A Naprendszer legkülső tartományából érkezhetett az az üstökösdarab, amelynek becsapódása a dinoszauruszok kihalásához vezetett.
HIRDETÉSVégérvényesen átírta a történelmet, amikor csaknem 66 millió évvel ezelőtt a Földbe csapódott. A 14 km átmérőjű aszteroida, amely Mexikóban kivájta a Chicxulub-krátert, egy 170 kilométer átmérőjű és néhol csaknem 20 kilométer mély képződményt hagyott maga után. Jóllehet, ennél nagyobb becsapódásoknak is vannak nyomai másutt, az időbeli egybeesés miatt sok tudós már régóta úgy gondolja, hogy ez volt a dinoszauruszok kihalásának fő oka.
Mindeddig rejtély volt, hogy honnan érkezett a kisbolygó, vagy üstökös és hogy került a Földre? A Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ tudósai úgy vélik, rájöttek a válaszra. A phys.org brit tudományos portál a Nature's Scientific Reports tanulmányát ismertetve arról ír, hogy egy új elmélet magyarázatot adhat a kérdésre. Statisztikai elemzések és gravitációs szimulációk segítségével Amir Siraj, a Harvard asztrofizikus hallagatója és Avi Loeb csillagász kiszámolta, hogy az Oort-felhőből származó üstökösök egy részét a Jupiter gravitációs mezője vissza tudja ütni. (Az Oort-felhő a Naprendszer legkülső tartományában, a Naptól mintegy 50 000-200 000 csillagászati egységnyi távolságok között található üstököszóna, amelyben milliárdnyi üstökösmag kering.)
"A Naprendszer úgy működik, mint egy flipper gép - magyarázza Amir Siraj. A nagy tömegű Jupiter a beérkező üstökösöket olyan pályákra rúgja, amelyek révén nagyon közel kerülnek a Naphoz. Ott a kőzet darabjai széttörnek,mert a sziklák távolabbi részeire másként hat a Nap gravitációs mezeje, mint a közelebbiekre, és üstökös repeszek jönnek létre, megnövelve annak a valószínűségét, hogy ezek valamelyike a Föld irányába repül."
Avi Loeb szerint a jelenség magyarázatot adhat a dinoszauruszok kipusztulására, egy ilyen töredék becsapódása azt a természeti hatást eredményezheti, mint ami a dinoszauruszokat is megölte.
A dinoszauruszok kihalását magyarázó elméletek szerint a Chicxulub-krátert létrehozó becsapódás keltette lökéshullámok földrengésekhez és vulkánkitörésekhez vezettek. A több száz méter magasba lövellt, majd visszahullott por, hamu és füst évekre, vagy akár egy évtizedre is beboríthatta a földfelszínt, mostoha körülményeket teremtve az élőlények számára. Az atmoszférába került por miatt a napfény nem érhette el a földfelszínt, amely emiatt jelentősen lehűlt. A növényi fotoszintézis megszakadhatott, jelentős hatást gyakorolva az egész táplálékláncra. Nemcsak a dinoszauruszok, a Földön akkor élt növény- és állatfajok csaknem háromnegyede kipusztult.