EventsEseményekPodcasts
Loader
Find Us
HIRDETÉS

Farage egykori brexit-pártja adhatja meg a kegyelemdöfést a 14 éve kormányzó brit konzervatívoknak

Nigel Farage egy sajtótájékoztatón 2024. júniusában Londonban
Nigel Farage egy sajtótájékoztatón 2024. júniusában Londonban Szerzői jogok James Manning/AP
Szerzői jogok James Manning/AP
Írta: Euronews/FA
Közzétéve: A legfrissebb fejlemények
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button

Az egykori Brexit Párt vezére mindenütt címlapra került, miután a YouGov legutóbbi kutatása második helyre tette a behozhatatlan előnnyel első Munkáspárt mögött. A Reform UK programja a közgazdászok és a jogvédők szerint is komplett nonszensz.

HIRDETÉS

Nemcsak a francia, hanem a brit belpolitikai erőviszonyok is jelentősen átalakulhatnak pár héten belül, miután az Egyesült Királyságban is előrehozott választások lesznek július elején. A kétkörös francia voksolásnak épp a félidejében, július 4-én dönthetnek a brit választópolgárok arról, bizalmat szavaznak-e továbbra is a tory vezetésnek vagy változást akarnak, és kormányra segítik a 14 éve ellenzékben politizáló Munkáspártot. Az előzetes közvélemény-kutatások az utóbbit valószínűsítik, miután a Munkáspárt és a Konzervatív párt támogatottsága között most több mint 20 százalékpont a különbség előbbi javára. Vagyis mondhatnánk, hogy a valószínűnél is több esélye van annak, hogy munkáspárti kormány alakul majd, ezzel beigazolva a kormányfő, Rishi Sunak sejtését, hogy a toryk súlyos veresége a május 2-i helyhatósági és regionális választásokon nem volt véletlen.

Starmer nyeregben van, de észnél kell lennie

Az Official Monetary and Financial Institutions Forum (Hivatalos Monetáris és Pénzügyi Intézmények Fóruma) nevű független elemzőintézet szerint ez még nem lejátszott meccs. Ugyanis a Munkáspárt vezetője, Keir Starmer, aki most fejhosszal vezeti a kutatásokat, még elhibázhatja, ha nem tartja szem előtt egyrészt a vállalásokat illető realitásokat, másrészt a gázai háborúval kapcsolatos, egyre kifejezettebb indulatokat. Elvileg mindkettő kezelhető, de egyik esetben sem egyszerű a feladat.

Az elemzők úgy látják, hogy az ígérgetésben Starmer csapata óvatos, elsősorban is az Európai Unióval kapcsolatban. Gazdaságpolitikájukban is mértéktartó, üzletbarát vonalat visznek, és terveik anyagi hátterének megteremtésére inkább a hatékonyság javítását nevezik meg, mintsem a kincstár bevételeinek növelését. Ez arra utal, hogy élnek a párt legjelentősebb, 1997-es választási győzelmének a tanulságaival. Akkor, Tony Blair vezetésével, 18 év konzervatív kormányzásnak vetettek véget, nem is akárhogy: 418 mandátumot szereztek a 650 fős képviselőházban. Az Egyesült Királyság modern kori történetében egyetlen párt sem volt kormányon olyan hosszú ideig, mint a toryk akkor, 1979-től 1997-ig. Ez a rekord azóta is megdöntetlen, és nagyon úgy néz ki, hogy ez még egy darabig így is marad. Ami a várható munkáspárti kormánypolitikát illeti, a szakértők nem számítanak arra, hogy az radikális baloldali színezetet kapna, bármilyen nagyarányú lesz is a győzelem.

Ami a gázai háborút illeti, mint a nemzetközi közvélemény általában, a britek is egyre növekvő indulattal viseltetnek Izrael gázai hadműveletei iránt még úgy is, hogy nyilvánvaló, az a Hamász tavaly októberi vérengzése után indult, a terrorszervezet terelte be Izraelt ebbe a kelepcébe, amelyből egyhamar nem is lesz kiútja. Vagyis annak, aki bizalmat akar szerezni a britektől a kormányzáshoz, egy nagyon keskeny mezsgyén kell egyensúlyoznia, amelyen egyszerre támogatható Izrael jogos önvédelme és követelhető a gázai harcok leállítása. Ez ügyben főleg a Munkáspárt korábbi vezetője, Jeremy Corbyn körül szerveződő baloldali frakciók és a muszlim befolyás alatt álló körülbelül 25 választókerület jelentik a kihívást. Az OMFIF szerint a következő brit kormánynak segítségére lehet a távolságtartásban, hogy az Egyesült Államok is szigorúbb hangot üt meg egy ideje a Netanjahu vezette, egyébként éppen felbomlóban lévő, izraeli egységkormánnyal.

De ami mindennél fontosabb kérdés a közelgő választások előtt, hogy ki tudja a legmeggyőzőbb tervet vázolni a gazdasági növekedés újbóli beindítására, ezzel együtt az Egyesült Királyság különböző régiói között mutatkozó különbségek kiegyenlítésére. Utóbbi eredetileg a konzervatívok korábbi választási ígéretei közé tartozik, de végül is bárki élhet vele. Ehhez a mostaninál erőteljesebb központi vezetésre, továbbá kiterjedtebb, illetve színvonalasabb infrastruktúrára és közszolgáltatásokra van szükség, ezek megteremtése pedig pénzigényes vállalkozás.

A Munkáspárt nem mondja, hogy ez menni fog adóemelés nélkül

Programjuk központi eleme a közszolgáltatások rendbetétele, nemcsak a közegészségügyé, hanem a közoktatásé is. Az oktatás színvonalának emelése és struktúrájának korszerűsítése mellett gondjuk lenne a tanárok társadalmi helyzetére, bérezésére is. A romló gyermekszegénységi mutatókra és az élelmiszerbankok megnövekedett forgalmára a garantált alapjövedelem lenne a megoldás, amit évi 5200 fontban határoznak meg. Arra, hogy pénz honnan lesz minderre, a Munkáspárt bevallottan adóemelést tervez, de csak olyan területeken, amelyek a gazdagokat vagy a külföldiek ingatlanszerzését érintik. Közben gátat akarnak vetni az adóelkerülésnek, amitől jelentős pluszbevételt várnak az államkasszába. Az OMFIF elemzői szerint az egészségügyi ellátórendszert muszáj lesz átállítaniuk vegyes finanszírozásra, vagyis fel kell adniuk a teljes körű ingyenességet, lényegében újraszabályozással szentesíteniük kell a mostani helyzetet.

Sunak ehhez képest adócsökkentésről beszél

A kormányzó konzervatívok terjedelmes programjával a miniszterelnök, Rishi Sunak alulmaradt a legutóbbi tévévitában, pedig a védelmi kiadások növelése mellett minden olyan témát felvonultatnak benne, amely közvetlenül érinti az emberek mindennapjait. A családtámogatást főleg adócsökkentés formájában oldanák meg, és felszámolnák a lakhatási válságot, aminek kialakulására nem térnek ki, csak arra, hány lakás épült az elmúlt 14 évben, és hányat akarnak építeni a következő ciklusban. További erőfeszítéseket ígérnek az egészségügy helyzetének rendezésére, aminek eddigi kudarcát jól mutatják az orvosok és az ápolók már több mint egy éve egymást érő sztrájkjai és tüntetései. A közoktatás is szerepel a fejlesztési tervben, amelyből nem hiányzik a „zöldítés” sem, habár helyenként ellentmondásba kerül más ígéretekkel.

Az illegális bevándorlás megállítása is előkelő helyen szerepel, ezzel kapcsolatban eredményként könyvelik el a Ruandával kötött paktumot, habár az nemcsak közmegítélését, hanem költségeit tekintve is erősen vitatott. Az irány nem változik, a deportáltak éves számának emelését tervezik, miközben a legális bevándorlást is korlátoznák még abban is, hogy csak szakképzettek jöhetnek szóba. Ráadásul évről évre nyomnák lefelé a betelepülők engedélyezett számát. Ez komoly munkaerőhiánnyal fenyeget tekintettel arra, hogy a brit munkaerőpiac már most is jelentős mértékben támaszkodik a bevándorlókra. Mindezzel láthatóan nem sikerül maguk mellé állítaniuk a populista szavazókat, akik továbbra is lelkesen támogatják Nigel Farage pártját, amelyet a YouGov legutóbbi kutatása a toryk elé sorol, ha csak egy százalékponttal is.

Farage az élbolyban van, de egyelőre nem tényező

A Reform UK pártvezérét továbbra is euroszkeptikusként definiálják, habár a brexit, amihez a politikai karrierje kötődik, már eldölt, sőt megtörtént. A referendum után nagyon gyorsan levonult a színről, de most, amikor az embereknek megint elegük van, és joggal remél szavazatokat a konzervatív táborból, újra ringbe száll, pedig nemrég még azt mondta, hogy ezt a kört kihagyja.

Programjában, amelyet bemutatott hétfőn, nincs váratlan fordulat, legfeljebb az, hogy milyen messzire megy. Az illegális migráció megállításában nem hezitál, még a vizen visszafordítaná a csatornán hánykolódókat a francia partok felé, és kiléptetné az Egyesült Királyságot az Emberi Jogi Európai Egyezményéből. A bevándorlást általában véve is befagyasztaná a minimális szinten, és különadókkal sújtaná azokat a cégeket, amelyek külföldieket foglalkoztatnak. Az adórendszert drasztikusan átalakítaná, a kisvállalkozások adóterheit csökkentené, már ha nem foglalkoztatnak külföldieket, jócskán megnyirbálná az adókedvezményeket, hogy ebből finanszírozni tudjon a rendszer más pontjain csökkentéseket. A levezetés gazdasági szakértők szerint nem áll meg, de Farage ezt visszautasítja mondván, hogy „nagy változást akarnak, mert ebből, ami van, elég volt”. Mindezt egyfajta társadalmi szerződésnek tekinti, amelyben pártja leginkább azt vállalja, hogy a bukott toryk helyett képviseli a konzervatív szavazók érdekeit a következő, eléggé valószínűen munkáspárti kormánnyal szemben. Farage ki is mondja, hogy most csak egy hídfőállást akarnak a parlamentben, illetve ütőképes ellenzéki erővé válni.

A Reform UK leginkább puszta jelenlétével szólhat bele a júliusi előrehozott választások kimenetelébe. Egyrészt azzal, hogy szavazatokat vesz el az amúgy is küszködő konzervatívoktól, másrészt azzal, hogy ez a párharc radikálisabb fogadkozásra kényszeríti Sunakékat. Az kérdés, hogy ha mégsem lesz annyira egyértelmű a munkáspárti győzelem, akkor a toryk szövetségeseként vagy akár koalíciós partnereként szóba jöhet-e Farage pártja. Erre most határozott nem a válasz, de azt nem tudni, akkor mi lesz, ha esetleg ezen múlik, hogy kormányon maradhatnak-e. A kutatások eredményeit látva ez most egyáltalán nem időszerű dilemma, mert Starmerék egy ideje legalább 20 százalékponttal vezetnek – a legnagyobb brit közvélemény-kutató csoport, a YouGov szerint most Farage előtt, de számos felmérés továbbra is a Konzervatív pártot jelzi biztos befutónak a második helyre.

És akkor a globális folyamatokról még nem esett szó

Mindent összevéve nagy meglepetés lenne, ha a Munkáspárt nem szerezne kényelmes többséget a következő brit parlamentben. Ha ez stabil gazdaságpolitikával párosul és az Európai Unióhoz való tényleges közeledést hozza, az gazdasági növekedést szül, és fellendíti a beruházásokat, ami jót tenne a brit pénzügyi piacoknak és a fontnak is. De annak, hogy ez a három tényező valóban együttáll majd, az elemzők kevesebb mint 50 százalék esélyt adnak hozzátéve, hogy ettől még több szempontból is vitathatatlanul kedvezőek most az Egyesült Királyság kilátásai. Az már más kérdés, hogy ezeket mennyire tudja kihasználni a következő kormány, amelynek mozgásterét jelentősen behatárolják a globális folyamatok.

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Közelgő brit választások: először körözték le a jobboldali populisták a konzervatívokat

Brit bankbotrány: politikai okokból szüntették meg Nigel Farage folyószámláját

Orbánék patrióta frakcióvezetője, a francia választás vesztese: 28 éves, sosem volt igazi munkája