A balesetben elhunyt izraeli ügynök nyilvánosan közölt neve nem volt valódi. A kémszervezet 'M' fedőnéven tartotta nyilván, és küldetése az Irán és Oroszország közti fegyverszállítási kapcsolat felderítése volt, nyugdíjasnak álcázva. A hajóskapitány orosz feleségének szerepe is rejtélyes.
Maszk mögé rejtőzve jelentek meg a Moszad munkatársai az elhunyt ügynök temetésén
HIRDETÉSMint arról beszámoltunk, a holttestet az izraeli légierő különgépe szállította Milánóból Izraelbe. "M" temetésén a Moszad igazgatója, Dedi Barnea mondott gyászbeszédet, amit a szervezet megjelent tagjai sebészmaszkban hallgattak végig.
Miként a jeruzsálemi kormány, úgy a hírszerzői igazgató is pótolhatatlan veszteségről beszélt, de részleteket természetesen nem említett "M" legújabb titkos küldetéséről, ami az olaszországi tragédiával félbeszakadt. (A James Bond történeteket kedvelőknek az álnév ismerős: a brit titkosszolgálat, az MI5 vezetőjét jelölték ezzel a betűnévvel.)
A La Repubblica nevű olasz lap további adatokhoz jutott, melyek teljesen új megvilágítást adnak a hajóbaleset korábbi tálalásához képest. Az a korábbi feltevés kezd bebizonyosodni, hogy a hajón utazó olasz és izraeli hírszerzők egy közös munkacsoportot alkottak, aminek vizsgálódási körében az Észak-Olaszországban és Svájcban megtelepedett orosz oligarchák, üzletemberek, technológiai szakértők voltak.
A feladat – az eddig ismert lehetőségek szerint – az volt, hogy közösen térképezzék fel, hogy milyen kapcsolatban állnak ezek a személyek az orosz katonai hírszerzéssel (GRU), és ezek hogyan segítenek bizonyos katonai eszközök eljuttatásában Irán felé.
Mint ismert, Oroszország iráni fejlesztési drónokat és egyéb berendezéseket szállít az Ukrajna elleni háború kiszolgálására, és ebben a szankciókat megkerülő egyes európai cégek is részt vesznek, például Hollandiában és Németországban is.
Az Irán-ellenes teóriát erősíti az egyik elhunyt olasz hírszerző előtörténete
A római hatóságok közlése szerint az egyik olasz áldozat Tiziana Barnobi, aki 2009 óta volt aktív Iránban, fedésnek pedig a SAMSUNG elektronikai világcég koordinátori feladatkörét használta. Több iráni iparvállalattal és azok vezetőivel tartott kapcsolatot, és ő szervezte meg a teheráni Amirkabir Műszaki Egyetemen a dél-koreai vállalat technológiai központját.
Ez a tanintézet a perzsa állam egyik legmagasabb szintű technológiai képzését nyújtja, ahonnan sok tehetséges szakember kerül ki, és közülük többen az iráni védelmi erőknél kezdik meg pályafutásukat. A műszaki egyetemek világrangsorában a 366. helyet foglalja el, ami jó teljesítmények mondható.
Barnobi ismeretei Irán technológiai életéről és személyiségeiről tehát hosszú időre nyúltak vissza, széleskörűek voltak, és különösebb találgatások nélkül is feltételezhetjük, hogy gyűjthetett információkat azoktól a fiatal katonai mérnököktől, akikkel az egyetemen megismerkedett. Részvételére ezért lehetett szükség a hajóúton.
A tavalyi iráni lázongások idején ennek az egyetemnek a kampuszán zajlott az egyik legnagyobb rendszerellenes diáktüntetés, amit végül a rohamosztagok fojtottak el.
Hogy kerültek a kémek a sétahajóra?
Egyelőre úgy fest, hogy az izraeli vendégek (12-14 fő) – magukat turistának álcázva – Szlovéniából utaztak egy bérelt kisbusszal a Lago Maggiore északi sarkához, ahol átszálltak a Goduria nevű sétahajóra. Célpontjuk a tó középső beszögellésében fekvő festői Isole Borromee szigetcsoport volt.
Még nem derült ki, hogy mennyi idő telt el a behajózás és a katasztrófa között, de tény, hogy az olasz nyomozóbírók továbbra is keresnek tárgyi bizonyítékokat vagy dokumentumokat, melyek a megbeszélésről szólhatnak. Ezek lehetnek számítógépek, kommunikációs eszközök, vagy akár fegyverek is.
Maga a hajó kapitánya, Carlo Carminati jelenleg rendőrségi vizsgálat alatt áll, mert hajója csak 15 fő szállítására rendelkezett jogosítvánnyal, az utasok száma viszont 24 volt, valamint még ő és felesége. Az is vizsgálatra vár, hogy a hajó milyen súlyú rakománnyal indult útjára.
Vajon mit csinálhattak vagy mit terveztek a sétahajón?
Az izraeli hírszerzési ügyekben jártas Intelli Times, ami a Moszad egyik üzenőcsatornájának is tekinthető, arról beszél, hogy az izraeli csapat szokatlanul nagy létszámú volt, és az ilyen alakulatokat "művelet közben" aktiválják. Előtte viszont az akciókat koordinálják a partner szervezet képviselőivel, azaz tudásmegosztás és koordináció zajlik. Ha így volt, akkor a megbeszélés egyszerre volt tervezési és taktikai, azaz követhette volna egy gyors közös akció – az olaszokkal együtt – egy kijelölt célpont vagy személy ellen.
Az orosz asszony szerepe is rejtélyes a történetben
Anja Bozskova Facebook profilja elárul, hogy a politikai iránt szenvedélyesen érdeklődő és véleményt is nyilvánító karakter volt. Több videóposztját a YouTube eltávolította, de megmaradt bejegyzései szerint erős háborúpárti hazafinak mutatta be magát.
Több posztját olaszul tette közzé, partnereket keresve az orosz narratívákhoz.
Március közepén közölt egy tiltakozó felhívást, amikor a YouTube végleg száműzte őt és társait, akik a Sztálingrád című programot működtették – egymillió követővel. Nyílt levelében támogatást kért, hogy újra megindíthassa a sorozatot.
A továbbiakban előfizetést és anyagi segítséget kért a Telegramon, a Vkontakt-on és a Bastion-on való megjelenésekhez.
Ezután újra megjelent, immár a Facebookon, ahol Ursula von der Leyen arcképére azt a kérdés írta fel Ukrajna uniós csatlakozásával kapcsolatban, hogy "Ki a hülye? Aki mondja, vagy aki elhiszi?"
HIRDETÉS
Ettől a ponttól minden további a találgatások világába tartozik
Elsőre érthetetlen, hogy sem az olasz, sem az izraeli hírszerzés nem volt tisztában mindezekkel, vagy nem ellenőrizte vendéglátójuk személyét. Aligha hihető, hogy csupán a 13 eurós viteldíj olcsósága vonzotta a rozoga, alsó kategóriás hajóra az óvatos és képzett hírszerzőket.
Jóval valószínűbb az a feltételezés, hogy Bozskova kettős ügynök volt, aki kifelé a háborúpárti arcát mutatta, hogy beférkőzhessen a kiszemelt célpontok bizalmába, esetleg bizalmas kapcsolatokat is kialakított velük, de valójában a nyugati hírszerzést szolgálta.
De mint mondtuk, ezek csak feltételezések – mindaddig, amíg további tények ki nem derülnek.