Szakértőt kérdeztünk a kényszerített házasságról és a női nemi szerv csonkításáról.
Isabelle Gillette-Faye a női nemi szerv csonkítása és a kényszerített házasság betiltásáért küzdő francia szervezet elnöke. A szociológust arról kérdeztük, honnan erednek ezek a szokások, és hogyan lehet ellenük eredményesen küzdeni.
Euronews: - El tudná mondani, mi a női nemi szerv megcsonkításának kulturális gyökere?
Isabelle Gillette-Faye: – Ezeket a szokásokat egészen időszámításunk előtti hatodik századig tudjuk visszavezetni – vagyis régebbiek a zsidó, a keresztény és a muzulmán vallásnál is. Először Afrika keleti részén, a Nílus mentén terjedtek el, később más régiókban, Közép-Amerikában, Nyugat-Afrikában is. Olyan rítusokhoz kapcsolódnak, amelyek a nők vagy a föld termékenységét voltak hivatva biztosítani, vagyis kezdetleges, animista típusú szertartásokról van szó.
- Ami a kényszerített házasságot illeti, tudjuk, hogy ezt a gyakorlatot körülbelül egytucat európai országban bűncselekménynek minősítették. Elég ez a jelenség visszaszorítására, vagy többre van szükség?
- Ahhoz, hogy globális magatartásváltozást érjünk el az érintett lakosságnál, a felnöttek irányába egyfajta megelőző intézkedéssorozatra van szükség, érzékenyítésre, felvilágosításra a kamaszok esetében, és ha ez nem segít, akkor lehet represszív eszközökhöz nyúlni.
- Van egy vagy több olyan európai ország, amely sikeresen szorította vissza akár a kényszerházasságokat, akár a női nemi szerv megcsonkítását?
- Ebben az utóbbi témában Franciaországot kell feltétlenül megemlíteni, mint olyan országot, ahol a legrégebben igyekeznek visszaaszorítani ezt a gyakorlatot. már a nyolcvanas években is voltak perek, felvilágosító kampányok, képzések, vagyis legalább harminc éve aktívan foglalkoznak a kérdéssel a hatóságok és a civil szervezetek is. A kényszerített házasságok esetében Anglia nagyon jó példát mutat. Már régen létrehoztak például olyan rendőri egységet, amely akár a reptéren is közbeléphet az olyan lányok védelmében, akik olyan országba készülnek, ahol a kényszerített házasság veszélye fenyegeti őket. De itt is vannak felvilágosító kampányok, segélykérő zöld szám, illetve átmeneti szálláshely az áldozatoknak.
- Az Európába mostanában érkező asszonyok egy része szintén olyan régióból jön, ahol van kényszerített házasság, van női körülmetélés. Ez azt jelenti, hogy az új bevándorlási hullámok miatt a probléma velünk marad? Újra kell kezdeni a felvilágosító kampányokat az érintett közösségekben?
- Minden új bevándorlási hullám során újra előkerülnek ezek a témák: a nők jogai, a családon belüli erőszak, hogy hogyan lehet megvédeni az áldozatokat vagy a potenciális áldozatokat. A terepen szerzett tapasztalatokból kell kiindulni: a kibocsátó országban volt-e már megelőző-felvilágosító kampány az adott témában? Ha volt, akkor lehet-e tanulni a kibocsátó országban bevezetett intézkedésekből, kissé európai körülményekre szabva átvehetőek-e az ottani jó gyakorlatok?