Vajon a házi feladat az oktatás nélkülözhetetlen része, vagy csupán csökevény a múltból? Az ellenzők szerint kártékony, a támogatók szerint felelősségre nevel – a kutatók szerint csak bizonyos esetekben van értelme.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Finnországban – ahol a világ egyik leghatékonyabb oktatási rendszere működik – a gyerekek nem kaphatnak fél órára valónál több házi feladatot, a tanulás érdemi része az iskolapadban történik. A tanárok szerint a gyerek pihenés és játék közben is tanul – méghozzá sokszor hatékonyabban, mintha biflázna. Ehhez azonban állandóan vissza kell térni a már megtanult elemekre, és ellenőrizni, hogy a gyerek fejében mi áll össze abból, amit az órán hall.
Argentínában a magyar napközihez hasonló rendszer működik: bár bőven van házi feladat, a gyerekek azt a napközis tanítónő segítségével oldják meg. Az oktatási rendszer itt azon a filozófián alapszik, hogy a lecke felelősségre nevel, megtanít a helyes időbeosztásra – egyszóval az önálló munka alapjait vetik meg a házi feladattal.
Egy ausztrál kutató-páros annak próbált utánajárni, milyen összefüggés van a házi feladat léte és mennyisége, illetve a diákok mérhető teljesítménye között. Az eredményeik szerint az alsósok esetében értelmetlen a házi feladat, a felsősök esetében a hatékonysága csekély. Az önálló tanulás képessége csak később, a tizenéves kor második felében alakul ki. A statisztikák azt is bizonyítják, hogy minél kevesebb házi feladatot kapnak a gyerekek egy országban, annál jobb lesz a teljesítményük.