A kormányzó Néppárt győzelme nem kérdéses, de könnyen lehet, hogy tíz év után koalícióra kényszerül.
HIRDETÉSA kormányzó pártszövetség áll az élen az indiai parlamenti választások utáni szavazatszámlálás előzetes eredményei szerint, de a várakozásoknál jóval kisebb előnnyel. Ezzel együtt is esélyes, hogy a kormányfő, Narendra Modi megkezdheti harmadik miniszterelnöki ciklusát is, amire a múlt század első fele, Nehru kormányzása óta nem volt példa.
A második hely a rivális Indiai Nemzeti Kongresszus szervezte ellenzéki összefogásé, az előrejelzéseknél jobb eredménnyel, de lekörözni a kormányerőket biztosan nem fogják.
A helyi pénzpiac rosszul reagált a fejleményre, hogy egy évtized után ismét koalíciós kormány jöhet: az indiai tőzsde 8,5 százalékos mínuszban is volt kedden.
Modi nagyon népszerű
Ezt jól mutatja, hogy a pár évvel ezelőtti BBC-botrány sem rengette meg tekintélyét, pedig a brit dokumentumfilmben, amely Modi pályafutásának egy korábbi időszakát feszegette, amikor Gudzsarát kormányzója volt, súlyos vádak fogalmazódnak meg. Az indiai kormányfőt sokan nevezik illiberálisnak, miközben elismerik, hogy vezetése alatt a kontinensnyi ország gazdaságilag megerősödött, és tekintélyre tett szert a nemzetközi politikában.
Modi pártja, az Indiai Néppárt, vagy Baratíja Dzsanatá Párt (BJP) az előző választások alkalmával 303 mandátumot szerzett az 543 fős nemzetgyűlésben, vagyis megismételte 2014-es sikerét, és most 400 mandátum megszerzése a cél. Az Indiai Nemzeti Kongresszusnak akkor mindössze 52 képviselői helye volt, de most a szavazatszámlálás félidejében már túl volt a kilencvenen.
A belpolitikai kampánytémák jó ideje nem változnak, elsősorban az életszínvonallal és a szociális biztonsággal összefüggő kérdések. A foglalkoztatás, a lakhatás, az életkörülmények, az egészségügyi szolgáltatás az, amire érzékenyek az indiai választók, akik a világ legnépesebb választásán adták le szavazatukat több mint 6 héten át.
A külpolitikai programok is nagy átfedéseket mutatnak
Az indiai külpolitika nem megosztó téma, ha a térségbeli viszonyokról van szó. A szomszédokkal minden párt békés és támogató együttélésre törekszik, ahogyan Délkelet-Ázsiával is mind szorosabb együttműködést építenek. Ezt a Néppárt sikeres politikájaként méltatja, a Kongresszus párt viszont Modiék szemére veti, hogy Nepálban, Srí-Lankán és Bangladesben is növekszik az India-ellenesség, és azt ígérik, hogy ha hatalomra kerülnek - amire semmi esélyük -, visszafordítják ezt a folyamatot.
Pakisztán dolgában egyetértenek, a határvidéket uraló iszlamista terrorzimus megfékezését várják Iszlamabadtól.
A kínai konfliktus a legkomolyabb külpolitikai kockázat, ebben minden politikai erő egyetért Indiában. Az elmúlt évtizedben több határmenti incidens is jelezte ezt, és egyelőre nem látszik a megoldás. Nem véletlen, hogy a Néppárt csak az ingatlanfejlesztéssel összefüggésben hozta szóba a Kínával közös határvidéket. Az ellenzék viszont nyíltan bírálta a kormányt mondván, hogy erőtlenül lép föl Kínával szemben, ez magyarázza diplomáciai pozícióvesztését is ebben az ügyben.
Az amerikai kapcsolat virágzása egyértelműen a Modi-kormány érdeme, ezt nem is haboztak hangsúlyozni választási kampányukban. Számos fontos megállapodást kötöttek az amerikai kormánnyal, ezek többsége védelmi partnerségről és gazdasági együttműködésről szól. Ezzel együtt továbbra is jellemzi az indiai politikai elit egészét az a törekvés, hogy megőrizzék India autonómiáját, és amennyire lehet, semleges állaspontra helyezkedhessenek a nemzetközi diplomáciában. Így érthető, miért fogalmaztak a pártkampánynok szűkszavúan az Egyesült Államokkal kapcsolatban.
Ezt megnehezíti most a Hamász és Izrael háborúja, amelyben az indiai kormány Izraelt támogatja a terrorizmus elleni küzdelem jegyében. Ebben nem tehet engedményt Pakisztán-politikája miatt sem, úgyhogy elég kényes helyzetbe került, hiszen a palesztinokkal India hagyományosan szolidáris. A Kongresszus Párt ebbe az irányba mozdítaná el valamelyest az óvatos egyensúlyozást.