Az észt elnök nem hisz a „békeközvetítő” Putyinban

HIRDETÉS

Vlagyimir Putyin orosz államfőről úgy tartják, hogy hajlamos kockázatot vállalni. Ön mire számít tőle az idén?

Toomas Hendrick Ilves észt elnök: – Nagyon nehéz megmondani. Két évvel ezelőtt elég váratlan volt az a húzása, hogy háborúba bocsátkozott, megszállt, sőt annektált egyes ukrán területeket. Tavaly pedig, 2015-ben, azt láthattuk, ahogy beavatkozott Szíriában. Teljesen egyoldalú lépés volt, gyakorlatilag utat bombázott magának a tárgyalóasztalhoz. Tehát az elmúlt két évet alapul véve inkább nem jósolnék semmit.

És ami Észtországot illeti? Továbbra is úgy gondolja, hogy Putyin katonai fenyegetést jelent az ön országára nézve? Vagy úgy érzi, hogy az észtek most már megfelelően védettek?

– Úgy fogalmaznék, hogy a helyzet nem változott. Főleg a levegőben nem. Arról van szó, hogy az utóbbi két évben drámaian megszaporodtak az orosz katonai gépek transzponder nélküli repülései. Ez hatalmas veszély a polgári légi közlekedésre. Ebből valóban borzasztó dolgok adódhatnak. Mindenféle manővereket és gyakorlatokat hajtanak végre közvetlenül a határaink mentén, méghozzá fenyegető módon. Nem csak Észtországra vonatkozik ez, hanem az egész térségre, Svédországra, Dániára, Lettországra, Litvániára is. Ezek az országok mind megtapasztalhatták ezt a drámai fejleményt. Ami a biztonságunkat illeti, a NATO sokkal nagyobb figyelmet szentel ennek a régiónak az utóbbi két évben. Azelőtt sokan azzal áltatták magukat, hogy nincs ilyen fenyegetés, de azóta a NATO megváltoztatta a hozzáállását.

És a szerverek biztonsága? Észtországot súlyos kibertámadás érte 2007-ben. Most már meg tudják védeni magukat az ilyen akcióktól?

– Az a támadás szinte kőkorszaki dolog volt a mostani helyzethez képest. Kijelenthetem, hogy a kiberbiztonság szempontjából mi vagyunk a világ egyik legjobban védett országa. Másfelől nézve ez persze nem sokat jelent.

Végül egy utolsó kérdés. Vlagyimir Putyin az ön szemében nyilvánvaló fenyegetés. Ugyanakkor most békeközvetítői szerepben próbál fellépni. Ön szerint ez lehetséges? Ön megbízna benne mint béketeremtőben?

– Lerohanta Ukrajnát, bombázza Szíriát, utat bombáz magának a tárgyalóasztalhoz. Hogyan lehetne valaki békeközvetítő, ha egyszer az egész problémát elsősorban ő maga okozta? Azért lett megkerülhetetlen tárgyalópartner, mert ő maga csinálta a bajt. És erre azt mondja, hogy „itt a probléma, tárgyalnotok kell velem”. Ezt én nem nevezném békeközvetítésnek.