Idriss B, francia-tunéziai szobrászművész, akinek jellegzetes, színes állatszobraival vannak tele Dubaj utcái. Az Euronews stábja a World Art Dubai kiállításon találkozott a művésszel, Idriss B-t Jane Withespoon kérdezte.
JW: Idriss B, köszönöm, hogy csatlakozik hozzánk itt a World Art Dubai kiállításon. Természetesen tartjuk az előírt távolságot, az arcmaszkot pedig csak az interjú alatt vesszük le. Ez az első ilyen rendezvény a járvány óta – örül, hogy újra lehet rendezvényekre járni?
IB: Igen, kicsit olyan, mintha újra kapnánk levegőt. Különösen itt Dubajban, ahol általában annyi nagyszabású rendezvény zajlik. Szóval ez most, akár a friss levegő – látni az embereket újra normálisan élni.
HIRDETÉSJW: Milyen hatással van a koronavírus-járvány a művészetekre?
IB: Hát, gyakorlatilag minden leállt. Nekem például lett volna több rendezvényem is, de ugye kilenc hónapja bezárt minden. Lett volna egy kiállításom a Park Avenue-n, New Yorkban – de egyszerre csak leállt minden.
JW: Mindenesetre jó látni, hogy az emberek itt vannak; mik a fő kihívások egy ilyen rendezvényen?
IB: Hát, a legnagyobb az volt, hogy maszkban kell csinálni mindent. És ugye, amikor meleg van, meg egyébként is - szóval nekem ez volt a legnagyobb kihívás. A távolságtartáshoz az emberek már nagyjából hozzászoktak. Hónapok óta betartjuk a szabályokat, megszoktuk.
JW: Hogyan kötött ki a művészeteknél? Úgy tudom, amikor beteg volt, elkezdett rajzolni, aztán már képezte is magát..
HIRDETÉSIB: Egy amerikai út után köszvényes lettem, ágyhoz lettem kötve. Az első hét még poén volt, még a második hét is, de a harmadik hét már őrjítő volt. Szóval elkezdtem rajzolni, főleg másolni. Aztán, mivel nem volt semmi dolgom, úgy voltam vele, hogy miért is ne vágnék bele saját alkotásokba – ezt már amúgy is akartam egy ideje. Így kezdődött. Vettem egy nagy tömb agyagot és elkezdtem formázni – az ágyam közepén.. elég vicces volt. Aztán elkészült az első művem – megmutattam a feleségemnek, aki oda volt érte. Pedig amúgy nem nagyon érdeklik a művészetek. Szóval úgy voltam vele, hogy ha ő azt mondja, hogy ez jó, akkor lehet benne valami. Csináltam egy gorillát, aztán egy tigrist. És apránként el kezdtem megmutatni a barátaimnak is, akik csak néztek, hogy „azta, ezeket én csináltam, ők meg simán fizetnének érte.” Így kezdődött.
JW: Hogy néz ki maga a folyamat? Honnan jön az ihlet, hogyan rajzol; és hogyan lesz ebből végül üvegszálból készült szobor?
IB: Hát, ezt csinálom már több mint öt éve. Kezdetben az agyagot formáztam, a régimódi technikával. De ma már lehet 3D-ben nyomtatni. Szóval ma már azt csinálom, hogy kézzel rajzolok, papírra, hogy meg legyen az állat testtartása – utána készítem el 3D-ben. Amit aztán ki is nyomtatok, egy formát csinálok belőle. Ezen még általában módosítok, hiszen amit az ember kigondol és lerajzol, az nem feltétlenül olyan, mint élőben. Szóval változtatok itt-ott, a lábtartáson, a sokszögek méretén. Aztán, ha már minden olyan, ahogy szeretném, abból is készítek egy formát – és akkor jön üvegszál és a gyanta.
JW: Párizsban nőtt fel – ez hogy befolyásolta a munkásságát?
IB Ez multikulturális, különösen most, amikor itt vagyok a Közel-Keleten, egy muszlim országban, de a kultúrák nagyon hasonlóak. Még ha mondjuk Észak-Afika kicsit más is, de a Mediterrán térség, Olaszország, Görögország, Spanyolország megint csak hasonlók. Szóval a közeg teljesen multikulturális. Meg én amúgy is a '80-as években születtem, amikor minden tele volt a japán videojátékokkal, úgyhogy a Távol-Kelet is hatással volt rám. Aztán éltem Kínában is, ami meg megint csak egy teljesen más kultúra, különbözik a látásmódjuk is, és máshogy is állnak a dolgokhoz.
JW: Hogy érzi, otthonra talált a művészete Dubajban – hiszen az egész város gyakorlatilag tele van a szobraival. Mitől passzolnak ennyire a városhoz?
IB: Attól, hogy nagyon városias. A városi, az urbánus stílus gyakran ijesztő, és valljuk be, nem túl egészséges érzést vált ki. A sok üveg, a sok fém, a sok beton. Ezekkel a szobrokkal, habár üvegszálakból és gyantából készülnek, mégis arra törekedtem, hogy nagyon színesek legyenek, és életre keltsék a teret. De arra nem számítottam, hogy ekkora igény lesz rá.
JW: Ön szerint mennyire fontos Dubajban a művészet, mint iparág?
IB: Hát elég hangsúlyos, mert a művészet különbözik a többi dologtól, hiszen sok mindent nem lehet pénzen megvásárolni. A művészet inkább az alkotásról szól, érzelmi töltete van. Nem megfogod, hanem érzed. Szerintem ezért olyan fontos az Egyesült Arab Emírségekben, hiszen mielőtt idejöttem, ezt mondták a többiek is.
JW: Mit gondol, mi teszi a művészetet ennyire univerzálissá? És ebben a meglehetősen nehéz évben is, miért van szüksége rá az embereknek?
HIRDETÉSIB: Ez természetesen magától a művészet típusától függ, de a nap végére csak az érzelmi része számít. Érzéseket vált ki, mindegy, hogy jó vagy rossz maga a mű. Valahogy érzed magad tőle, ha nem tetszik, akkor is. Szerintem erre érzékenyek az emberek, különösen most, hogy sokan a koronavírus-járvány alatt otthon ragadtak. És így újra elgondolkoztak azon, hogy milyen fontos is, hogy legyen egy szép otthona az embernek, egy fészek. És ezért többen vettek új festményeket, amelyeket különlegesnek tartanak. Szerintem ezért fontos ez ennyire, hogy a művészet tényleg érzéseket vált ki.
JW: Mit gondol arról, amikor a művészetet társadalmi vagy politikai célra használják fel?
IB: Hát ez egy jó kérdés.. pont most csináltam egy darabot a Black Lives Matter akcióhoz. Ez pedig hihetetlenül érdekes számomra, hogy a mindennapok művészetete végső soron arról szól, hogy adjunk, vagy megosszunk egy érzést. Vagy akár átadni egy látásmódot – ahogy néztem, mi történik a mozgalom során, éreztem, hogy tennem kell valamit. Ha tehetek valamit az ügyben, akkor szeretnék tenni érte. A tüntetésekre nem fogok kimenni Amerikába, de ha a magam környezetében támogathatnám az ügyet, az jó lenne. Így jött az az ötlet, hogy csinálok egy szobrot, kifejezetten erre az alkalomra, és a befolyó összeget a mozgalomnak adom.
JW: Tunéziában született és most ideiglenesen ott is él. Hogy érzi, mennyire érinti a koronavírus-járvány az országot?
IB: A mostani helyzetnél rosszabb már nem lehet – ez pedig jó hír… Na jó, igazából nem. Úgy értem, néha nem tudom, hogy marad talpon még mindig az ország, mert az embernek olyan érzése van, hogy rosszabb nem is lehetne. A kormány nem igazán hatékony. A gazdaság szintén.. nincsenek turisták, a határok le vannak zárva. Azt hiszem most próbálnak egy működőképes megoldást találni..
