NewsletterHírlevélEventsEsemények
Loader

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
HIRDETÉS

Magyarországon karácsonyozó ukrán családok: hálásak vagyunk a segítségért

Vászja fiatal családjával, lénával és Yevával
Vászja fiatal családjával, lénával és Yevával Szerzői jogok Shenouda Nóra/euronews
Szerzői jogok Shenouda Nóra/euronews
Írta: Nóra Shenouda
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button
Másolja a cikk videójának embed-kódjátCopy to clipboardCopied

Meglátogattunk az ünnepek előtt három, Magyarországon élő ukrán családot, akik a nehézségek ellenére is hálásak, hogy biztonságban tölthetik a karácsonyt.

HIRDETÉS

Ukrán menekültek milliói kénytelenek a karácsonyt idegenben, szeretteiktől távol tölteni. Meglátogattunk az ünnepek előtt három, Magyarországon élő ukrán családot, akik a nehézségek ellenére is hálásak, hogy biztonságban tölthetik a karácsonyt.

A Népszigeten él egy vízitelepen Anna, Szása és két fiuk. Zaporizzsjéből jöttek. A 12 éves Mark és a 15 éves German kajakoznak, az ukrán evezősszövetség segített nekik abban, hogy Magyarországon sportolhassanak tovább. Édesanyjuk velük jött március végén, és azóta is itt él.

"Itt alszom én, itt Szása, a másik szobában pedig a fiúk. Nem mindig van itt ilyen rend. Itt alszik Márk, itt German, az erkély pedig közös."

Szása, aki egészségügyi okokból nem léphetett be a hadseregbe, később jött utánuk. Azt mutatja, hogy kis helyen élnek, de nagyon boldogok és hálásak a segítségért. A 15 éves German jól érzi magát Budapesten.

"Természetesen hiányzik mindkét nagymamám és más rokonok is, de nagyon szeretek itt lenni, mert itt jól tudok sportolni, és sok barátot szereztem az iskolából és a nyári táborokból is."

A család örül, hogy együtt lehet karácsonykor.

"Nehéz most az élet, nálunk január 7-én van a karácsony, annak örülök, hogy az édesanyám és testvéreim idejönnek december 24-én. Ukrajnában általában nagy étkezés van a karácsonykor. Remélem, hogy Ukrajna egyszert feláll és az Isten megsegíti Ukrajnát."

Léna állapotosan menekült el Odesszából, hogy végre férjével lehessen, aki már öt éve Magyarországon dolgozik. Héthónapos terhesen és egy kutyával kényszerült arra, hogy vonatra szálljon.

"Az egész családom Odesszában van, senki nem akar onnan eljönni, az öcsém a hadseregben szolgál. Így, hogy terhes voltam, úgy döntöttem, hogy elmenekülök. A nagymama még soha nem látta az unokáját."

Azt mondják, nagyon nehéz volt szállást találniuk, főleg a kislányuk, Jeva és kutyájuk, valamint macskájuk miatt, és nem is tudják, mennyi ideig maradhatnak itt.

"Nagyon hiányoznak a testvéreim és a szüleim, de nagyon hálás vagyok, hogy itt a feleségem a kislányommal, és együtt lehetünk. Nagyon várom és remélem a győzelmet."

Tatjána férjével, két lányával és édesanyjával él Budapest közelében. Kramatorszkból valók, ahol még mindig súlyos harcok dúlnak. Idősebbik lánya előző nap jött vissza Ukrajnából, ahol édesapját, Tatjána előző férjét látogatta meg.

"Nagyon vágytam haza, Ukrajnába, amikor végre ott voltam, akkor nagyon boldog voltam, és nagyon nehéz érzés, hogy ők ott vannak Ukrajnában. Ahol felnőtt, az az otthona, és tudom, hogy vissza kelle jönni Magyarországra. Nagyon nehéz az út oda és vissza is a háború miatt, de nagyon jó volt találkozni az apukámmal, a nagymamámmal. Senkinek nem kívánom ezt az érzést, a háború a legrosszabb dolog a világon, és ezt minden áron ki kell kerülni. Szeretném újra látni a rokonaimat."

A nehézségek ellenére hálásak a magyaroktól kapott segítségért, és azért, hogy együtt lehetnek karácsonykor. 

"Fontos, hogy a lányommal és a két unokámmal vagyok . Hiányzik nekem az otthonom, a házam. Nem érzem magam kényelmetlenül, mert nagyon meleg fogadtatást kapunk,. s sok segítséget a magyaroktól. Köszönöm."

Tatjána szerint a háborúnak legalább egy pozitív hozadéka is van…

"Nagyon veszélyes volt nekünk, és nagyon féltettem a gyerekeket. Nem emlékszem az útra ide, mert nagyon féltem a rakétáktól és a bombáktól. Amikor a háború elkezdődött, a szülőfalunkba mentünk, és az nagyon közel van a fronthoz. Amikor átléptünk a határon, megkönnyebbültem. Éreztem, hogy a gyerekek biztonságban vannak, ez volt a legfontosabb. De arra nem gondoltam, hogy majd ilyen sokáig kell itt maradnunk.De ebben kell élnünk, és a mának kell élnünk, nem várni, hiszen nem tudjuk, mi lesz holnap. A háború megtanított minket arra, hogy a mának éljünk."

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Visszatértek a turisták, ismét karácsonyi hangulatban pompázott Betlehem

Ne váljon a háború természetessé - ezen dolgoznak ukrán menekültek Franciaországban

Hogyan szabadult ki a 17 éves Valerija egy orosz átnevelőtáborból?