Míg egyesek bezárkóznak, mások pont az ellentétét célozzák meg: nyitnak, vagy legalábbis nyitnának a világ felé.
HIRDETÉSGenfben történt, hogy az első világháborút követően létrejött a Nemzetek Szövetsége, az ENSZ előfutára. 100 évvel később Svájc örökös semlegessége ideális platformot nyújt arra, hogy megvitassák a világ békéjének megteremtéséhez szükséges eszközöket.
Ezért ad Genf otthont a Crans Montana Forumnak immáron már három évtizede. Minden évben politikai döntéshozók, az üzleti világ kulcsfigurái és a nemzetközi szervezetek képviselői gyűlnek össze, hogy megvitassák nézőpontjaikat és együttműködésről tárgyaljanak nemzetközi szinten.
Az esemény egyben arra is lehetőséget teremt, hogy a köz- és a magánszektor döntéshozói közötti párbeszédet gördülékennyé tegye.
„A Fórum sosem volt politikailag elkötelezett egyetlen irányba sem. Egyszerűen olyan témákat választunk, amelyek a világ normál működéséhez kapcsolódnak. Kezdetben az volt a küldetésünk, hogy hidat építsünk a kelet-európai, újonnan demokratizált országok és a Nyugat között a kommunizmus bukása után. Tevékenységünk kiterjedt a volt Szovjetúnió területére, a Közel-Kelet, az öböl-menti államok, és Afrika térségére is” - mondta Jean-Paul Carteron, a Fórum alapítója és igazgatója.
Ahogy a geopolitikai feszültségek egyre nőnek a világban nőnek, a fórum a következő kérdéssel nyílt meg idén: elérhető-e egyszer a béke, a fejlődés és a stabilitás, vagy csupán álom marad?
A választ most a tengerben rejlő potenciálban keresik a résztvevők.
A 30. évforduló alkalmából Crans Montana új kezdeményezést indított: a közép-keleti együttműködést. Olaszországtól Oroszországig, Azerbajdzsánon át az Adria és a Fekete-tenger országai juthatnak kulcsszerephez a regionális integráció és a gazdasági fejlődés terén.
„Képzeljünk el egy tengeri útvonalat úgy mint egy sztrádát. Régiók együttműködésének motorjaként hathat, és itt is bevethetők a kereskedelem megkönnyítését szolgáló eszközök. További ráfordításokkal pedig a logisztikai platformon ez már nemcsak egy bátor vízió, hanem nagyon is realista jövőkép, amely az üzleti és nemzetközi kapcsolatok ötvözője lehet” - fogalmazott Vittorio Torbianelli, a Kelet-Adriai Kikötőket Üzemeltető Hatóság olaszországi illetékese.
A hajózási folyosók tehát az érdeklődés középpontjába kerültek.
Ahogy Marco Polo korában az olasz kikötők fontos kapcsolódási pontok voltak a Kelettel, a világ távoli részével, és főleg Afrikával.
„A Selyem Utat összekötni Nyugat-Afrikával remek lenne, hiszen megnyitná a kereskedelmet a régióban, jót tenne a gazdaságnak, és munkahelyeket teremtene, ami a fiatalság szempontjából lenne előnyös” - mondta Inatma Coomber, a Sierra Leonei Tengerészeti Hatóság igazgatója.
„Az összeköttetés, vagy talán inkább összekötöttség nem csupán egyetlen régió számára fontos: legyen szó közlekedésről vagy nemzetközi kapcsolatokról, mindenképpen átfogó stratégiát kell, hogy jelentsen. Az idő mindig pénz, így az idő csökkentése a folyosókat, a hálózatot, az útvonalat is egyből versenyképessé tenné” - magyarázta Maria Magdalena Grigore, a román külügyminisztérium államtitkára.
Szóval, álom-e a béke, a fejlődés és a stabilitás? Míg egyesek bezárkóznak, mások pont az ellentétét célozzák meg: nyitnak, vagy legalábbis nyitnának a világ felé.