Az emberek nem a jelenlegi elnökre, hanem a skizofrén rendszerre, és a szerintük még a háttérből irányító volt elnökre mérgesek. Az Euronewsnak nyilatkozó orosz elemzők szerint nem a belaruszhoz hasonló forgatókönyv várható, de mindent felboríthat, ha a hatóságok vagy a tüntetők "átlépik a határt".
HIRDETÉSKazahsztánban az ország függetlenné válása óta legsúlyosabb tüntetések zajlanak, kormányépületeket gyújtottak fel, és több tucatnyi tüntető meghalt az elmúlt napokban. Bár az első megmozdulásokat az üzemanyagárak nagy mértékű emelése okozta, az utcára vonult tüntetőket már nem nyugtatta meg az árcsökkentés, és a kormány lemondása sem. Lehet-e ebből forradalom, miért dühösek a kazah vezetőkre a demonstrálók, és van-e hasonlóság a Belaruszban 2020 augusztusában történtekkel?
A kazahsztáni, példa nélküli tüntetések kiindulópontja a délnyugati olajváros, Zsanaozen volt, ahol január 2-án a sokak által az autójuk üzemanyagaként használt cseppfolyós gáz drasztikus emelése miatt vonultak utcára az emberek.
A tüntetések gyorsan kiterjedtek az egész országra, napokon belül már a gazdasági fővárosban, Nur-Szultanban és az ország legnagyobb városában, Almatiban is megmozdulásokat tartottak.
A zavargásokba torkolló demonstrációk lecsillapítása érdekében a hatóságok először csökkentették a gáz árát.
Kassim-Zsomart Tokajev elnök ezután menesztette az egész kormányt. Emellett szükségállapotot hirdetett ki több területen, köztük Almatiban, ahol éjszakai kijárási tilalom van érvényben.
Szerdán először békésebb hangot ütött meg, reformokat ígért, és politikai átalakulást. Még aznap hangnemet váltott az elnök, későbbi nyilatkozatában a tüntetőket "külföldi" befolyás alatt álló "terroristáknak" nevezte, és katonai támogatást kért a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetétől, az orosz vezetésű katonai szövetségtől. (Oroszország és Belarusz is küldött csapatokat a felhívásra válaszolva még csütörtökön.)
A hatóságok csütörtökön megerősítették, hogy tucatnyi tüntető meghalt, és több mint 1000-en megsebesültek a rendőrséggel való összecsapásokban.
Miért dühösek az emberek?
A Szovjetunió felbomlása után, három évtizede függetlenné vált öt közép-ázsiai köztársaság közül messze Kazahsztán a legnagyobb és leggazdagabb.
Nyugat-Európa nagyságú területet terül el, és hatalmas kőolaj-, földgáz-, urán- és nemesfémkészletekkel rendelkezik.
De miközben Kazahsztán természeti gazdagsága segített abban, hogy kialakuljon egy szilárd középosztály, és a hipergazdag nagyvállalkozók jelentős csoportja, széles körben elterjedtek a pénzügyi nehézségek. A bankrendszert mély válságok sújtották, amelyeket a nem törlesztett hitelek idéztek elő. A régió többi részéhez hasonlóan itt is elharapózott a kisstílű korrupció.
Zsanaozenben és a tágabb környezetében régóta gyökeret vert az elégedetlenség, mert úgy érzik, hogy a régió energiagazdagságából nem profitál igazságos mértékben a helyi lakosság.
2011-ben legkevesebb 15 embert agyonlőtt a rendőrség a városban, akik egy sztrájk után elbocsátott olajipari munkások mellett tüntettek.
Amikor múlt szombat éjjel megduplázódott annak a cseppfolyósított kőolajgáznak az ára, melyet a térség lakóinak többsége autója használatához vásárol, elfogyott a türelmük.
Mennyire irányul a tüntetők haragja Kaszim-Zsomart Tokajev kazah elnök ellen?
A kritikus hangok elhallgattatása Kazahsztánban már régóta bevett szokás. Minden olyan személyiséget, aki a kormánnyal szembe akart szállni, vagy elnyomtak, félreállítottak vagy beszerveztek. Így bár ezek a tüntetések szokatlanul nagy létszámúak voltak - némelyik több mint 10 000 embert vonzott, ami Kazahsztánban nagy szám -, a tiltakozó megmozdulásokból nem kerültek ki vezetők.
Kazahsztán közelmúltbeli történelmének nagy részében a hatalom Nurszultan Nazarbajev korábbi elnök kezében volt. Ez 2019-ben változott meg, amikor a most 81 éves Nazarbajev lemondott, és régi szövetségesét, Tokajevet jelölte ki utódjának. A (katonaságot és a titkosszolgálatokat felügyelő) biztonsági tanács elnökeként Nazarbajev továbbra is jelentős befolyást gyakorolt az ország felett. Fontos jelzés volt a tüntetők felé az, hogy Tokajev szerdán bejelentette azt is, hogy átveszi Nazarbajev helyét a biztonsági tanács élén.
Ugyanis az elmúlt napokban az utcákon megnyilvánuló harag nagy része nem Tokajev, hanem Nazarbajev ellen irányult, akit még mindig széles körben az ország legfőbb uralkodójának tartanak. "Shal ket!" ("Öreg, távozz!") ez lett demonstrálók fő jelszava.
"Az emberek belefáradtak a jelenlegi kazah kormány skizofrén berendezkedésébe, ahol senki sem tudja pontosan, hol születnek a döntések, Tokajev elnök vagy Nazarbajev első elnök körében" - mondta Arkagyij Dubnov orosz politikai elemző az Euronewsnak.
De a szakértő véleménye szerint Tokajev engedménye ezen a fronton, azaz Nazarbajev eltávolítása a biztonsági tanács éléről, túl kevés és túl későn megtett lépés. "Az emberek alapvető gazdasági és politikai reformokat követelnek. Képviseletet követelnek a parlamentben, szólásszabadságot és a politikai pártok tevékenységének szabadságát" - sorolta.
HIRDETÉSDubnov a folyamatban lévő eseményeket "előforradalomnak" nevezte, amelyek hasonlóságokat mutatnak az arab tavasszal és a 2013-as ukrajnai Majdan-mozgalommal.
Van rá esély, hogy megdöntik a rezsimet?
Ez ismeretlen terület Kazahsztán számára. Az ország már korábban is látott nagyobb tüntetéseket: például 2016-ban, egy vitatott földtörvény elfogadása után. Valamint 2019-ben is, a vitatott választások után, amelyek biztosították Tokajev hatalmának, elnöki pozíciójának a megtartását. De ilyen mértékű tiltakozáshullámra még nem volt példa.
Bár Tokajev szerdán a nyilvánossághoz intézett felhívásában ígéretet tett a reformok folytatására, és utalt arra, hogy lehetséges a politikai liberalizáció átalakulás, a nap végén tett komor megjegyzései azonban azt sugallták, hogy inkább egy elnyomás útjára lépne.
Temur Umarov, a moszkvai Carnegie Központ kutatási tanácsadója az Euronewsnak azt mondta szerdán, hogy a "helyzet egyelőre nem kritikus".
"Nekem úgy tűnik, hogy ami most történik, az nem jelenti a jelenlegi politikai rendszer végét. (...) Most már csak alkudozásokat fogunk látni a tüntetők és a hatóságok között. A hatóságok engedményeket tesznek, a tüntetők pedig megmondják, hogy ezek az engedmények elégségesek-e számukra vagy sem" - magyarázta.
HIRDETÉSHozzátette, hogy "a reformok 100 százalékban meg fognak történni. Az elmúlt néhány évben már láttuk őket. Ez egy olyan tendencia, amely a tiltakozások nélkül is megtörtént volna, de most felgyorsul, és a hatóságok még inkább rájuk fognak törekedni. De ezek (a reformok) csak akkor lehetségesek, ha a tiltakozások nem lépnek át egy olyan határt, amely után a hatóságok úgy gondolják, hogy patthelyzetben vannak. Mer ha igen, akkor erőszakot fogunk látni" - fejtette ki Umarov.
Mivel az utcai tüntetéseknek - legalábbis egyelőre - nincs céljuk, nehéz elképzelni, hogyan érhetnek véget.
De még ha nem is sikerül megbuktatniuk a kormányt, lehetségesnek tűnik, hogy mélyreható átalakuláshoz vezetnek.
Az viszont még nem világos, hogy ez mit jelenthet.
Van hasonlóság a Belaruszban történtekkel?
Dubnov szerint az események egyetlen tekintetben hasonlítanak egymásra. Mindkét országban "a hatóságok viselkedése miatt felháborodott emberek tiltakozása" történt, illetve zajlik. Szerinte a legnagyobb különbség az, hogy "a belarusz hatóságok megtestesítik a totalitárius, önkényuralmi, despotikus rendszert, és nélkülözik az emberek iránti tisztesség és tisztelet minden gondolatát. Az embereket a legbrutálisabb módon bebörtönzik vagy kiutasítják az országból.".
HIRDETÉSKazahsztánban ez eddig nem így volt, ott nincs ilyen totalitárius uralkodói kép, véli a szakértő. Hozzátette, hogy annak ellenére Nazarbajev valóban tekintélyelvű, de ilyen totális elnyomó rendszer nincs, a tiltakozó emberek fizikai megsemmisítésére Kazahsztánban eddig még nem volt példa.
Umarov szerint ahhoz hogy a kazah politikai vezetők készek a reformokra és bizonyos váltatásokra amíg a hatóságok úgy érzik, hogy semmilyen veszély nem fenyegeti őket, a politikai elit úgy látja, hogy semmi sem fenyegeti a pozíciójukat, a rendszer egésze pedig kitart.
Viszont amint a tiltakozók, vagy a hatalmon lévők átlépik a határt, akkor már minden teljesen más forgatókönyv szerint fog működni. A szakértő szerint elég nehéz elképzelni a belarusz forgatókönyvet Kazahsztánban, bár hozzátette, hogy "nem lehetetlen".
Különbségként említette, hogy Lukasenko átlépte a határt, és a helyén marad. Nazarbajev viszont magától távozott, és elindította ezt az átalakulást, amit egyelőre ellenőrzés alatt tartanak.
A másik különbség Kazahsztán és Belarusz között az, hogy utóbbi mindig is az Oroszország és a Nyugat közötti ellentmondásokra játszott. Mindig nagyon függött Oroszországtól, de ugyanakkor megpróbálta bizonyítani, hogy fontos Európának is. Kazahsztán, ezzel ellentétben, valóban több lábon álló politikát folytat: egyszerre elég erős a nyugati országok és Kína befolyása is - magyarázta.
HIRDETÉSEz azt jelenti, hogy "valamilyen veszély esetén nem kerülnek teljesen Moszkva befolyása alá, és ezért egy kicsit többet engedhetnek meg maguknak, mint a belarusz politikai rendszer".