A mentőegységek tagjai kimerültek, a háború kezdete óta eddig két kollégájukat veszítették el.
Jó ideje életveszélyben végzik munkájukat egy ukrán település, Sztepnohirszk tűzoltói néhány kilométerre a frontvonaltól. A tűzoltók gyakran azon az úton segédkeztek, amelyen az evakuáltak menekültek. Az út tele volt csapdákkal, és gyakori célpontja volt az orosz bombázásoknak.
HIRDETÉSRoman Ponomarjov tűzoltóparancsnok azt mondja, az utat tankokkal, repülőgépekkel és aknavetőkkel támadták, de amikor megpróbáltak például egy elakadt autót kihúzni a sárból, tudták, hogy nem adhatják fel: ki kell húzni az autót, mert addig a mögötte lévő többi sem haladhat.
Az út egyik kijáratát az orosz katonaság lezárta, a mentőegységeknek ezért most többnyire máshol akad dolguk. Minden ágyúzás után készen állnak a tűzoltásra és az érintett területek megtisztítására, valamint igyekeznek menedéket nyújtani a rászorulóknak.
„Ez régen víztározó volt, majd az invázió kezdetekor az a döntés született, hogy alakítsuk át menedékhellyé a bombázások idejére. Mindent mi csináltunk. Ástunk, falat törtünk… mindent” – mondja a tűzoltóparancsnok.
A mentőegységek tagjai kimerültek, a háború kezdete óta eddig két kollégájukat veszítették el. Mindegyikük tudja: akár ő is lehet a következő. de ez nem készteti meghátrálásra őket.