Aszad elment, de a kilátástalanság megmaradt - helyszíni riport Aleppóból

HIRDETÉS

Hidegen süt a téli nap Aleppó egyik romos utcájára. Ahmed az út közepén áll, és arra gondol, mi történt vele az elmúlt évtizedben.

„Nyolc éve ilyenkor Aleppó városa ostrom alatt állt. Rövid időszakokra sikerült tűzszünetet kötni, de ezek törékenynek bizonyultak, az evakuálások elakadtak. Négy napig vártunk a buszokra" - mesélte az Euronews riporterének, majd hozzátette, hogy élelem és víz nélkül maradtak a városban, amíg vártak a buszokra.

A kórházakat is lebombázták Aleppó 8 évvel ezelőtti ostromakor

A 13 évig tartó szíriai polgárháborúban emberek tízezrei tűntek el, százezreket öltek meg és több millióan váltak menekültté. A lázadók 2016-ban Aleppó keleti és déli részét tartották ellenőrzésük alatt, de nyolc évvel ezelőtt a diktátor, Bassár el-Aszad erői döntő támadást indítottak az orosz hadiflotta támogatásával, és hamarosan megszállták a város központját.

A kormányerők végül egy hónap alatt foglalták vissza Aleppót. Ez idő alatt a szíriai és az orosz légierő az összes helyi kórházat lebombázta az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa szerint.

„A kórházak, iskolák és piacok ismételt, figyelmeztetés nélküli bombázása erősen arra utal, hogy a város bekerítése és a polgári infrastruktúra célba vétele egy aprólékos stratégia része volt, amelynek célja a megadás kikényszerítése volt. Aleppó város keleti részének ostromát a nemzetközi jog legsúlyosabb megsértése jellemezte. A Tanács dokumentálta az összes hadviselő fél által elkövetett jogsértéseket" - jelentette ki Paulo Sérgio Pinheiro, az ENSZ szíriai vizsgálóbizottságának vezetője 2017 márciusában.

A harcok legpusztítóbb időszaka 2012-ben, a polgárháború kitörése után egy évvel kezdődött Aleppóban, és egészen addig tartott, amíg Aszad erői 2016-ben el nem foglalták a várost.

Kártyavárként omlott össze az Aszad-rezsim

Aszad uralma végül 2024 decemberéig tartott Szíriában. A Hajat Tahrír al-Sám iszlamista csoport vezetésével november 30-án a felkelők elindultak Idlíb tartományból, és Törökország hathatós támogatásával villámgyorsan megérkeztek Aleppóba. December 8-án aztán Damaszkuszt is elérték, ezzel pedig véget ért az Aszad-korszak Szíriában, a diktátor Oroszországba menekült.

Nem túlzás állítani, hogy Szíria történelmében ezzel új fejezet nyílt. Bassár el-Aszad apja, Háfez ugyanis 1970-ben vette át az ország irányítását, ami így 54 évig volt a kisebbségi, alavita csoportba tartozó Aszad-klán kezében. Bassár el-Aszad átvészelte az utóbbi évtizedek egyik legvéresebb polgárháborúját, hosszú évek harcai árán tudta megvédeni a hatalmát, majd amikor a külvilág már nem is figyelt a szíriai eseményekre, a rezsimje néhány nap alatt, kártyavárként omlott össze.

A romos utcákon sétálva Ahmed még most is tele van érzelmekkel, az itt megölt barátai járnak az eszében. A járdán még mindig lőszerek vannak mindenfelé, az emberek pedig súlyosan megrongálódott épületekben élnek, vagy ha azok lakhatatlanná váltak, akkor az udvarukon. A főutakon és a mellékutcákban törmelékhalmok hevernek.

Munkanap van, de a gyerekek tucatjai türelmetlenül állnak sorba egy ételosztó ponton, ahelyett, hogy iskolában lennének. Sokuknak nincs téli ruhája. Nyolc évvel ezelőtt az Aszad-erők és a lázadók közötti frontvonal pontosan itt húzódott.

Hazatérnek a menekültek, de csak romokat találnak

Ahmed ma az Aleppótól 50 kilométerre északra fekvő Azazban él. Ez az első alkalom, hogy visszatért a városba, azóta, hogy nyolc éve el kellett menekülnie innen. A 33 éves férfi abban bízik, hogy a lázadók győzelme fordulópontot hoz az életében, és egész Szíria számára is.

Hasonlóan gondolkozik a 27 éves Omár is. Ő most Aleppóban él, egy olyan házban, amely erősen megrongálódott a harcokban, a nappalija külső fala teljesen le is omlott. Omár azt mondja, hogy a háború nagyon megviselte a lelkét, de bízik benne, hogy a jövő jobban alakul majd.

A polgárháború kitörése után ő 5 évig Libanonban lakott, és azért tért vissza a családjával Aleppóba, mert nagyon nehéz körülmények között éltek menekültként, és a hazájuk is hiányzott nekik.

Küszöbön áll a kurdok és a törökbarát erők harca Szíriában

Omárék most abban bíznak, hogy végre béke köszönt Szíriára, ez azonban egyáltalán nem biztos, hogy így lesz. Az Eufrátesz folyótól keletre a kurdok továbbra is tartják az állásaikat, márpedig a Törökország által közvetlenül támogatott és a felkelésben részt vevő Szíriai Nemzeti Hadsereg célja a kurd területek legalább egy részének elfoglalása. Nem függetlenül attól, hogy a kurdokat Törökország terroristáknak tekinti, és létre akar hozni egy ütközőzónát a szír-török határon, hogy elvágja a két ország kurdjai közötti kapcsolatot.

Az Eufrátesz folyón lévő Tiszrín-gát nemrég megrongálódott a kurdok és a törökbarát milícia közötti összecsapásokban. Aleppó több mint kétmillió lakosa számára ez azt jelenti, hogy akadozik a vízellátás. És ha a gátban még nagyobb károk keletkeznek, akkor az ENSZ Humanitárius Ügyek Koordinációs Hivatala szerint a víz mintegy 40 falut is eláraszthat.

„Az áram csak néhány óráig áll rendelkezésre éjszakánként. Szenvedünk, mert nincs se víz, se áram, se internet" - mondta Sima, egy 19 éves aleppói mérnökhallgató, aki három évig, hétéves korától kezdve nem tudott iskolába járni a háború miatt. Most ugyan egyetemen tanul és megtanult angolul is, de így is pesszimista a jövőjével kapcsolatban, attól tart, hogy nem fog munkát találni.

Bizonytalan jövő és rengeteg megoldatlan feladat áll a szíriaiak előtt

Aleppóban az iskolák újra kinyitottak, és a keresztények rendesen részt vehetnek a vasárnapi miséiken. Ők örülnek annak, hogy véget ért az Aszad-rezsim, de egyelőre még tartanak a Hajat Tahrír as-Sámtól. Harutiun Szimonian az aleppói katolikus templomban koordinálja az élelmiszerosztást, és úgy érzi, hogy még mindig túlélőüzemmódban működnek.

„Nagy változás történt. Garantálják a szabadságunkat, a hit- és véleménynyilvánítás szabadságát, de nem tudjuk, hogy ez meddig marad így. Ez még nincs törvénybe iktatva, és nincs megfelelő kormány sem. Majd meglátjuk, hogy mi lesz" - magyarázta.

Bár sokan most ünnepelnek Szíriában, az ország jövője nagyon bizonytalan. A nemzetközi szervezetek, köztük az ENSZ szerint a szíriaiak mintegy 90 százaléka a szegénységi küszöb alatt él. Több mint hatmillió belső menekült él az országban, és ugyanennyien kényszerültek elhagyni Szíriát. Az országot újjá kell építeni, és nemcsak az infrastruktúrát, hanem az oktatási rendszert, a jogrendet és minden egyebet, aminek rendezésére nem volt sem idő, sem szándék a polgárháború évei alatt.

A hatalom pedig egy olyan csoport kezébe került, amit sokfelé terrorszervezetként tartanak nyilván, ami az al-Kaida szíriai szárnyából alakult ki, és ami a sikeres felkelés előtt egyáltalán nem arról volt ismert, hogy tiszteletben tartaná az emberi jogokat. A Hajat Tahrír as-Sám nem reagált az Euronews megkeresésére.