Azt mondja, jól érzi magát, de megjegyzi, hogy élete végéig kezelést kell kapnia.
HIRDETÉSVérrákja miatt Sam Neill élete végéig kezelés alatt fog állni. Azt mondja, nem búsul, inkább a családjára és az újonnan ültetett fáira fókuszál.
Interjút adott a The Guardiannek a 75 éves új-zélandi színész. A beszélgetés apropója Neill nemrég megjelent memoárja, melynek címe: Did I Ever Tell You This?
A lap szerint Neill anekdotákkal kezdi a könyvet, például arról mesél, amikor anno megkérdezték a lányát, hogy mit csinál az apja, és a gyermek azt mondta, hogy lakókocsikban ül – Neill szerint ez pontos, ugyanis tényleg lakókocsikban ült a forgatásokon, mígnem szólították, hogy menjen és játsszon.
A történet azonban hamar keserédesre vált, ugyanis Neill nem rejti véka alá, hogy haldoklik. A The Guardian a farmján látogatta meg a színészt, az interjú a napsütötte verandán készült, ahonnan az egész farm látszik, rajta szőlősorokkal, zöldségágyások, fűszerkertek, almafák, egresbokrok, csirkék és kacsák, birkák és tehenek, illetve újonnan ültetett fák. „Szeretném látni, ahogy megnőnek – mondja, majd témát vált, és azt mondja, hogy nem fél a haláltól, de bosszantaná, ha meghalna. – Nagyon szeretnék még egy-két évtizedet élni, hogy lássam az itteni dolgokat megérni, hogy lássam az unokáimat felnőni. A haldoklás egyáltalán nem köt le."
Kylie Minouge egy kacsa
Ötven évet átívelő pályáján Sam Neill 150 filmszerepet játszott el, köztük a Jurassic Park Dr. Alan Grantjét. A sztárstátusz sosem érdekelte, kerülte is a reflektorfényt. Otthona egy farm, öt percre tőle van egy kisváros, ahol egyesek összekeverik Hugo Weavinggel, a Mátrix Smith ügynökével. Azt mondja, szeret idegenekkel beszélgetni, és nem izgatja, hogy felismerik-e. „Vannak barátaim, akik igazi sztárok. Nem cserélnék velük, mivel nincs magánéletük” – magyarázza, noha az ő Instagram fiókjának is félmilliónál több a követője. A közösségi médiában a tanyasi életéről posztol, vagy éppen ukulelézik. Állatait híres barátairól nevezte el, így lett
- Laura Dernből csirke,
- Kylie Minogue-ból kacsa,
- Helena Bonham Carterből tehén,
- Michael Fassbenderből pedig egy kakas.
A család tabu, a betegség nem
Életrajzában óvatosan említi szerelmeit, négy gyermekéről és nyolc unokájáról is csak érintőlegesen mesél, betegségéről viszont annál többet. 2022 márciusban derült ki, hogy beteg, Los Angelesben lett rosszul, hetekkel később már Sydneyben kapott kemoterápiás kezelést. Kiderült, hogy hármas stádiumú vérrákja van.
Neill azt mondja, hogy egy ideig úgy tűnt, hat a kezelés, és az írás is gyógyírt jelentett számára – ekkor vágott bele a memoárjába. „Nem volt mit tennem, hiányzott a munka. Szeretek dolgozni, szeretek emberek között lenni, élvezem az emberek társaságát, de hirtelen megfosztottak ettől. Gondolkoztam, hogy mihez kezdjek? Soha nem állt szándékomban könyvet írni, de jól esett az írás, ráadásul életet vert belém. Esténként úgy feküdtem le, hogy volt miért másnap felkelni. Életmentő volt."
Neill szerint könyve nem egy „rákos” könyv. Tengernyi történet van a felnőtté válásról, a forgatásokról, illetve arról az időszakról,
Szóba kerül az is, amikor úgy tűnt, hogy az első kemoterápiás kezelés nem hat, majd egy új, rettentően drága gyógyszert javasoltak az orvosok. Neillnek alá kellett írnia egy szerződést a gyógyszergyártó céggel, hogy ha négy hónap múlva még életben van, akkor a kezelés ingyenessé válik.
Karácsonykor tért haza Sydneyből Új-Zélandra, ott kezelték tovább, és amíg él, addig kapnia is kell a kezelést. Azt mondja, soha nem érezte magát olyan boldognak, mint a legutóbbi karácsonyon. Borokat kóstolt, sokat evett, minden nap úszott egyet, és mindeközben körbevette a családja, az összes unokája – ez a boldogság pedig az ellenkezője annak, amit akkor érzett, amikor megkapta az első kemoterápiás kezelést. „Belenéztem a tükörbe, és az addigiakhoz képest egy teljesen más embert láttam: egy hajszál nem volt a fejemen, nem volt szempillám, szakállam. Felismerhetetlen voltam. Ránéztem erre az idegen arcra, és megkérdeztem, hogy te ki vagy? Sosem gondolkodtam túl sokat magamon, de akkor, írás közben elkezdtem.”
Sam Neill életrajza egyelőre csak angol nyelven olvasható.