Vegyes érzések kavarognak a kubaiakban.
HIRDETÉS
A gyász és a zavarodottság csendes elegyére ébredt Havanna szombat reggel. Kevés kubai találkozhatott valaha is azzal az érzéssel, hogy a forradalom szeretett vagy éppen félve gyűlölt vezetője, a népet felszabadító gerillából százezrek életét megnyomorító diktátorrá lett Fidel Castro nincs közöttük.
- Nos, a forradalom történelmi parancsnoka most halt meg. Ez a világ vezető híre. Meglátjuk mi fog történni, de én azt hiszem semmi sem változik. Pedig milyen régóta vártunk erre – mondja egy, az Egyesült Államokból éppen hazalátogató kubai férfi.
- Az én generációm számára ő a nemzet igazi apja volt. Rengeteg dolgot tanított nekünk a tanulás, a szolidaritás, az emberség és az internacionalizmus fontosságáról – állítja egy kormányzati dolgozó.
- Megszólalt a telefonom. Az egyik barátnőm, Belinda hívott, hogy kapcsoljam be a tévét, meghalt a főnök. Milyen főnök – kérdeztem vissza? Mert bár már nem ő az elnök, mi továbbra is Főnöknek hívtuk őt egymás között – meséli egy, a kormányhivatalban dolgozó asszony.
Míg Fidel Castro az idősebb, illetve a közép generáció számára – ugye ők azok, akik a bőrükön tapasztalták a “Comandante” teljhatalmát – egy legenda. Addig a fiataloknak Fidel már életében is történelem volt.