Háromezer év után újra Salamon király bölcsességére volt szükség. Kinek jár a gyerek? Aki a petét adta, vagy aki megszülte? A bíróság végül annak ítélte a kórházban elcserélt embrióból született gyermeket, aki nem akarta ,,kettévágni" őt.
HIRDETÉS
Képzeljünk el egy házaspárt, akinek nem lehet gyermeke. Hónapokon át járnak szteroidkezelésekre, peteleszívásra és végül beültetésre az izraeli Asszúta kórházba. Végül a fiatalok nagy örömére megfogan a pici. A kismama hétről hétre jár a kötelező vizsgálatokra. A harmadik trimeszterben eljön a genetikai vizsgálat ideje, miután jön a leforrázó hír: a pocakban csendben cseperedő magzat igazából nem is az övék. A gyerek és szülei között nincsen genetikai kapcsolat, mivel az embriót a termékenységi klinikán elcserélték.
Az anya mégis úgy dönt, hogy megszüli a csecsemőt és sajátjaként neveli fel. Csakhogy a kórháznak ilyenkor kötelessége értesíteni a vér szerinti szülőket. Egy évbe telik mire a nyilvántartásból kiderül, hogy hol csúszhatott hiba a gépezetbe. Ráadásul a fellelt biológiai szülőknek ez idő alatt nem született saját gyermekük, ezért nem is hezitálnak: ők szeretnék felnevelni a kislányt.
Nincsen precedens
A bírósági drámák és etikai talányok kedvelőinek itt kezdődik az izgalom. A két párnak viszont az életen át tartó bűntudat és bizonytalanság.
A gyermek elhelyezéséért per indult, mert mindkét szülőpár igényt tartott a kisbabára. Oved Eliasz bíró a most kihirdetett ítéletben azt írta, hogy két részletes szakértői véleményt is továbbítottak neki, az egyik szakértő a gyermek nevelőszüleinél hagyását kérte, a másik pedig azt javasolta, hogy adják át biológiai szüleinek.
A szakvéleményen múlt
A bíró úgy döntött, hogy Daniel Gottlieb pszichológus álláspontját fogadja el, amely szerint ,,a lány átadása genetikai szüleinek és a velük élés előnyei meghaladják azt a kárt, amelyet a gyermek kiemelése okoz eddigi családjából". Az érvelés szerint a genetikai szülőkkel élés előnyösebb egyebek közt a jövőbeni identitás kialakításának szempontjából, a család leszármazásához való kapcsolódásában, a hasonló családtörténetben, a fiziológiai hasonlóságban, a családi értékekben, az elkövetett hiba narratívájában, az édestestvérek lehetőségében. A pszichológus szerint mindazonáltal az elválasztást a nehézségek enyhítésének érdekében "fokozatosan, felügyelettel és intelligensen" kell végrehajtani, a két szülőpár együttműködésével.
A „hiba miatt életed első éveiben velük nőttél fel, akikkel időről időre találkozunk” története és narratívája könnyebben befogadható, mint a másik történet, ha a nevelőszüleinél növekedne fel, amely szerint „tévedésből nőttél fel velünk, és időnként találkozol a genetikai szüleiddel”, amit a bíró szerint "elviselhetetlenül nehéz" lenne elfogadni. A pszichológust az is a gyermek átadásának javaslására ösztönözte, hogy miközben a nevelőszülők tagadták a biológiai szülők jelenlétét az - izraeli médiában Szófia néven szereplő - kislány jövendő életében, a biológiai szülők empátiát fejeztek ki a nevelőszülőkkel szemben, és nem zárták ki a jövőbeni kapcsolatot velük.
A szakember szerint ezek alapján jobban tudják majd közvetíteni a gyermek élettörténetének elbeszélését a nevelőszülőknél, mert jobb képességekről, helyzetmegértésről és rálátásról tettek tanúbizonyságot, érettebben és önállóan vizsgálják a komplex helyzetet, és a kislány szükségleteit, szorongásait is be tudják építeni a szempontrendszerükbe.
Az édasanya, aki megszülte és eddig nevelte a babát, megdöbbenését fejezte ki az ítélet miatt, és bejelentette, hogy fellebbeznek. "Szófia hazatér, hogy a családdal éljen, ahol meg kellett volna születnie. Mindent megteszünk, hogy megvédjük, és békében neveljük. Boldogok vagyunk, és várjuk a pillanatot, amikor végre megölelhetjük a lányunkat, és ő is megölel minket oly hosszú idő után" – mondták a genetikai szülők.