Robert Prevost még Ferenc pápa kiszemeltjeként sem számított favoritnak. Megtörte a tabut, miszerint az amúgy is befolyásos Egyesült Államok képviselője nem lehet pápa. Nem vált előnyére viszonylag fiatal életkora sem. Ennek ellenére latin-amerikai támogatással ő lett a katolikus egyház új vezetője.
HIRDETÉS
„Mindannyiótoknak, de kivált a perui Chiclayo egyházmegyém népének, Róma és Olaszország népének üzenem, hogy fellegvár egyháznak kell maradnunk, egy olyan egyháznak, amely szeretetet tanúsít, amely mindig és feltétel nélkül jótékonykodik a szenvedőkkel” – váltott át spanyolra megválasztása utáni, üzenetértékű bemutatkozásán, a Szent Péter téren a 267. katolikus egyházfő.
Robert Prevost ugyan Chicagóban született, de hittérítőként, majd érsekként szolgált az inkák földjén, 2015-ben pedig megkapta a perui állampolgárságot is.
„Imádkozzunk együtt az új küldetésért, a világ békéjéért” – fohászkodott a 69 éves Szentatya.
Ő az első, aki megtörte a régi tabut, miszerint amerikai soha nem lehet pápa. Korábban az volt a nézet, hogy az Egyesült Államok szuperhatalomként több mint elegendő geopolitikai befolyással rendelkezik a pápaság intézménye nélkül is – írta a Telegraph.
A reformer
Az új pápáról nem sokat tudni: ritkán nyilatkozott, és még kevesebbet beszélt nyilvánosan.
„A feladatunk, hogy ajtót nyissunk, és tudassuk mindenkivel, hogy szívesen látjuk a templomban” – ezt mondta viszont 2023-ban egy vatikáni sajtótájékoztatón. Az üzenet tökéletes összhangban állt Ferenc pápa szellemiségével.
Elődje példáját követő reformerként tartják számon.
Az 1955. szeptember 14-én született, francia és olasz származású apa, illetve spanyolajkú anya gyermekének, Robert Francis Prevostnak az életrajza lenyűgöző. Egyházi pályafutását ministránsként kezdte, majd 1982-ben pappá szentelték.
Jóllehet három évvel később Peruba költözött, rendszeresen visszatért az Egyesült Államokba, hogy lelkészként és perjelként szolgáljon szülővárosában.
Később újra éveket töltött Ferenc pápa kérésére Peruban, először misszionáriusként, majd érsekként.
Aztán a Szentatya a Vatikánba szólította vissza, a főpapokat kinevező püspöki dikasztérium élére. A pápai latin-amerikai bizottság elnökeként rendszeres kapcsolatban állt azzal a térséggel, ahol még mindig a legtöbb katolikus él.
Visszafogottsága ellenére részese volt Ferenc pápa egyik legjelentősebb reformjának: három nőt vettek fel abba a testületbe, amely eldöntötte, hogy mely püspökjelöléseket terjesszék a pápa elé.
Csöndes stílusával, elődje iránti hűségével, valamint a társadalmi igazságosság iránti elkötelezettségével a jelek szerint elnyerte bíboros testvéreinek az elismerését.
Megválasztása ellen szólt – pápai mércével mérve – viszonylag fiatal életkora. A konklávén általában vonakodnak olyan pápát választani, akinek az uralkodása két évtizedig, sőt tovább is eltarthat.
Az amerikai
„Habemus Papam”, azaz van pápánk – jelentette be Dominique Mamberti francia bíboros nem sokkal azután, hogy fehér füst kezdett gomolyogni a Sixtusi-kápolna tetejére szerelt alkalmi kéményéből.
Robert Prevost nyerte el a választásra jogosult 133 bíboros kétharmados többségének a támogatását – pedig a neve nem szerepelt a favoritok között.
„Ez egy hatalmas meglepetés. Azt bizonyítja, hogy a latin-amerikai bíborosok egyként álltak mögé” így reagált a hírre egy amerikai jezsuita pap, az Inside the Vatican, A Vatikán titkai című könyv szerzője.
„Közülük valónak tekintik, mert papként és püspökként sok-sok évet töltött Latin-Amerikában. Nemcsak amerikai, hanem egész Amerika pápája” – mondta Thomas Reese, aki szerint megmarad a jelképes folytonosság Ferenc pápa halála után is.
A váratlan megválasztását Reese „sokkolónak” nevezte. Egy vatikáni bennfentes szerint Robert Prevost „nem volt a nyilvánvaló favoritok egyike, ugyanakkor mindenkit ismer, 30 évet töltött misszionáriusként a térségben, és beszéli a nyelvüket”.
A beavatott szerint XIV. Leó pápa a legkevésbé „amerikai”, viszont „érti Amerikát, és képes kommunikálni az országgal, ami különösen fontos a Trump-korszakban”.
Az új pápa a „bölcsesség hangja lesz egy széttöredezett és megosztott világban” – véli a Katolikus Tengerentúli Fejlesztési Ügynökség igazgatója. Christine Allen szerint XIV. Leó pápa perui tapasztalatai alapján a „marginalizált hangokat fogja a középpontba helyezni”.
A folytonosság
Prevostot korábban kétszer is megválasztották a Szent Ágoston által a 13. században alapított Augustinus rend generális priorjának, legfőbb vezetőjének – írta a francia hírügynökség. A rend ötven országban ténykedik, különös hangsúlyt fektetve a közösségi életre és a tagok egyenlőségére.
Ferenc pápa több mint egy évtizede felfigyelt rá, kiszemelte, és érsekké léptette elő.
Rómában Prevost csak látszólag vonult a háttérbe. Jól ismerték azok, akik számítanak – írta az Euronews.
Jelzésértékű, hogy az év elején Ferenc pápa Prevostot a bíborosok legmagasabb rangjára nevezte ki, mintegy sugallva, hogy egy esetleges konklávén jó választásnak tartaná.
A bíboros határozottan támogatta elődje pápaságát, kivált elkötelezettségét a társadalmi igazságosság kérdései iránt – ezt mondta XIV. Leó pápáról Mark Francis tiszteletes, aki a hetvenes évek óta Prevost barátja.
„Mindig barátságos és melegszívű volt. A józan ész és a gyakorlatias aggodalmak hangja maradt az egyház szamaritánus ténykedésével kapcsolatban” – mondta az atya, aki Prevosttal együtt járt szemináriumra.
„Fanyar humorérzéke van, és nem volt olyan ember, aki keresi a rivaldafényt” – tette hozzá.
Minden áldott nap az ima után a paptársaival reggelizett – emlékezett vissza a Peruban töltött évekre egy ottani tiszteletes.
„A problémák dacára megőrizte jókedvét és derűjét” – mondta Fidel Purisaca Vigil.
A látnoki szellem
Ferenc pápa alig két éve nevezte ki bíborosnak.
A konklávé bíborosainak négyötöde egyébként az előző pápának köszönheti előléptetését, így annyira nem is meglepő, hogy ebből a körből került ki az 1,4 milliárd hívőt számláló katolikus egyház új vezetője.
Minden jel szerint olyan személyiség lesz, aki folytatja elődje reformjait, és osztja nézeteit a migránsokról, a szegényekről és a környezetvédelemről.
A „gender ideológia népszerűsítése zavaró, mert olyan nemek létrehozására törekszik, amelyek nem léteznek” – erre hivatkozva, még püspökként Prevost a New York Times szerint ellenezte, hogy a nemekkel kapcsolatos felvilágosítás bekerüljön a perui tantervbe.
Korábban sajnálkozott, hogy a populáris kultúra „az evangéliummal ellentétes hiedelmek és gyakorlatok iránti szimpátiát” táplál. A „homoszexuális életmóddal” és az „azonos nemű partnerekből és örökbefogadott gyermekeikből álló alternatív családokkal” érvelt.
Ellenezte a nők diakónussá történő szentelését. Azt mondta, hogy az „nem old meg egy problémát”, hanem ellenkezőleg „új problémát szülhet”. Ugyanakkor elismerte, hogy „a nők sok szinten gazdagíthatják az egyház életét.
Perui érsekként töltött ideje alatt nem kerülte el az egyházat beárnyékoló szexuális visszaélési botrányokat, egyházmegyéje azonban hevesen tagadta, hogy részt vett volna bármilyen eltussolási kísérletben.
Olyan pápára van szükség, aki „látnoki szellemmel megáldva képes az önmagába nem bezárkózó egyházat vezetni, és tudja, miként kell fényt vinni a kétségbeeséssel jelölt világba” – tolmácsolta a bíborosi kollégium üzenetét a konklávé előtt Matteo Bruni vatikáni szóvivő.