A segítségnyújtás azt üzeni: „Lehet, hogy magányosan élsz, de nem vagy egyedül”.
HIRDETÉSÜresek a máskor petanque-ozó nyugdíjasokkal teli madridi parkok, kihaltak az utcák, mert a rohamosan terjedő koronavírus-járvány miatt Spanyolországban kijárási tilalom van érvényben.
Zárva vannak így az idősek napközis otthonai is, amelyekre nagy az igény normál helyzetben. Madridban 240 ezer magányos ember él, hatvan százalékuk 65 éven felüli.
A kijárási tilalom igencsak nehéz helyzetbe hozza őket, önkéntesek ezen próbálnak segíteni.
Az egyik önkéntes csoport tagja, a 32 éves Victoria Polanco, aki az Euronews riporterének ottjártakor éppen takarító eszközöket vásárolt egy mozgássérült, egyedül élő nő számára.
- Ez a szomszédok önkéntes kezdeményezése. Amikor kihirdették a vészhelyzetet és a kijárási tilalmat, azt gondoltuk, rendben, mi el leszünk valahogy, de mi lesz azokkal a körülöttünk élőkkel, akiknek az elszigeteltség sokkal nagyobb problémát jelent – magyarázza Victoria.
A magányos emberekkel szembeni empátiának vannak más megnyilvánulásai is. Egy idős hölgyet például szomszédai közös énekléssel köszöntöttek a születésnapján.
Mivel a fertőzés megelőzése érdekében most gondviselőik sem látogathatják az idős embereket, a Spanyol Vöröskereszt munkatársai telefonon tartják velük a kapcsolatot.
Az egyik telefonos központ vezetője, Dori Moreno azt mondja, felhívják az embereket, hogy érdeklődjenek, van-e valamire szükségük, és segítenek nekik az alapvető élelmiszerek vagy gyógyszerek beszerzésében. Van olyan is, akivel csak elbeszélgetnek, hisz ezeknél az embereknél – a mostani helyzetben különösképp – komoly gondot jelent az is, hogy egyszerűen nincs kihez szólniuk.
A segítségnyújtás, az áruk beszerzése és átadása során az önkéntesek különös figyelmet fordítanak arra, hogy kerüljenek minden fizikai kontaktust. Victoria is kizárólag kesztyűben ér hozzá mindenhez, amit az időseknek szállít, majd az ajtajuk elé teszi a csomagot, elmegy és a kaputelefonon felszól nekik, hogy kijöhetnek érte.
Az Euronews madridi tudósítója, Jaime Velázquez úgy látja, a koronavírus-járvány súlyosbította sok ezer idős ember magányát, a szolidaritás, az önkéntesek segítségnyújtása azonban azt üzeni nekik: „Lehet, hogy magányosan élsz, de nem vagy egyedül”.