Emmanuel Macron francia elnök csütörtökön Kigaliban a ruandai népirtás emlékművénél közölte: elismeri országának a történtekben játszott szerepét, és reméli, hogy bocsánatot nyer.
HIRDETÉS**Elismerte országa felelősségét a ruandai népirtásban Emmanuel Macron francia elnök, ugyanakkor tagadta a bűnrészességet. Az államfő Kigaliban járt, látogatásának célja a két ország kapcsolatainak helyreállítása. 1994 áprilisa és júliusa között több mint 800 ezer tutszit és mérsékelt hutut mészároltak le szélsőséges hutu milicisták a közép-afrikai országban.
**
"Franciaország és a nemzetközi közösség magára hagyott több százezer áldozatot ebben a pokoli izolációban" -mondta Macron. "Míg az eseményeket követően a francia tisztviselőknek megvolt a bátorságuk és a tisztánlátásuk ahhoz, hogy leírják a népirtást, Franciaország elmulasztotta levonni a megfelelő következtetéseket. Így ma alázatosan és tisztelettudóan állok önök mellett, elismerve felelősségünket."
Jogvédő szervezetek és túlélők azzal vádolták meg a francia hadsereget, hogy bűnrészese volt a népirtásnak azáltal, hogy napokon át nem avatkozott be, amikor százával mészároltak le tutszi menekülteket hutu milicisták. A francia ügyészség szerint mindez segítségnyújtás elmaradásaként is értelmezhető, ez a bűncselekmény viszont már elévült.
A francia hadseregnek várhatóan nem kell bíróság előtt felelnie az 1994-es ruandai népirtásért, miután a párizsi ügyészség hétfőn indítványozta a hadsereg elleni vizsgálat vádemelés nélküli lezárását. Három évvel az eljárás megindítását követően tette közzé következtetéseit a vádhatóság az 1994. június végétől augusztus végéig az ENSZ-meghatalmazással folytatott Türkiz Hadműveletre vonatkozóan, amelynek során a francia hadsereg Ruanda délnyugati területén látott el békefenntartó missziót a tutszik ellen folytatott, tervszerűen végrehajtott népirtás megfékezésére.
A végső döntést a vizsgálóbírók mondják ki, akik 2005 óta nyomoznak az ügyben. Ők feltehetően lezárják az ügyet, de az is elképzelhető, hogy további vizsgálatokat rendelnek el. A felperesek ezt kérték, szerintük ugyanis nem egyszerűen a francia katonákra, hanem a Francois Mitterrand akkor francia szocialista államfő környezetében dolgozókra is ki kellene terjeszteni az eljárást, az ő szerepüket ugyanis eddig nem vizsgálta az ügyészség.
Az Emmanuel Macron jelenlegi francia elnök által felállított, Vincent Duclert történész vezette bizottság a közelmúltban arra a következtetésre jutott, hogy Párizs "vak volt" a készülő népirtással szemben. "Franciaország elutasította a valóságot" - fogalmazott egy áprilisi lapinterjúben Duclert.
A csaknem ezer oldalas Duclert-jelentés - amelyet a történészekből és jogászokból áló bizottság március végén hozott nyilvánosságra -, kiemelte Francois Mitterrand és az akkori vezérkari főnök felelősségét abban, hogy annak idején folyamatosan figyelmen kívül hagyták a népirtás kirobbanásának veszélyére intő jeleket.
Eric Plouvier, az egyik felperes, a Survie (Túlélés) nevű egyesület ügyvédje az AFP francia hírügynökségnek az "igazság tagadásának" nevezte az ügyészség álláspontját.
"Három évi várakozás után az ügyészség megelégedett annak kijelentésével, hogy a népirtási szándék nem köthető Franciaországhoz, de a Duclert-jelentésben megnevezett felelősök az igazságszolgáltatástól semmilyen választ nem kapnak, miközben tagadhatatlan szerepük volt abban, hogy megtörténhettek a mészárlások" - hangsúlyozta az ügyvéd.
Az egyesületek azt szeretnék, ha a vizsgálóbírók ismét meghallgatnák a francia erők két egykori vezetőjét: Jacques Rosier tábornokot, aki Biseseróban a francia műveleteket vezette és Jean-Claude Lafourcade-t, a Türkiz Hadművelet parancsnokát. A felperesek azt is szeretnék, ha az akkori párizsi vezérkari főnököt is most először kihallgatnák, Mitterrand elnök akkori afrikai tanácsadóival és Hubert Védrine-nel, az elnöki hivatal akkori vezetőjével, későbbi külügyminiszterrel együtt.
Egy Ruandában készült jelentés alapján a ruandai kormány alig két héttel ezelőtt mondta ki, hogy a helyi hatóságok kizárják a jogi lépéseket a francia hadsereg ellen. Vincent Biruta ruandai külügyminiszter akkor a Le Monde című francia napilapnak adott interjújában úgy vélte, hogy a jelentés "hozzájárul Franciaország és Ruanda megbékéléséhez", jóllehet a francia történészek korábban arra jutottak, hogy Párizsnak "súlyos és nyomasztó" felelőssége van a tragédiában.