2023 közepén már a küszöbön állt Szaúd-Arábia és Izrael megbékélési egyezsége, ami végzetes veszélyt jelentett volna a gázai terrorszervezet számára. Ennek megakadályozására adta ki Jahja esz-Szinvár az október 7-i véres támadás parancsát.
HIRDETÉS
A The Wall Street Journal izraeli titkosszolgálati adatok birtokában bizonyítja, hogy a régóta kovácsolt támadási tervet a gázai terrorparancsnok azért élesítette be hirtelen, hogy az ígéretes szaúdi-izraeli tárgyalások felboruljanak. A megbékélési folyamatról akkor már szinte csak az aláírások hiányoztak, és a sivatagi királyság és annak de facto uralkodója, Mohammad bin-Szalmán koronaherceg (MBS) ezzel csatlakozott volna a 2020-ban tető alá hozott Ábrahám-szerződésekhez, amit az Emirátusok, Bahrein és Marokkó már megtett.
Szinvár aggodalma az volt, hogy ha mindez bekövetkezik, akkor muszlim államok újabb sora fogja követni a leggazdagabb arab országot, és ezzel a palesztin ügy elveszíti vezető szerepét. További veszélyt jelentett a Hamász számára, hogy meggyöngül saját fő szponzora, vagyis Irán befolyása a térségben, és megszakad a támogatási lánc.
A Hamász világosan látta azt a kibontakozási folyamatot, amiben Izrael és az Ábrahám-aláírók pénzügyi, kereskedelmi, turisztikai és hírszerzési kapcsolatai egyre szélesedtek, és ezzel párhuzamosan több arab rezsim szemében a palesztin kérdés kezdett veszíteni a súlyából. A szaúdi-izraeli megállapodás olyan közelségbe került, amit már csak egy váratlan, gyors és jóvátehetetlen lépéssel lehetett lassítani, vagy akár teljesen lerombolni.
Saját szemszögéből nézve Szinvár valóban tarthatott ilyen következményektől
Bizonyított tény, hogy a váratlan rajtaütés tervét már két éve építették Mohammad Deiffel, a Hamász katonai szárnyának vezetőjével, de végrehajtási időpontot vagy periódust még nem tűztek ki.
Számoltak azzal a következménnyel is, hogy a terrortámadást extrém izraeli megtorlás követi, de azt remélték, hogy ellenreakcióként kitobban egy koordinálatlan és heves pánarab felkelés Ciszjordániában, Libanonban és Szíriában, feldarabolva és megosztva Izrael katonai kapacitásait.
A WSJ által áttekintett dokumentumok azt igazolják, hogy a terrortámadással kapcsolatos találkozóra 2023 október 2-án sor került Bejrútban, amelyen a Hamász vezető képviselői mellett Irán és a Hezbollah biztonsági tisztviselői is részt vettek. Teherán akkor és ott jóváhagyta a tervezett akciótervet.
Később Irán azt állította, hogy nem volt tudomása sem a tervről, sem annak időpontjáról. Elfogott Hamász és Hezbollah tisztviselők szerint sem osztották meg velük a támadás részleteit, beleértve a mértékét és a dátumát, mert a gázai katonai szárny (Deif) ezt szigorúan titokban tartotta.
Viszont több ország hírszerző tisztviselői szerint Irán és a Hezbollah már 2021 nyara óta tárgyalt a Hamásszal valamilyen támadás lehetőségéről, és folyamatosan biztosították a fegyvereket, a finanszírozást és a kiképzést a terrorszervezetnek, még az októberi támadás előtti hetekben is. Ugyanakkor mind Teherán, mind a Hezbollah világossá tette a Hamász számára, hogy nem akarnak közvetlen és totális háborúba keveredni Izraellel, és ezt így tudja az izraeli hírszerzés is.
A tanácskozáson részt vett személyek közül valószínűleg a legtöbben már meghaltak izraeli katonai csapásokban vagy célzott merényletekben, például Marwan Issza tábornok, a Hamász 3. számú katonai vezetője. Hasonló sorsra jutottak azok is, akik nem voltak ott Bejrútban, köztük a Szinvár-fivérek, Deif, és a legtöbb dandárparancsnok. A Hamász előző nomenklatúrája gyakorlatilag megsemmisült, és jelenlegi átmeneti vezetőit nem is lehet mindig pontosan azonosítani.
Ez gondot jelent Izraelnek, mert míg a korábbi parancsnokokat évtizedek óta ismerték, az új szereplőkről már sokkal kevesebb a biztos adat és a hozzájuk vezető kapcsolat. Ez a hatásköri zavar is oka lehet annak, hogy jelentősebb fogolycserékre az utóbbi hónapokban nem került sor.
Az izraeli hadsereg által megtalált belső Hamász-dokumentumok szerint a terrorszervezet egyre mélyebb bizalmatlanságot mutatott azokkal a szaúdi ígéretekkel szemben, miszerint a királyság továbbra is szívósan ki fog tartani a palesztin érdekek mellett. Gázában ezeket az ígéreteket inkább úgy értékelték, mint a Hamász semlegesítését célzó félrevezetést, nehogy a megbékélés útjába álljon.
A Hamász viszonya a szaúdiakkal eleve fagyos volt azóta, hogy a terrorszervezet erőszakkal elragadta a gázai övezet irányítását a rivális Fatah frakciótól (Arafat pártjától), amely viszont évtizedek óta mély kapcsolatokat ápolt Szalmán szaúdi királlyal, akit palesztin útlevéllel is megajándékozott.
Az újabb időkben az Arafat után következő Mahmúd Abbász palesztin elnök és a szaúdi koronaherceg kapcsolata szintén baráti volt, miközben a Hamásszal szemben mindkettőjüké a mélypontra jutott.
A Hamász katonai vezetésének 2022 augusztusi „titkos” jelzésű belső tájékoztatója úgy zárul, hogy „a mozgalom kötelessége lett átpozícionálni magát… a palesztin ügy fennmaradásának megőrzése érdekében az arab országok széles körű normalizációs hullámával szemben, amelynek elsődleges célja a palesztin ügy felszámolása”.
Noha a folyamat fő célja nem ez volt, hanem az Izraellel (és az USA-val) való üzletszerű együttélés, az kétségtelen, hogy mindez hátrébb tolta a palesztin kérdés jelentőségét az arab rezsimek szemében.
Minderre válaszul a Hamász megerősítette az együttműködést a libanoni Hezbollahhal és más militáns frakciókkal, főként a Palesztin Iszlám Dzsiháddal (PIJ) - áll a tájékoztatóban. A Hezbollah át is adta Irántól szerzett rakéta-kontingense egy részét a Hamásznak, bár ez nem járt a megfelelő kiképzéssel, ami miatt több halálos baleset is bekövetkezett, így közép-gázai központi kórházban történt borzalmas robbanás.
A legnagyobb változás lenne évtizedek óta
A szaúdi-izraeli kapcsolatok normalizálódása jelentené a legnagyobb változást Izrael politikai helyzetében a Közel-Keleten, mióta évtizedekkel ezelőtt békeszerződéseket írt alá Jordániával és Egyiptommal. 2020-ban Izrael teljes körű diplomáciai kapcsolatokat létesített az Egyesült Arab Emírségekkel és Bahreinnel is, de a Rijáddal kötendő megállapodás a régóta áhított igazi cél Netanjahu miniszterelnök Izrael számára.
Trump elnök első mandátuma után most ismét előkerült az amerikai igény, hogy regionális koalíciót kell szervezni Irán megfékezése érdekében.
Mégis, a gázai tömeges halálesetek és pusztítások következményei áthangolták Mohamed bin Szalmán trónörökös politikai mérlegelését. A koronaherceg az elmúlt évben számos külföldi látogatónak elmondta, hogy nem folytathatja a normalizációt Izraellel addig, amíg Jeruzsálem nem teljesít két feltételt: leállítja a gázai háborút, és beleegyezik egy olyan diplomáciai folyamatba, amelynek végeredménye a független és szuverén arab állam létrehozása, az ENSZ közgyűlésének 1947-es határozata alapján.
Az október 7-i támadás megkeményítette a hozzáállást Izraelben is, és az izraeli politikai spektrum nagy része számára a kétállamiság megvitatása teljesen lekerült a napirendről. A felek tehát jelentősen távolodtak egymástól, így a Hamász mesterterve ebben a tekintetben bevált.
Olyannyira, hogy a zsákmányolt dokumentumok között találtak egy álláshirdetést is, amiben kommunikációban jártas, egyetemi végzettségű személyt kerestek, akinek feladata „a mozgalomnak a megbékéléssel szembeni programjainak marketingje” lenne, beleértve az arab világban működő civil szervezetek rábírását arra, hogy bojkottálják az Izraellel normális kapcsolatokat támogató más civil csoportokat.
Összességében a Hamász terve, hogy halálos támadásával meghiúsítsa az izraeli-szaúdi közeledést, végül működött – de szörnyű árat követelt Gázában.