A sajtószabadság akkor kopik el, ha nem élnek vele.

A Canard Enchaîné egy szatirikus magazin Franciaországban. Megosztja a közvéleményt, hogy miként viszonyul a közelgő elnökválasztás kampányához, a pártokhoz és az egyes jelöltekhez.

Különösen kényes Francois Fillon ügye. A Canard Enchaîné volt az a lap, amelyik év elején újabb részleteket hozott nyilvánosságra a jobboldali elnökjelölt botrányáról,feleségének fiktív foglalkoztatásáról. Az újság információi szerint Penelope Fillon több mint 800 ezer eurót kapott férje asszisztenseként, de valódi munkát nem végzett. Egy újság pedig 100 ezer eurót fizetett neki, de csak két cikket jelentetett meg. Az elnökjelölt szerint a felesége dolgozott.

- Ha kitennénk az internetre a Fillon-botrányról szóló összes cikket, mit tennénk a nyomtatott lapba? Az interneten csak felkeltjük a figyelmet, a printben pedig olvasható a részletes tartalom. Akkor független egy lap, ha az újságírók függetlenül és boldogan dolgozhatnak. Épp ezért igyekszünk tartózkodni a politikai élet és az intézményrendszer által kényszerített képtelenségektől, és a figyelmet szabadon arra összpontosítani, amire valóban szükséges – mondta Claude Angeli, korábbi főszerkesztő.

A hetilapot az első világháború idején, 1915-ben alapították. Kiegyensúlyozott szerkesztési elvekkel egyaránt támadta a bal és a jobb oldalt a hibákért. Az oknyomozó újságírást erősítik a karikatúrák és a humor.

- Számomra nagyon fontos a közös munka a Le Canard Enchaîné magazinnal, mert kivételes publikálási lehetőséget jelent Franciaországba, és azon keresztül távolabbra. Fontos, hogy független médium. Gúnyrajzok készítőjeként különösen érzékeny vagyok a hatalmi visszaélésekre és túlkapásokra, a demokráciát érő támadásokra – mondta egy uruguayi karikaturista, Pancho Franco.

A lap jelmondata a sajtószabadság fontosságáról szól: “A sajtószabadság akkor kopik el, ha nem élnek vele.”

A szellemi függetlenség alapja a működéshez szükséges anyagi függetlenség.

- Hogy miben különbözünk más lapoktól? Abban minden bizonnyal, hogy nagyon komolyan megyünk utána ügyeknek, ha kell nyomozunk, akár többször is ellenőrzünk információkat, de saját magunkat nem vesszük túlzottan komolyan, hogy a szatirikus eszköztár érvényesülhessen hatékonyan – mondta Erik Emptaz, a Canard Enchaîné egyik szerkesztője.