Életfogytiglani börtönre ítélte a rosztovi katonai bíróság egy bűnszövetkezet fejét, aki legalább 60 bizonyított gyilkosságért felelős. Bandái végeztek magas rangú orosz és oszét tisztviselőkkel, üzletemberekkel és biztonsági tisztekkel, akiket korrupt magatartásukért „büntettek”.
HIRDETÉSA most következő történet elé kell bocsátani, hogy a 22 gyermek atyja, a gyilkos Aszlan Gagiev a nyomozó újságírónak adott interjúiban és a bűnvádi eljárásban rendre ellentmondásosan beszélt, és gyakran tényszerűen hazudott. Bandatagjainak azt „vetítette”, hogy az FSzB (a Szövetségi Biztonsági Szolgálat, az "orosz FBI") megbízásából hajtanak végre akciókat. Ez a meseszövés azt szülte, hogy bűntársai szintén összevissza vallottak, mert mindig megtévesztő infókat kaptak a főnöküktől.
A nyomozó újságíró szerint volt olyan bűneset, amit az érintettek ötféleképpen meséltek el neki, és mindegyik lehetségesnek tűnt.
Az 1. számú gyilkos megelőzi az iszonyatos Csikatilót
Pályája során Aszlán Gagiev három bűnszervezetet hozott létre Észak-Oszétiában, és részese volt számos emberölésnek Oroszországban is. Gyilkosságainak számával megelőzi a rettegett hírű Andrij Csikatilót, a „Rosztovi Rémet”, aki 56 emberrel végzett.
Csikatilo egy szociopata sorozatgyilkos volt, aki főleg kislányokat és nőket ölt meg bestiális módokon, amiért 1994-ben golyó által kivégezték (a képen). Elfogását nagyban nehezítette, hogy a moszkvai hatóságok sokáig tagadták annak a puszta lehetőségét is, hogy a szovjet rendszerben létezhet sorozatgyilkos. Csikatilo rémtörténetéről izgalmas játékfilm is készült, 'X Polgártárs' címen.
Gagiev (alias Dzsako) Grúziában született, és fiatalságát a grúz-oszét konfliktus lengte be. Vallomása szerint a különféle pogromok, etnikai megaláztatások és az elkeseredés keretezték be további életét.
Az ítélethozatal a sok hazudozás miatt húzódott öt évig
Gagiev egyes bűneit előbb bevallotta, majd visszavonta, és többször használta a 'nevekkel dobálózás' (name dropping) módszerét. Rendre belekevert a történeteibe jelentős személyiségeket és fontos neveket, hogy a felelősséget szétkenje. Lélektani nyomást is akart gyakorolni a bíróságra, hogy ő egy „valaki”, magas kapcsolatokkal, és nem csak egy kegyetlen gyilkos.
Ennek során kétszer is megemlítette Vlagyimir Putyin nevét, továbbá jelenleg is aktív és nagyon magas rangú orosz katonai és titkosszolgálati vezetőket.
Ki volt a feltáró és a közzétevő?
A „Fontos történetek” egy hitelességére kényes, magas színvonalú, és persze halálos fenyegetéseknek kitett nyomozó blog. Ennek a főszerkesztője Roman Anin, aki többször is beszélt Gagievvel Ausztriában. Akkoriban a gyilkos arra várt, hogy az osztrák bíróság kiadja Oroszországnak.
Gagiev bűnözői karrierjének kezdetét és Vlagyimir Putyinnal való állítólagos kapcsolatát cikkünk második részében ismerhetik meg
Az újságíró azt hallotta tőle, hogy Gagiev élete akkor fordult végzetes irányba, amikor 2004-ben több kisgyereket halálmegvető bátorsággal kimenekített a terrortámadás sújtotta beszláni iskolából. A terrorizmus történetének eme véres fejezete 334 lelket követelt, köztük 186 kisiskolást.
A támadás után Gagiev észlelte, hogy valakik elsikkasztják az áldozatoknak és családjaiknak szánt állami segélyeket, amitől éktelen düh és igazságtevő vágy kerítette hatalmába. Mint mondja, ennek az érzületnek vetette alá további életét.
Az "igazságosztás" kezdete
Innentől Gagiev nem tudott leállni. Nyomába eredt a sikkasztóknak, és közülük többeket felderített, elfogott, majd megölt. Az osztrák bíróság előtt azt vallotta, hogy igazságosztó akciója miatt „valakik” elfogták és megkínozták, de erről nem tudott további részletekkel szolgálni. Ezután kezdte el bűnszövetkezetének kiépítését, hogy ne legyen magányos, és visszavághasson. A banda jelszavává az Igazságot tette.
Az igazságosztásnak kiszemelt áldozatok között volt több magasrangú politikus, bankár, vállalatvezető, rendőrtiszt, Putyin-párti Duma képviselő, és olykor ezek családtagjai
Ilyen áldozat volt egy kisfiú, aki épp apjával utazott, amikor autójukra géppisztolysorozat záporozott. Ugyanez a sors várt egy bank tulajdonosának kislányára és hét unokahúgára is, akik a hátsó üléseken játszottak.
A vádlott elismerte Észak-Oszétia miniszterelnök-helyettesének, Alan Pagijevnek a megölését, amit állítása szerint egy Makijev nevű Duma-képviselő rendelt meg. A politikus ezt tagadja, noha volt személyes kapcsolata Gagievvel. Azt állítja, hogy Gagiev rá akarta tukmálni a „szolgáltatásait”, de ő ellenállt.
Oleg Novoszelszkij bankár tetemét egy betonnal kiöntött hordóban találták meg a Moszkva folyóban, és személyazonosságát csak DNS vizsgálat tudta megállapítani.
Az orosz nyomozók úgy tudják, hogy Gagiev bandája, a „Család” a felelős a Nemzeti Tőkebank tulajdonosának, Dmitrij Plitniknek a meggyilkolásáért is. Ők ölték meg Vlagyikavkaz polgármesterét, Vitalij Karajevet, és a Belügyminisztérium helyi bűnüldözési osztályának vezetőjét is.
A társaság kedvenc időtöltése volt az elfogott áldozatok halálra kínzása is. A Család a dél-amerikai kartellekhez hasonló szisztémában működött, de sokkal alacsonyabb szervezettségi fokon. Anyagiakban jól álltak, és Gagiev lobbizott is oszét politikusoknál a beszláni repülőtér megvásárlásáért. Ebből nem lett semmi, de közülük többeket „megkent”, akik máig a lekötelezettjei. Az érintettek nevét a „Fontos ügyek” is csak nagyjából tudja belőni.
A Gagiev-történet az orosz rendszerváltásig nyúlik vissza, és ehhez fel kell idézni Vlagyimir Putyin felemelkedésének éveit
Az interjúkban Gagiev elmesélte, hogy fiatal alvilági éveiben egy Roman Csepov nevű alaknak dolgozott Szentpéterváron, aki a robbanásszerűen gazdagodó nagyváros bandáinak egyik főszereplője volt. Állítása szerint Csepov pénzmosó cége, a „Baltic-Escort” nyújtott biztonsági szolgáltatásokat Vlagyimir Putyinnak, aki a városi önkormányzat nemzetközi ügyeinek felelőse volt, és Csepin zsíros pénzt fizetett a közbeszerzésért. Gagiev azt állítja, hogy ő maga is jól ismerte Putyint.
Az ambíciózus Putyinra, a KGB egykori drezdai rezidensére Anatolij Szobcsak pétervári polgármester figyelt fel, és tolta előre a politikai pályán – amíg csak tehette. Putyinnak akkoriban nagyon rosszul állt a szénája, mert a KGB kilökte a soraiból, és ezért egy ideig még sofőrködnie is kellett a megélhetésért.
HIRDETÉSA mendemonda szerint egyszer ő szállította valahová Szobcsakot, és azon az úton ismerkedtek össze, beszélgettek, barátkoztak. Szobcsak hamar felismerte a Putyinban rejlő kapacitást és maga mellé vette. Vannak erről a nagy barátságról másféle történetek is, de csak kevés igazolható, és egyik sem kirívó.
A lényeg a teljes bizalmi kapcsolat kiépülése volt
Szobcsaknak köszönhette Putyin, (és rajta keresztül később Dmitrij Medvegyev is), hogy megnyitotta és lerövidítette a Kreml felé vezető rögös utat. Beajánlotta Borisz Jelcin elnöknek (1996), ami után gyorsan jött az FSzB igazgatói posztja (1998), majd a miniszterelnökség (1999), végül a máig tartó elnöki rang (2000).
Ilyen üstökösszerű pályafutást senki nem tud felmutatni a szovjet-orosz történelemben, és ez Szobcsak hátszelének volt köszönhető. Más vezetőknek legtöbbször évtizedeken át kellett mászniuk a szamárlétrán és zuhanniuk, de Putyin ötösével vette a fokokat. Maga mögé utasította Jevgenyij Primakovot, Gennagyij Zjuganovot, Nyikolaj Rizskovot, és még Anatolij Szobcsakot is, akiből szintén lehetett volna orosz elnök Jelcin után.
Az egyetlen nap, amikor Putyint sírni látták
Mindez a legjobb időzítéssel és az utolsó pillanatban történt, mert a katasztrofális jelcini politika előhívta a kommunista visszarendeződés reális veszélyét, amit immár Putyinnak kellett elhárítania. Ezt a feladatot el is végezte, és végül 19 millióval több szavazatot szerzett a 2000-es elnökválasztáson, mint a kommunista Gennagyij Zjuganov.
A mai napig makacsul, de igazolatlanul tartja magát a legenda, hogy Putyinnak köze volt pártfogója halálához. Ez azért hihető nehezen, mert Szobcsak sosem volt politikai riválisa Putyinnak, hanem a támasza.
HIRDETÉSA 62 éves Szobcsak - hivatalosan - szívinfarktusban hunyt el Kalinyingrádban, Putyin elnökválasztási kampányának szervezése közben. Az eset azért volt rejtélyes, mert két testőre ugyanakkor mérgezési tünetekbe esett, majd őket később valakik kivégzéses (professzionális) módon agyonlőtték.
A semmitmondó hivatalos boncnoki jelentés mellé Szobcsak özvegye, Ljudmilla megrendelte férje privát halottvizsgálatát is, de annak eredményét sosem hozta nyilvánosságra. Az anyagot külföldön rejtegeti, és elutasít minden kérdést Szobcsak haláláról. (a képen az özvegy és Putyin a termetés óráiban)
A szófukar asszony talán azért is óvatos, mert nem akar bajt okozni lányának, Ksenia Szobcsaknak, aki egyben Putyin keresztlánya is. A 41 éves Ksenia aktív szereplője volt az orosz politikának és médiának (a képen), de állítólag Litvániába szökött az ukrajnai háború kitörése után.
Ljudmilla egyszer azt mondta - félig viccesen, félig komolyan, - hogy ha meghívják egy elegáns bankettre, ami tömve van újgazdagokkal, sosem tudhatja, hogy közülük melyik a férje gyilkosa. Egyszer célzott arra is, hogy egyáltalán nem Putyinnak, hanem a Jelcin idején megerősödött és ma is befolyásos oligarcháknak volt az útjában a férje. Féltek a tekintélyétől, a jogászi kíméletlenségétől, ismerték személyes befolyását az új elnökre, és rettegtek attól, hogy hatalmukat korlátok közé fogja szorítani.
Ez nem sokkal később - már Szobcsak nélkül - meg is történt. Itt kanyarodhatunk vissza Gagiev maffiapályájának kezdetéhez.
HIRDETÉS„Vityán keresztül utaltam pénzt Putyinnak” - állítja Gagiev
Ezt mondta a gyilkos a „Fontos történetek” főszerkesztőjének. Hasonló lejárató kijelentéseivel nem sokra ment, mert egyiket sem lehet igazolni, de amúgy sem segítettek volna neki sokat a gyilkossági vádakkal szemben.
Vitya személyében a gengszter egy Viktor Zolotov nevű férfira utalt, aki elmondása szerint Putyinnak hordta a pénzt a már említett Csepovtól. Zolotov a pénzmosodás csicskása volt, akit alvilági körökben csak „Pincsi” néven emlegették, mert buta, de hűséges alaknak tartottak.
Mégis, az évek során „Pincsi” varázslatos és máig ívelő karriert futott be, amit úgy ért el, hogy időben gazdát váltott, és Csepov helyett Putyin szagát követte, akiben több fantáziát szimatolt, mint a lecsúszó helyi gengszterben.
Helyesen döntött. „Pincsi” egyre feljebb került a ranglétrán, amikor gazdájából hirtelen Oroszország első embere lett, és ma már vezérezredesként látjuk viszont az orosz Nemzeti Gárda (Roszgvargyija) igazgatójaként, ami a harmadik legfontosabb poszt a katonai hierarchiában (a képen).
„Ez a pénz Putyintól jött” - vagdalkozás az FSzB felé
A kihallgatások során Gagiev megpróbálta az FSzB első igazgatóhelyettesét is belekeverni a történetbe. Nincs magyarázat arra, hogy ezt miért tette. Feltehetően megint csak azért, hogy „nagy nevek” mögé bújva enyhítsen a helyzetén.
HIRDETÉSSzergej Koroljev biztonsági vezető úgy kerül a képbe, hogy amikor Gagievnek már nagyon forró lett a talaj a lába alatt Oroszországban és minden rendőr rá vadászott, akkor állítólag ez a főtiszt adott neki tízezer dollárt, hogy örökre eltűnjön a zsaruk látóteréből. A feltétel az volt, hogy soha többé nem teheti a lábát orosz földre, mert ilyen alku nem lesz még egy.
Gagiev vallomásában azt állítja, hogy a határon adta át neki Koroljev a borítékot azzal, hogy „ez a pénz Putyintól jött”.
Más tanúvallomások szerint mindez pont fordítva történt, mert Koroljev volt az adósa a gyilkosnak, akit azért csempészett át az orosz határon és eresztett szélnek a vakvilágba, hogy megszabaduljon a kellemetlen hitelezőtől.
Ugyanakkor kétségtelen, hogy ezzel az életét is megmentette, de az adósságát is megtartotta. Pénzért életet...
Így került Gagiev Európába, majd vissza Oroszországba
Az INTERPOL 2015-ben fogta el Gagievet Ausztriában, majd három évvel később átadták Oroszországnak.
HIRDETÉSGagiev ellentmondásos örökséget hagy maga után. Észak- és Dél-Oszétiában megoszlanak a vélemények róla, mert egyesek vérszomjas bűnözőnek, mások 'oszét Robin Hoodnak' és a megtorlás bajnokának tartják, akinek volt mersze harcot indítani a korrupt hivatalnokok és rendőrök ellen.
Gagiev informális befolyása és kapcsolatrendszere mindkét Oszétiában megmarad, és létezni fog helyi politikusok felé a rácsokon túlról is. És azt sosem lehet kizárni, hogy egyszer elengednek egy életfogytiglanost, ha netán változik a politikai széljárás.
Kapcsolódó hivatkozások:
A "Fontos ügyek" Twitter oldala
Pagijev meggyilkolása
A bűnözői profil
Gagiev kiadatása
Szobcsak özvegyének története
Koroljev története
Ksenia Szobcsak menekülése