Nem csak embereket és állatokat balzsamoztak az örökkévalóságnak az ókori Egyiptomban, hanem húst is- adta hírül a Science Magazin.
Hogy miért? Természetesen azért, hogy a szeretett rokon kedvenc ételeit se nélkülözze halála után.
Tutanhamon fáraó sírjában, a mondhatni szokásos dísztárgyak és állatmúmiák mellett, 48 fadoboznyi, konyhakész marha és csirkehúst találtak, természetesen bebalzsamozva. A hús tartósítása azonban nem volt olyan egyszerű, mint a gyümölcsé. A gyümölcs a száraz, zárt sírban összeaszalódik, a hús azonban rothadni kezd. A rothadást elkerülendő, a nyers húst ugyanolyan gonddal balzsamozták, mint a múmiát magát – bizonyítja a brit Bristoli Egyetem legfrissebb kutatása, amelyet a Proceedings of the National Academy of Sciences című szaklapban jelentettek meg.
Pisztáciagyanta és marhaborda
A szakértők négy, az időszámítás előtti 1400 és 1000 közötti korból származó húsok szöveteit és az azokat borító kötszerek kémiai összetételét vizsgálták. Arra jutottak, hogy a balzsamozást különböző módokon végezték.
A mumifikált marhabordát III. Amenhotep fáraó rokonainak, szintén a Királyok Völgyében fekvő sírjából hozták a felszínre. Az időszámításunk előtti 1386 és 1349 közöttről származó étel tartósításához pisztáciagyantát is használtak, amit a Mediterrán térség más területeiről kereskedők vittek Egyiptomba. Ez akkoriban különösen drága anyag volt, csak a nemesség tudta megfizetni, illetosításhoz és ételek ízesítéséhez használták.
Emberi múmiák balzsamozásához, az eddigi vizsgálatok szerint, csak 600 évvel később kezték használni a drága alapanyagot – hívta fel a figyelmet Richard Evershed régész-kémikus, a kutatás vezetője. Evershed azt a következtetést vonta le, hogy a mumifikálás már jóval hamarabb különleges fontossággal bírt az egyiptomiak számára, mint azt korábban feltételezték.