A felfedezés arról árulkodik, hogy a középkorban is akadtak írni-olvasni tudó, drága anyagokkal mestermunkát végző nők, a kódexkészítés pedig nem csak a férfiak kiváltsága volt.
Egy ezeréves női csontváz vizsgálatakor talált kék fog árulkodik arról, hogy a középkori Európában a nők sokkal nagyobb szerepet játszhattak a kéziratok megszületésében, mint azt eddig vélték a kutatók.
A németországi Max Planck Történettudományi Intézet és az angliai York Egyetem kutatói a festők által hajdanán kék színezőanyagként használt lapis lazuri nyomait fedezték fel az 1000-1200 között eltemetett nő fogmaradványain. A csontvázat a nyugat-németországi Dalheim egy kolostorához tartozó temetőben tárták fel.
A szakemberek szerint felfedezésük megkérdőjelezi azt a régóta fennálló elképzelést, mely szerint a nők csupán kis szerepet játszottak a középkori Európa döntően vallási intézményekből származó irodalmi és egyéb írott műveinek megszületésében.
Az intézet munkatársa, Christina Warinner szerint a 11. századból származó lelet példa nélküli bizonyítékként szolgál arra, hogy akkoriban igenis szép számmal voltak írni-olvasni tudó, művelt nők, akiket bátorítottak az olvasásra.
A csontvázat megvizsgáló kutatócsoport arra a megállapításra jutott, hogy a nő 45-60 éves kora között halt meg és minden bizonnyal festő volt, aki gyakran megnyalta ecsetje végét alkotás közben. "Közvetlen bizonyíték áll rendelkezésünkre egy olyan nőről, aki nem csupán festett, hanem egy nagyon ritka és drága, az arannyal egy árban mozgó festékanyaggal dolgozott" - mondta Warinner.
A kutató szerint az asszony feltehetőleg egyike volt azon nagyjából 14 gazdag, felsőosztálybeli, tanult nőnek, aki a kolostorban élt.
