Volt, hogy csapattársak küzdöttek egymással az aranyért.
HIRDETÉSA Tbiliszi Dzsúdó Grand Prix második napja is hatalmas meglepetéseket hozott. Ezúttal egyetlen ország érezhette kétszer is a győzelem illatát, amely édesebb volt minden tulipánnál.
Szombaton elsőként ugyanis a holland Frank De Wit virágozhatott ki. A világbajnoki bronzérmes többször is megcsillogtatta egyedülálló dobótechnikáját, a döntőbe jutása viszont hajszálon, vagyis egy arany ponton múlott. Francia ellenfele Alpha Oumar Djalo egy pillanatra elveszítette türelmét, ezzel begyűjtve 3. és egyben utolsó shido büntetését.
A közönséget ennél már csak az lepte meg jobban, hogy a döntőben a német Timo Cavelius ellen is pontosan ugyanez a jelenet játszódott le. A holland sztárt azonban szemmel láthatóan nem zavarta, hogy ellenfele hibája hozta meg számára az aranyat.
- Az edzőm sokszor megró, amiért nem stratégiázom annyit, de szerintem 5 másodpercet lehet megtervezni, aztán elkezdődik az igazi harc, aminek bármi lehet a kimenetele. Én szeretek így versenyezni, mert azt érzem, hogy ez az én dzsúdóm. Még akkor is ha tudom, hogy 2017 óta azért nem nyertem aranyat, mert nem fektetek elég hangsúlyt a technikára - mondta De Wit.
A 63 kilogramm alatti nők döntője holland párharcot hozott, melyből végül Sanne Vermeer került ki győztesen. A volt ifjúsági világbajnok egy hihetetlenül gyors ashi-gurumával nyitott és nem sokkal később már egy osae-komival ippont is szerzett.
- A holland csapattal rendkívül keményen edzettünk és azt érzem, hogy jó úton járunk. Elég vegyesek az érzéseim, mert az ellenfelemmel együtt edzettünk és a fordulók során végig szurkoltam, hogy nyerjen, de persze végül én akartam győzni. Nagyon boldog vagyok - magyarázta Vermeer.
A nap meglepetése a francia Guillaume Chaine volt, akinek első tbiliszi nagydíján azonnal sikerült is nyernie, ráadásul nem is akárhogy. A döntőben a kubai Magdiel Estradával találkozott és mindössze 29 másodperc után egy bravúros ouchi-garival tudott waza-arit elérni. Rá érdemes lesz odafigyelni idén.