Magát baloldalinak valló, súlyos magyarellenes atrocitásokért felelős politikus, akinek tisztázatlan kapcsolatai vannak a szervezett alvilággal és szinte nyilvánosan cserélgeti a szeretőit - politikai portré a szerdán meglőtt szlovák miniszterelnökről.
HIRDETÉS1964-ben született az akkori Csehszlovákiában, Nagytapolcsányban. Apja targoncavezető volt, anyja egy cipőboltban dolgozott. Eredetileg sportriporter szeretett volna lenni, de aztán a jogi egyetemen kötött ki. Tagja volt a kommunista pártnak, két évig várt rá türelmesen, hogy felvegyék: 1984-ben adta be a tagfelvételi kérelmét, de csak 1986-ban vehette kézbe a piros könyvecskét.
A (cseh-)szlovák politika régi szereplője: 1992-ben lett először képviselő, a Demokratikus Baloldal nevű kommunista utódpárt jelöltjeként. A párt alelnöke volt, de amikor az tagja lett a Dzurinda-kormánynak, kilépett, mert nem értett egyet azzal, hogy abba bevették a Magyar Koalíció Pártját is. A kilépése után megalakította a Smert, amelynek azóta is elnöke.
1994-től hat éven át képviselte Szlovákiát az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt. 14 ügye volt, ezek közül egyet sem sikerült megnyernie: hetet elveszített Szlovákia, hét jogvita megegyezéssel zárult.
Eddig háromszor volt miniszterelnök.
Először 2006-ban lett kormányfő, abban a koalícióban olyan szélsőségesek voltak a parterei, mint a már-már fasisztának nevezhető, szélsőségesen cigány- és magyarellenes Jan Slota, illetve az ő Szlovák Nemzeti Pártja; valamint Mečiar hírhedt HZDS-e. Ehhez a kormányzati ciklushoz olyan durva magyarellenes atrocitások kötődnek, mint Malina Hedvig ügye, a DAC magyar szurkolói elleni brutális rendőri támadás és Sólyom László magyar államfő kitiltása az országból.
Bár a következő választást is megnyerte 2010-ben, nem tudott kormányt alakítani, így ellenzékbe szorult, bár nem túl hosszú időre: 2012-ben már újra miniszterelnök volt, méghozzá egypárti kormány élén. 2014-ben elindult az elnökválasztáson is, de azt elbukta; bár az első fordulóban az első helyen végzett, végül nem sikerült nyernie.
Nem bukta el viszont a kormányfői pozíciót, a következő, 2016-os választáson megint nyert, úgyhogy megtarthatta a hivatalát, de akkor már egy négypárti koalíció élén. Ebbe ismét bevette a (már nem Slota vezette) Szlovák Nemzeti Pártot és a részben magyar Híd-Most pártot is.
2018-ban a Kuciak-gyilkosság okozta botrányba bukott bele.
Az előzmény, hogy menyasszonyával együtt brutálisan lelőttek egy fiatal újságírót, Jan Kuciakot, aki a szlovákiai szervezett bűnözés ügyei után nyomozott. A szlovák alvilág - szorosan együttműködve az "eredeti", olasz maffiával, a félelmetes calabriai 'Ndrangheta-val - komoly kapcsolatokat épített ki szlovák politikusokkal és a bűnüldöző szervekkel, és Kuciak valószínűleg túl sok mindent kiderített, ezért megölették.
A gyilkosság és az azzal kapcsolatban nyilvánosságra kerülő egyre durvább hírek olyan elemi felháborodást váltottak ki, hogy Fico – hiába áldozta be több bizalmasát, köztük a belügyminisztert – végül nem tudta elkerülni a lemondást. (Akkor lett utóda Peter Pellegrini, a jelenlegi köztársasági elnök. Ő később kilépett a Smerből, új pártot alapított és a legutóbbi választáson sikeresen pozicionálta magát a mérleg nyelveként, hogy aztán Fico koalíciós partnere, majd elnökjelöltje legyen.)
Bukását követően őt magát is meggyanúsították, és csak durva politikai manipulációnak köszönheti, hogy nem emeltek vádat ellene.
A Kuciak-lavina így is sokakat magával sodort: rács mögé került a Fico-időszak szinte teljes rendőri vezetése, az élen a volt főkapitánnyal; több volt titkosszolgálati, adóhivatali és más nyomozati vezető, sőt maga, a legsúlyosabb bűnügyek kivizsgálásával megbízott különleges ügyész is. Közülük többen vallottak, ketten pedig öngyilkosok lettek. Eddig több mint negyven személyt ítéltek el.
A Szlovák Nemzeti Bűnüldözési Ügynökség végül magát Ficót is meggyanúsította, lényegében szervezett bűnözői csoport létrehozásával és vezetésével, ám a Nemzeti Tanács (a szlovák parlament) nem függesztette fel a mentelmi jogát, így nem tudták előzetes letartóztatásba venni. A nyomozás ugyan folytatódott, de közben komoly (politikai hátterű) harc alakult ki a különböző, és más-más politikusok által támogatott nyomozóhatóságok között, végül az ügyészség megszüntette a rendőrségi eljárást Fico ellen.
A szlovák Polip-sorozat színes epizódja volt, amikor a titkosszolgálatok ”véletlenül” rögzítettek egy vadászházban tartott titkos találkozót, ahol Fico többek között Robert Kalinák egykori belügyminiszter társaságában egyeztet letartóztatott oligarchákhoz kötődő személyekkel, köztük az előzetesben ülő gyanúsítottakkal kapcsolatban követendő stratégiáról.
Feleségét, akivel hivatalosan még fennáll a házassága, de már rég nem mutatkoznak együtt, még az egyetemen ismerte meg. Több szeretőjéről tud a szlovák sajtó, egyikük közvetlen kapcsolatban állt az olasz maffia egyik, azóta elítélt vezetőjével. Több barátnőjének vett drága kocsikat és lakásokat, és többüket helyezte el politikai befolyás alá eső állásokban.
A bulvársajtó spekulációi szerint a kétezres évek elején romantikus szálak (szeretői viszony) fűzték akkori protokollfőnökéhez, Viera Teťákovához is. Ő azóta már nincs Fico közelében, időközben Magyar Levente, a magyar külügyminisztérium államtitkárának felesége lett. (Ő azóta a MOL-nál kapott állást.)
Robert Fico magát baloldalinak valló, súlyos magyarellenes atrocitásokért felelős politikus, akinek tisztázatlan kapcsolatai vannak a szervezett alvilággal és szinte nyilvánosan cserélgeti a szeretőit – papíron mindenben ellentéte a jobboldali Orbán Viktornak, aki a baloldal kérlelhetetlen ellenfele, a nemzeti érdekek és a határon túli magyarság ügyének harcos képviselője és a korrupcióval szemben zéró toleranciát hirdető, családbarát magyar kormány vezetője – mégis szövetségesek lettek.
A szövetség kovásza a "bevándorlásellenes politika" és a Putyinhoz fűződő viszony, amit EU-ellenes propaganda támogat. Fico is beleállt a migránsozásba, és azt is nyíltan hirdette, hogy győzelme esetén felfüggeszti Ukrajna támogatását. Röviden:
HIRDETÉS– ahogy Tokár Géza szlovákiai magyar politikai elemző találóan összefoglalta a lényeget.
Ez a természetes szövetség olyan erős, hogy Magyarország alig leplezetten beavatkozott a szlovákiai parlamenti és választásba is, természetesen Fico (majd elnökjelöltje, Pellegrini) érdekében. A parlamenti választás előtt tömegesen és szervezetten érkeztek Magyarországról a szlovák határ felé menekültek, akik a magyar hatóságok részéről semmilyen akadályba nem ütköztek; sőt, már-már nyilvánvalóan segítették őket.
Nem sokkal korábban különösebb magyarázat nélkül kiengedtek a börtönből, több száz, illegális migrációval összefüggésben letartóztatott személyt. Két nappal a választás előtt pedig a magyar állami televízió, az M1 hosszú, egyoldalú kampányinterjút sugárzott Ficóval. A szlovák választási törvény szerint a szavazást megelőző két nap már kampánycsend, a média nem foglalkozhat választással kapcsolatos politikai témával. De a szlovák törvény nem köti a magyar állami médiát, viszont a Szlovákiában élő magyarok közül sokan nézik az M1-et.
Tavaly ősszel az előzetes várakozásoknak megfelelően magabiztosan megnyerte a választásokat. A megszerzett mandátumai nem voltak elegendőek ahhoz, hogy egyedül alakítson kormányt, ezért megint szüksége volt a Szlovák Nemzeti Párt és Pellegrini támogatására is.