Huda Kattan, a világ egyik leghíresebb szépség-vloggere

Huda Kattan, a világ egyik leghíresebb szépség-vloggere
Betűméret Aa Aa

Egy self-made nemzetközi hírű üzletasszony, akinek vagyonát 490 millió euróra becslik. A Dubajban élő szépség-vlogger, Huda Kattan a világ egyik vezető influencerének számít, követőinek száma meghaladja a 37 milliót. Vele beszélgettünk.

Euronews: Jól megy az üzlet?

Huda Kattan: Bizony ám, nagyon jól!

EN: Hitte volna valaha is, hogy ez a szépségipari világbirodalom ilyen sokra viszi?

HK: Én úgy gondolom, hogy amikor belevágsz, nem látod még pontosan, hogy mibe is kezdtél bele. Persze nagyon szenvedélyesen csinálod, reményekkel telve, hogy ez az egész kifut majd valahova, hogy lesz belőle valami. Tehát célokat fogalmazunk meg, és ha azokat elértük, akkor újabb célt tűzünk ki. Ez az ami előrevisz.

EN: Meséljen a családi hátteréről, hogy hogyan kezdődött el az Ön története.

HK: Na ne, komolyan hallani akarja az egészet?

EN: Nem baj, ha hosszú lesz.

HK: Az apám és az anyám Irakból vándoroltak be Amerikába, jobb lehetőségeket keresve. Apám professzor volt, sokat költöztünk. Nem volt könnyű időszak. Nem emlékszem úgy a gyerekkoromra, mint a legcsodálatosabb évekre, inkább úgy, hogy állandó harcban álltam apámmal, folyton veszekedtem vele, amikor tanult, olyanok voltunk, mint amikor a végletek összecsapnak. Gondjaim voltak a beilleszkedéssel is. Akkoriban teljesen más időket éltünk. Én úgy érzem, sikerült jó alapokat lefektetnem, kemény lettem és határozott, ilyenné tettek a körülmények, de ez nem jelenti azt, hogy cápává váltam volna. Üzletasszony lettem, a szívósabb fajtából. Sok minden nem tud már meglepni.

EN: A Forbes listáján olyan női vállalkozó-személyiségek mellett szerepel a neve mint Beyonce vagy Oprah Winfrey. Ez azért nem rossz társaság.

HK: Ők a példaképeim. Óriási, elképesztő nagy megtiszteltetés volt felkerülni erre a listára. Ugyanakkor visszás érzés, hogy az ember keményen dolgozik, mégsem érzi azt feltétlenül, hogy többiek elismerik, hogy azért ismerik el, amilyen valójában.

EN: Mi volt a legnehezebb az üzleti koncepció kialakításában? Azon az úton, ami a mára elért sikerhez vezetett.

HK: Ez elég mókás, mert egyszerre áldás és átok. A szépségipar nagyon forró terület volt, amikor mi betörtünk. Vagyis alapjáraton jó élmény volt, mert annyi volt a mozgás, ugyanakkor elég nagy kaland is volt, elég nagy falat, mert rengeteg a rivális, mindenki a szépségiparba igyekezne. Én tényleg megszállottnak tartom magam, aki őrült módon keresi az újabb és újabb módszereket, trükköket, hogy még jobban nézzen ki. Mindig is egy cuki gyerek akartam lenni, és a sminkkel játszadozni kicsit a gyermeki énemet hozza elő. A kísérletező énemet, hogy hogy lehetünk még cukibbak, jelen esetben szebbek, és ezt aztán mutassuk meg a világnak is.

EN: Ha tanácsot adhatna a fiatalabb énjének, mi lenne az?

HK: Hú, ez nehéz! Szerintem valami olyasmit mondanék neki, hogy mindenkinek soha nem fogsz tudni megfelelni. Akkor meg miért teperjünk olyanok szimpátiájáért, akik soha nem fognak szeretni bennünket? Miért azon agyalnék, hogy mit gondolnak vajon rólam és ezzel befolyásoljam azt is, hogy én mit gondolok magamról? Ez nagyon nem egyszerű. Miért foglalkozunk ennyit azzal, hogy mit gondolnak mások? De mi emberek már csak ilyenek vagyunk.

EN: Mennyire fontos Önnek, hogy erős ugyanakkor nőies nőnek lássák? Tudja, aki erősíti a többi nőt, aki reményt ad nekik, mert nézzünk csak körbe, egy csomóan próbálnak úgy kinézni mint Ön.

HK: Köszönöm. Nagyon komolyan veszem ezt. A közösségi médiában is folyton hangsúlyozom: ez nagy felelősség! Amikor belevágtunk ebben az egészbe, és kezdtünk sikeresek lenni, volt egy nagyon durva érzés bennem, hogy oké, akkor a motiváció oda, hiszen a kívánt siker megvan. Szinte már azon gondolkodtam, hogy miért is csináljuk ezt az egészet. Aztán arra kezdtem gondolni, hogy a gyerekeimért teszem, a lányomért, és azokért az emberekért, akik körülöttem vannak, a következő generációért, azért a bizonyos alfa-generációért, hogy ne vesszenek el teljesen a gépiesült jövőben. Én tényleg így gondolok az emberekre. És tényleg nem tartom mindegynek, hogy milyen világban nőnek fel ezek a gyerekek, mert a közösségi média – mivel benne vagyok, tudom – óriási nyomás alatt tartja őket, elárasztja őket információval. Állandó inger alatt vagyunk, ebben nagyon hiszek.

EN: Mint gyakorló édesanya, gondolom nem egyszerű a helyes arányok között egyensúlyozni. Érzi ezt?

HK: Persze. Minden lépésnél a lányom jár az eszemben. Ha teljesen őszinte akarok lenni, soha nem akartam anyává válni, de mikor mégis gyermekem született, nagyon komolyan vettem. Gyakran megkérdem, hogy tényleg akarja-e, hogy én legyek a mamája? Akarja-e hogy felhagyjak mindennel és csak az ő anyukája legyek? És azt mondta: dehogyis, te legyél csak a szépséges Huda, és ez így rendben is van. Nagyon komolyan veszem ezt. Látom, hogy figyeli, mit csinálok, és hogy teljesen másképp gondolkodik a nőkről mint én gondolkodtam abban a világban, amiben én nőttem fel, amiben a „feminista” még szitokszónak számított. Neki ez már pozitív jelentéssel bír. Ő már egy merőben más világba született bele és én azt szeretném, ha ez a világ egy csodálatos hely lenne, ahol az emberek saját magukkal is jóban vannak.

EN: A testvére, Mona az üzlettársa, és az összes többi kollégájával, ahogy látom, rendkívül jó a kapcsolata, ők a tágabb értelemben vett családja. Ez nagyon fontos Önnek, ha jól látom. De milyen érzés az embernek a testvérével dolgoznia? Én harcolnék a sajátommal, annyi szent.

HK: Ez nálunk sincs másképp. Nem könnyű, hiszen az ember nagyon sokszor talál olyat mondani a családtagjainak, amit másoknak azért nem mondana.

EN: Pontosan.

HK: Egészen biztosan vannak határok, amiket átléptünk. És úgy hiszem, hogy még sokáig együtt fogunk menni ezen az úton. Mert megtanultuk, hogyan tudunk együtt dolgozni. Összecsiszolódtunk. Mindkettőnknek szüksége volt a tanulásra. Lesznek napok, amikor az ember alkalmazkodni akar és lesznek olyanok, amikor nem. De alapvetően mindannyian egy célért küzdünk, és ennek érdekében próbáljuk hol így, hol úgy tolni a másikat előre.

EN: Mennyire volt fontos Dubaj mint város, ahol megvetették a lábukat, mennyire nehéz boldogulni itt vállalkozóként?

HK: Te jó ég…. Nem hiszem, hogy elértük volna azt amit az Egyesült Államokban. Mohamed sejknek (Mohamed bin Rashid Al Maktum, az Egyesült Arab Emírségek alelnöke) megvan erről a véleménye, tudja… Az a képessége, hogy határok nélkül tud gondolkodni. Engem ez inspirált, amikor belefogtam ebbe az egészbe. Dubaj egy új hely. Az Emirátusok új. Negyven éve létezik. Mutasson még egy országot, amely 40 évesen ilyen bámulatos! Elképesztő kihívás. Amikor újonnan érkezőket látok, mindig erre gondolok. Hogy soha nem akarok elmenni innen.

EN: Már el tudja hinni, hogy mindez valóság?

HK: Minden nap megcsípem magam, hogy nem álmodok-e! Nagyon hálás vagyok a csapatomnak, velük dolgozni minden nap csodás. Hálás vagyok azoknak a remek arcoknak, akik körülöttem vannak és inspirálnak engem.

EN: És kik jelentik az Ön számára a bázist? A családja, gondolom...?

HK: A lányom. Ő a legszilárdabb alap számomra. Egyszerűen és tisztán gondolkodik, nem érdekli a felhajtás, ő csak a Barbie-jaival akar játszani, homokozni a parton vagy színes spagettit gyártani. Ha hazamegyek hozzá, az feltölti a lelkem.

EN: Milyen jövőt lát Huda Kattan számára?

HK: Az én jövőképemben már nem csupán szépségmárka vagyunk. Azért vagyunk itt most, hogy párhuzamosan több remek márkával, jelen legyünk a piacon. De a frontvonalban akarunk lenni, az elsők! Olyan szeretetteljes világot szeretnénk megteremteni, ahol az emberek megerősödve érzik magukat lelkileg, ha testileg, esztétikailag rendben vannak.