Tíz évvel azután, hogy Belémbe érkezett, Marcelo Rebelo de Sousa kitörölhetetlen nyomot hagy a köztársasági elnökség intézményén. Közvetlenség és intenzív kommunikáció: ezek első ciklusában hihetetlenül népszerűvé tették, de második elnöki mandátuma már nem volt ilyen egyértelmű siker a számára.
Marcelo Rebelo de Sousa második hivatali idejének végéhez közeledve egyedülálló örökséget hagy hátra a portugál elnökség történetében. Kevesen vannak a portugál közéletben, akik olyan népszerűek, mint ő, és nincs senki az elődei között, aki olyan aktív lett volna küldetésében, mint ő. Ebben a hagyományosan visszafogott pozícióban ő rendszeresen igényt tartott a beavatkozás jogára.
A Belém-palotában eltöltött tíz év alatt mindössze két miniszterelnökkel - António Costával és Luís Montenegróval - dolgozott együtt, de négy parlamenti választást látott, ebből hármat a második ciklusa alatt. A törvényhozás feloszlatása gyakori válasz volt részéről politikai blokádokra és bírósági vizsgálatokra. Támogatói szerint ez az intézmények szabályos működésének garanciája volt, kritikusai viszont az instabilitás jelét látták benne.
Marcelo Rebelo de Sousa köztársasági elnöki örökségének értékeléséhez feltétlenül különbséget kell tennünk a két hivatali ciklusa között. João Pacheco politológus szerint "nagyon nagy különbség van az első és a második ciklusa között", és ez a különbség segít megérteni azt az átalakulást is, amely közmegítélésében bekövetkezett az elmúlt egy évtizedben.
Az első ciklusban a politikai tőke felhalmozása és a népszerűség megteremtése volt a középpontban. "Az első ciklus végére Marcelo szimpátiát, empátiát és elismerést kapott a portugáloktól" - hangsúlyozza João Pacheco. A Covid-19 járvány ebben az összefüggésben a legjelentősebb pillanat volt, amely a polgárokhoz közel álló és érzelmileg jelenlévő elnökség csúcspontja lett. "A világjárvány az első mandátum utolsó nagy pillanata" - mondja.
Ez a pozitív mérleg politikailag magyarázza 2021-es újraválasztását. Marcelo Rebelo de Sousát akkor az első fordulóban a szavazatok mintegy 60 százalékával újraválasztották, ami megerősítette mandátumát. Első ciklusának folytatását várták tőle, a korábbiakból levezethető politikai stabilitással számoltak.
"Volt egy pozitív várakozás, amely egyértelműen az első ciklusából eredt" - magyarázza a politológus, emlékeztetve arra, hogy Marcelo Rebelo de Sousának már a kezdeti kampánya is bomlasztó volt: "Szokatlan jelölt volt, plakátok nélkül, mert már jókora hírnévvel rendelkezett, a közvetlenségre, a szeretetteljes fellépésre bazírozott, így nagyon különbözött attól, amilyen például elődje, Cavaco Silva volt".
Ez a választókkal való páratlan kapcsolat a televízióban eltöltött évekre épült, ami a látszólagos informalitásban és a civil társadalomhoz való közelségben nyilvánult meg, és a szelfik egy külön műfaját hívta életre, ezek a "marselfie"-k, vagyis szelfik Marcelóval.
Az elsőt sosem lehet megismételni
Az első mandátumot ez a hozzáállás jellemezte, a másodikban viszont visszalépés volt ez ügyben. "Az első a szeretet és a szimpátia jegyében telt, a második egyértelműen hanyatlást mutatott" - foglalja össze João Pacheco. Ez több tényező eredménye volt: a törvényhozás sorozatos feloszlatása, politikai válságok, médiaviták és olyan ügyek, amelyek közvetlenül beavatkoztak az elnök személyes szférájába, mint például a hírhedt "ikrek ügye".
A botrány középpontjában egy több millió euró értékű gyógyszer, a Zolgensma állt, amihez állítólag hozzásegített két portugál-brazil gyermeket. Az ügy miatt Marcelo Rebelo de Sousa megszakította a kapcsolatot fiával, Nuno Rebelo de Sousával, aki állítólag közbenjárt az elnöki hivatalban az ikrek kezelésének felgyorsítása érdekében.
"Sok minden maradt tisztázatlan ebben az ügyben, rengeteg ellentmondásos információ hangzott el, a volt államtitkár, António Lacerda Sales hivatalától, magától a köztársasági elnöktől, a fiától, aki mindig elutasított mindenféle nyilatkozatot, de úgy gondolom, Marcelo nagyon sok cikk-cakkot csinált a kommunikációjában, még azt is nyilvánosságra hozta, hogy megszakította a kapcsolatot a fiával, és nagyon nehezen tudta kezelni az ezzel összefüggő helyzeteket, feladatokat, és kommunikációs szempontból is kudarcot vallott" - mondja a politológus.
A miniszterelnökökökhöz fűződő kapcsolata is segít megérteni a két ciklus között mutatkozó különbséget. António Costával példaértékűn jó kapcsolatban állt. "Szimbiózis volt ez, és Marcelo győzött vele, miközben António Costa is profitált belőle. Sikerült a legjobbat kihozniuk ebből az intézményes kapcsolatból" - mondja a politológus. A rendszeres információcsere és a kölcsönös bizalom lehetővé tette számukra, hogy stabilan átvészeljék a kritikus pillanatokat, például a 2017-es tűzvészeket vagy magát a világjárványt. Egy olyan politikai és személyes összhang volt ez, amelyet később maga az elnök is nosztalgiával jellemzett: "Boldogok voltunk, és nem tudtunk róla".
Luís Montenegróval távolságtartóbbnak bizonyult. "A személyes kapcsolatok mindig befolyásolják az intézményi kapcsolatokat" - magyarázza João Pacheco, hozzátéve, hogy "Montenegróval a kapcsolat elsősorban intézményi jellegű, ellentétben António Costával". Ez a különbség akkor vált nyilvánvalóvá, amikor maga az elnök nyilvánosan elismerte, hogy nem tud a kormány döntéseiről, ami az előző időszakban elképzelhetetlen volt.
A kommunikáció tekintetében is előtérbe került egy régi vonása a második ciklusában: az, hogy szinte mindent kommentálni akart, ami végül egy kritikusabb, beavatkozóbb és kevésbé visszafogott elnököt mutatott.
"Az az elnök, aki túl gyakran beszél, mindig azt kockáztatja, hogy hibákat követ el" - mondta João Pacheco az Euronewsnak. A katolikus egyházban elkövetett szexuális visszaélésekről vagy Portugália gyarmati múltjáról szóló nyilatkozatait elhamarkodottnak és megosztónak tartották. "Marcelo gyakran elsőként akart megszólalni, és ez kevéssé átgondolt és kevés információt tartalmazó felszólalásokhoz vezetett" - tette hozzá.
2024. április 24-én, a szegfűs forradalom 50. évfordulójának előestéjén az elnök egy informális vacsora keretében találkozott a Lisszabonban akkreditált külföldi sajtó képviselőivel, és ez a pillanat segít meghatározni Marcelo Rebelo de Sousa modus operandiáját, pontosan azért, mert azt mutatja, hogy szűrők nélkül, néha nem megfontoltan beszél.
Ezen a vacsorán "machiavellizmusnak " nevezte a főügyésznek azokat a lépéseit, amelyek 2023. november 7-én António Costa lemondásához vezettek, és szokatlan összehasonlításokat tett a miniszterelnökök között, ami heves vitákat váltott ki.
"El sem tudja képzelni, milyen nehéz számomra alkalmazkodni egy új miniszterelnökhöz" -mondta. Ekkor már Montenegró volt a kormány vezetője, és az elnök számára "egy olyan ember volt, aki az ország mélyéről származik, városi-vidéki, városi, vidéki viselkedéssel", és ezért "nehéz megérteni".
Marcelo Rebelo de Sousa két elnöki ciklusa tele volt utazásokkal, ez is nagyban jellemzi tevékenységét. A portugál államfők között neki volt a legtöbb hivatalos külföldi útja. Mintegy 170 útja során körülbelül 60 országban járt. Ez több mint háromszorosa bármelyik elődje teljesítményének, és messze meghaladja az összes korábbi elnök összes utazásának számát.
Spanyolország és Franciaország volt a legtöbbször meglátogatott ország, de számos útja volt a többi között Brazíliába, Angolába, a Zöld-foki szigetekre, Olaszországba és az Egyesült Államokba is. Az utak között voltak állami látogatások, többoldalú diplomáciai események, és akár a nemzeti futballválogatott külföldi mérkőzéseinek megtekintése is.
Újabb és újabb előrehozott választások jöttek
Marcelo Rebelo de Sousa a stabilitás őreként lépett fel második ciklusában is, de úgy távozik Belémből, mint a politikai ciklusokat átszabó elnök, amiért többször is feloszlatta a nemzeti és regionális törvényhozást. 2021-ben António Costa miniszterelnök a parlamenti baloldal támogatásával kisebbségi szocialista párti kormányt vezetett. Októberben a BE és a PCP megmakacsolta magát, és az állami költségvetés jóváhagyásakor ellene szavazott.
Ez volt a politikai instabilitás időszakának nyitánya. November elején az elnök bejelentette, hogy feloszlatja a 2019. október 6-án megválasztott Köztársasági Gyűlést. Ezzel véget ért az a hatéves ciklus, amelyben a"geringonçának" nevezett baloldali többség átsegítette két kormány költségvetését is, és példátlan politikai keretet biztosított a kormányzáshoz. Ez az egységfront akkor már működött, amikor Marcelo Rebelo de Sousát köztársasági elnökké választották 2016. január 24-én.
A parlamentet 2024-ben ismét feloszlatják, bár más okokból, miután António Costa november 7-én benyújtotta lemondását bírósági viszgálatok miatt. Az egyik egy sines-i adatközpont telepítésével, a másik lítium- és hidrogénüzlettel volt kapcsolatos.
Újabb előrehozott parlamenti választásokat írtak ki 2024. március 10-re, ebből született Luís Montenegro első PSD/CDS-PP kisebbségi kormánya.
2025-ben újabb feloszlatás jött, az AD-kormány a parlamentben benyújtott bizalmatlansági indítvánnyal bukik meg. Luís Montenegro családi vállalkozásáról, a Spinumviváról szóló hír ébresztett kétségeket a miniszterelnök nyilatkozattételi kötelezettségeinek teljesítésével kapcsolatban, valamint, hogy betartotta-e a köz- és politikai tisztséget betöltőkre vonatkozó összeférhetetlenségi és akadályoztatási protokollt.
Ami a parlamenti feloszlatásokat illeti, a politológus elveti azt az elképzelést, hogy a felelősség kizárólag az elnökséget terheli. " A politikai válságok nem az elnöktől erednek. Mire Belémbe érnek, már megjárták a parlamentet"- magyarázza. Véleménye szerint az, hogy a választóknak is lehetővé tette, hogy beleszóljanak ezekbe az ügyekbe, a demokrácia legitimitásának megerősítése volt, még a vélt instabilitás árán is.
A legnagyobb kockázat Marcelo Rebelo de Sousa örökségére nézve - figyelmeztet João Pacheco - a szelektív emlékezet. "Attól tartok, hogy sok év múlva még mindig elsősorban az ikrek ügyéről fogunk beszélni" - mondja, és sajnálja, hogy az elnöknek a járványban játszott meghatározó szerepe esetleg figyelmen kívül marad. "A kormány és az elnökség közös fellépése életeket mentett meg, és ez tagadhatatlan".
Amikor távozik Belémből, Marcelo Rebelo de Sousa előreláthatóan továbbra is jelen lesz a közéletben. "Tartani fogja saját rekordjait: jelen lesz, véleményt nyilvánít, nem riad vissza a kommentálástól" - mondja a politológus. Ez a tulajdonsága segíteni fog megszilárdítani egy olyan elnök képét, aki sok pillanatban egyesítette az országot, de meg is fizette az állandó kitettség árát. Ez egy összetett örökség, amelyet csak az idő múlásával lehet majd teljességében megítélni.