A továbbfejlesztett geotermikus rendszerek akár a fosszilis energiahordozóktól is megszabadíthatják az EU-t, még vulkáni tevékenység nélküli országokban is.
Az új technológiák Európa eddiginél jóval nagyobb térségeiben teszik elérhetővé a geotermikus áramtermelést, ami segíthet csökkenteni az EU szennyező fosszilis energiahordozóktól való függését.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az energiaügyi elemzőközpont, az EMBER új jelentése szerint az EU-ban 43 GW-nyi fokozott geotermikus kapacitás fejleszthető ki 100 €/MWh alatti költséggel, ami nagyjából versenyképes a szén- és gázerőművek áramával.
Bár ez csak töredéke Európa teljes geotermikus potenciáljának, a kutatók megállapították, hogy uniós szintű kiépítés mellett évente mintegy 301 TWh villamos energiát lehetne így előállítani. Ez nagyjából az EU-ban 2025-ben várható szén- és gáztüzelésű áramtermelés majdnem felének (42 százalékának) felel meg.
A jelentés szerint globálisan a geotermikus energia 2050-ig az áramigény-növekedés akár 15 százalékát is fedezhetné, ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy az EU elveszítheti vezető szerepét ebben a megújuló energiaforrásban, ha a kiépítés továbbra is „lassú és egyenetlen” marad.
Mely uniós országokban a legnagyobb a geotermikus potenciál?
A kutatók szerint a fúrási technológiák és a rezervoármérnökség fejlődése megnyitja az utat a fokozott geotermikus rendszerek (EGS) előtt, hogy a kontinens nagy részén méretezhető, tiszta áramot biztosítsanak.
A hagyományos geotermikus erőművekkel ellentétben, amelyek vulkanikus és lemeztektonikai határövezetekre (például Izlandra) korlátozódnak, az EGS akár nyolc kilométer mélyre is lefúr a forró, szilárd kőzetbe, folyadékot présel a repedésekbe, majd a felmelegedett folyadékot visszaszivattyúzva termel áramot.
Ez a modern technológia lehetővé teszi, hogy geotermikus áram versenyképes áron termelődjön, még a hagyományosan nem magas hőmérsékletű térségekben is.
Az Ember szerint a geotermikus energia „technogazdasági potenciálja” a kontinentális Európában mintegy 50 GW lehet – ez körülbelül 30 otthon ellátására elegendő.
E küszöbértéken belül Magyarország részesedése a legnagyobb, mintegy 28 GW kiaknázatlan geotermikus energiával. Ezt követi Törökország (6 GW), míg Lengyelország, Németország és Franciaország egyenként körülbelül 4 GW-tal rendelkezik.
„A geotermikus erőművi kapacitás nemcsak alacsony áron fejleszthető, hanem mivel az üzemanyagköltség gyakorlatilag nulla, további előny, hogy mentes az energiahordozók árának volatilitásától és a növekvő szén-dioxid-költségek hatásától, így idővel stabil, alacsony szén-dioxid-kibocsátású, szabályozható áramforrást jelent” – állapítja meg a jelentés.
„Új mélységek” Európa energiaváltásában
Tatiana Mindekova, az Ember szakpolitikai tanácsadója szerint a modern geotermia „új mélységekbe tolja az energiaváltást”, és olyan tisztaenergia-forrásokat nyit meg, amelyeket sokáig „elérhetetlennek és túl drágának” tartottak.
„Ma azonban a geotermikus áram olcsóbb lehet a gáznál” – mondja. – „Ráadásul tisztább, és csökkenti Európa függését a fosszilis energiaimporttól.”
Mindekova hozzátette, hogy Európa számára ma már nem az a kérdés, megvannak-e a geotermikus energiaforrások, hanem az, hogy „a műszaki fejlődést sikerül-e olyan politikákkal megtámogatni, amelyek lehetővé teszik a felfutást és mérséklik a korai szakasz kockázatait”.
Le van-e maradva az EU a geotermikus energiában?
Bár EGS-projektek már a 2000-es években indultak Franciaországban, Németországban és Svájcban, a szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a hosszadalmas engedélyezési eljárások és a „következetlen nemzeti támogatás” visszafogták a kereskedelmi léptékű kiépítést.
Ezzel szemben az Egyesült Államokban és Kanadában futó projektek egyre nagyobb léptékben alkalmazzák azokat a módszereket, amelyeket először Európában próbáltak ki. Mostanra Észak-Amerika tervezett geotermikus projektjeinek sora várhatóan lehagyja az európait.
„A késlekedő kiépítés azzal a kockázattal is jár, hogy a tanulási folyamatokból fakadó előnyök, az ellátási láncok fejlődése és a költségcsökkenés más régiókba tevődik át, ami megemeli a jövőbeli európai projektek költségeit még ott is, ahol a források rendelkezésre állnak” – figyelmeztet a jelentés.
„Ha nem kap nagyobb hangsúlyt a piaci léptékű finanszírozás, Európa eleshet azoktól a gazdasági és ipari előnyöktől, amelyeket azok a technológiák kínálnak, amelyeknek a kifejlesztésében maga is élen járt.”