazal Tazazo etióp származású zsidó anyának egy hajszálon múlt az élete.
Mazal történetét többször is robbanások robaja zavarta meg. A fiatal nő azt mondta, hogy ilyenkor mindig újra átéli a tarumát. Ő így emlékezett vissza megmenekülése történetére:
,,Amikor már nagyon közelről hallottuk az arab kiáltásokat, egy kis gödörben próbáltunk meg elbújni és növényekkel betakarni magunkat. Mivel nem éreztem biztonságban magamat, hasra fordultam és a tarkómra tettem a kezemet. Néhány perccel később azonban az egyik terrorista megtalált minket és azt üvöltözte angolul, hogy ,,Álljatok fel! Te meg te.” Olyan volt, mintha az egész egy rémálom lenne. Ekkor a puskatussal tarkón vágott. A fejem többször is a földnek ütődött. Néhány másodpercre el is vesztettem az eszméletemet. Mire magamhoz tértem csak annyit éreztem, hogy valaki elkezdi összekötözni a lábam, majd valamit rám dob. Már ekkor tudtam, hogy egyetlen esélyem van: ha visszatartom a lélegzetemet és halottnak tettetem magam. Csak ezért hagytak ott."
Mazal két legjobb barátjával menekült. Mire kinyitotta a szemét, mindketten holtan feküdtek mellette. A Hamász emberei eredetileg 250 túszt ejtettek, 58-at még mindig gázai alagutakban rejtegetnek, de közülük valószínűleg csak húszan maradtak életben. Izraelben nincsen olyan bár vagy buszmegálló, ahol ne emlékeznének rájuk kis matricákkal.
Békét akarnak, de a Hamász nélkül
Az embereknek elegük van a háborúból és abban bíznak, hogy a túszok szabadon engedésével a harcok is véget fognak érni. A hadsereg szóvivője azonban bevallotta nekünk, hogy ez naív ábránd.
,,Ez nem jelentené azt, hogy véget vetünk a háborúnak. Bár a túszok kiszabadítása az elsődleges célunk, az is nagyon fontos, hogy a Hamász soha többé ne juthasson vezető szerephez Gázában, hogy ne ismétlődhessenek meg az október 7-i események” – szögezte le David Baruch, aki szerint Izraelben most jó időre lekerült a tárgyalóasztalról a kétállami megoldás.
Ez pedig további évtizedekre bebetonozhatja a konfliktust a zsidók és a palesztinok között.