Az idei évben, amikor az éghajlatra nehezedő nyomás tovább fokozódott, a rekordszintű felmelegedés gyenge politikai eltökéltséggel találkozott.
2025 nehéz év volt a klímapolitika számára, és nehéz év volt a melegedő bolygónknak is.
Az elmúlt 12 hónapban a klímaváltozást egyszerűen nem lehetett figyelmen kívül hagyni, akár tetszik, akár nem. Az Euronews felidézi a rekordokkal teli év csúcspontjait és mélypontjait.
A 11 legmelegebb év a mérések történetében
Kezdjük néhány 2025-ös klímaténnyel, nem túl derűlátó olvasmány.
A Meteorológiai Világszervezet már közölte, hogy az elmúlt 11 év volt a legmelegebb a feljegyzések szerint, és 2025 jó eséllyel a holtversenyes második vagy a harmadik legmelegebb év lesz.
A januári végső összesítés várhatóan azt mutatja majd, hogy az elmúlt három év mind meghaladta az iparosodás előtti szinthez képest 1,5 °C-os határt, amelyet a tízéves Párizsi Megállapodás rögzít, a Copernicus Klímaváltozási Szolgálat szerint.
Miért történik mindez? Az üvegházhatású gázok koncentrációja 2025-ben rekordot döntött. Ezek a gázok olyan emberi tevékenységek során keletkeznek, mint a fosszilis tüzelőanyagok elégetése, valamint az erdőirtáshoz és az ipari mezőgazdasághoz kapcsolódó földhasználat-változások. A gázok a Nap hőjét gyorsabban csapdázzák be, mint ahogy a légkör visszasugározná az űrbe, ami globális felmelegedést okoz.
Trump „átverésnek” nevezte a klímaváltozást
Az év úgy indult, hogy Donald Trump ismét a Fehér Házban volt, ahogy Forrest Gump mondaná, és ismét kivezette az Egyesült Államokat a Párizsi Megállapodásból. Ez kampányígéret volt az amerikai választóknak, és ragaszkodott a forgatókönyvhöz.
A forgatókönyvtől inkább eltért Trump szeptemberi beszéde az ENSZ Közgyűlésén, amelyben a megújulókat „viccnek” nevezte, és azt mondta, „túl drágák”. Egy különösen ütős mondattal került a címlapokra, amikor a klímaváltozást „a valaha elkövetett legnagyobb átverésnek” írta le.
Trump már hivatalba lépése napján feloldotta a cseppfolyósított földgáz (LNG) exportengedélyezésére elrendelt befagyasztást, és azóta az amerikai eladások megugrottak.
Az LNG fosszilis energiahordozó, amelyet gyakran a megújulókra való „átmenet” eszközeként reklámoznak, ám az LNG termeléséhez és szállításához kapcsolódó kibocsátások 33 százalékkal magasabbak, mint a széné. Amerika az idei évben Európa LNG-igényének csaknem felét biztosította.
A kibocsátáscsökkentés „kígyók és létrák” játékában az Egyesült Államok 2025-ben egy kígyón csúszott le, míg riválisa, Kína néhány létrán feljebb kapaszkodott. Bár továbbra is a világ legnagyobb kibocsátója, a Carbon Brief elemzése megállapította, hogy Kína CO2-kibocsátása 18 hónapja stagnál vagy csökken.
Elérte Kína a csúcsot? Lehetséges. Visszaesés volt megfigyelhető a közlekedésben, az acél- és cementgyártásban keletkező kibocsátásoknál, és a fosszilis tüzelőanyaggal működő erőműveknek idén, a növekvő igény kielégítésére végrehajtott masszív megújuló bővítés eredményeként, várhatóan először esik vissza az áramtermelése az elmúlt évtizedben.
Brüsszelben az EU klíma- és energiapolitikája 2025-ben inkább karácsonyi fejtörőnek tűnt. Nemrég visszakozott arról a tervről, hogy 2035-től megszüntesse a belső égésű motoros autók értékesítését. Mindez csak néhány nappal azután történt, hogy véglegesítettek egy jogilag kötelező célt: 2040-re a 1990-es szinthez képest 90 százalékkal mérsékelni az üvegházhatású gázok kibocsátását. A kettő technikailag és politikailag összeegyeztethető?
A Zöld Megállapodás jogszabálycsomagjának darabjait hónapokon át tologatták a rejtvényben a 2025 februárjában javasolt Omnibus I részeként. A szabályok „egyszerűsítésére” szánt csomagot széles körben bírálták, mert visszalépést jelent a mércét állító környezetvédelmi jogszabályoknál, és könnyű pontszerzési lehetőséget ad a „nettó zéró” kritikusainak. Az EU szén-dioxid-határkiigazítási mechanizmusa, amely 2026 újév napján lép hatályba, szüntelenül viták kereszttüzébe került az iparágak részéről arról, miként kell alkalmazni, és ki kérhet mentességet.
Az Amnesty International az Omnibus I csomagot a szabályozás „máglyájának” nevezte, a BLOOM pedig úgy írta le, hogy Európa „demokratikus sötétségbe” lép.
Novemberben a COP30 klímacsúcs sem volt mentes a forró pillanatoktól, nem utolsósorban attól, hogy egy pavilon egy része ténylegesen kigyulladt. Brazíliában, az Amazonas esőerdő peremén megrendezve két dolog miatt kapott dicséretet.
Először is, három korábbi, antidemokratikus és autoriter országokban tartott COP után a klímaaktivisták idén legalább könnyebben láthatták és hallathatták magukat. Másodszor, mivel nem volt könnyű előrehaladás az UNFCCC Párizsi Megállapodásának céljai terén, elkezdtek kialakulni a klímabarátabb országok közötti koalíciók. Ez új irányt jelez a status quóhoz képest, szembeállítva a tettrekészeket a morgolódókkal és vonakodókkal.
Összességében a COP30-at nem tekintették sikernek: a nagy tekintélyű Climate Action Tracker „kiábrándítónak” nevezte, és úgy értékelte, hogy „alig vagy egyáltalán nincs mérhető előrelépés a felmelegedési előrejelzésekben, immár negyedik egymást követő évben”. Számításaik szerint jelenleg 2,6 Celsius-fokos melegedés pályáján haladunk az iparosodás előtti átlagokhoz képest 2100-ra, és a felmelegedés a következő században is folytatódik.
Olvadó jég, emelkedő tengerek, perzselő szárazföld
Közben a bolygó legtávolabbi részein felgyorsultak a változások, és egyre nagyobb a félelem, hogy visszafordíthatatlan bolygószintű fordulópontokon vagyunk túl. Ha a 2025-ös klímapolitika nem szédít meg, a szárazföldön, a krioszférában és az óceánokban zajló melegedés valósága alighanem igen.
Először is, nézzen fel, és gyönyörködjön a jeges hegycsúcsok látványában, amíg lehet, mert már nem sokáig maradnak. Az ETH Zürich 2025-ös tanulmánya szerint hamarosan belépünk abba az időszakba, amelyet „a gleccserek tömeges kihalásának csúcsa”-ként neveznek. Az Alpok, a Sziklás-hegység, a Kaukázus és az Andok örökre megváltoznak.
Idén megerősítették, hogy Venezuela elveszítette az utolsó gleccsereit. 2100-ra Közép-Európában a jelenlegi felmelegedési trendek mellett a mai gleccserszámnak csupán három százaléka marad. Ennek súlyos következményei vannak nemcsak a gyönyörű turisztikai célpontokra nézve, hanem a vízerőművekre és azokra a gazdálkodó közösségekre is, amelyek nyáron az olvadékvíztől függenek. A gleccseromlás kapcsolódó veszélyeire az egész világ figyelmét felhívták, amikor a svájci Blatten falura májusban jég-, sár- és kőár zúdult.
Másutt egy 2025 júniusában publikált tanulmány nagy visszhangot keltett, mert a modellben az AMOC összeomlását szimulálta, azt a „szállítószalagot”, amely az Egyenlítőtől hozza a hőt, és észak-európát enyhévé, csapadékossá teszi. Ütemtervet nem ad, de a modellezés rendkívüli. Mérsékelt kibocsátási forgatókönyv mellett, ha az óceáni áramlatok gyorsan lelassulnak, a tengeri jég akár Skóciáig érne, és Londonban a téli hőmérséklet akár mínusz 20 °C-ig süllyedne. Észak-Európa lenne az egyetlen régió a bolygón, ahol a felmelegedés helyett lehűlés következne be.
Az Antarktiszon a kutatók a jégselfek destabilizálódását is figyelik. A brit University of East Anglia csapata a kacifántos nevű brit kutató-tengeralattjáróval, a Boaty McBoatface-szel elkészítette az első felmérést a Dotson jégself alatti „megtámasztási vonalról”, vagyis arról a pontról, ahol a gleccser ráúszik a tengerre. Megállapították, hogy a mélyen az üregben lévő víz „meglepően meleg”, és most azt igyekeznek magyarázni, miként került oda.
Grönlandon hosszúra nyúlt a nyár. A Dán Meteorológiai Intézet tudósai megállapították, hogy az olvadás 2025 májusának közepén kezdődött és egészen szeptemberig tartott. Ez azt jelenti, hogy a nyár 12 nappal korábban érkezett az 1981 és 2025 közötti átlaghoz képest, és a terület a 2024–2025-ös szezonban 105 milliárd tonna jeget vesztett.
Az olvadás a tengerszint-emelkedés folyamatos gyorsulásának egyik tényezője. 2025-re még nincs adat, de 2024-ben rekordot jelentő 5,9 millimétert emelkedett a tengerszint, és a 2014 és 2023 közötti átlag jelenleg évi 4,7 milliméter.
A tengerparti közösségek világszerte figyelnek és cselekvést követelnek, még Trump Amerikájában is. Dél-Karolina partjain, ahol Forrest Gump garnélázott, a helyiek összefognak, hogy a South Carolina Aquarium által szervezett közösségi tudományos projektben dokumentálják a magas vízállásokat. Ha szereti a zavaros képeket az emelkedő vízről, ez az ön helye.
Visszatekintve az elmúlt 12 hónapra, hosszú a listája a klímaváltozás által felerősített természeti katasztrófáknak. Mexikóban és Srí Lankán árvizek és földcsuszamlások pusztítottak, míg az Indonéziában és Malajziában lehullott rendkívüli esőzések százakat öltek meg és több százezret kényszerítettek otthonuk elhagyására. Kubát és Jamaicát Melissa hurrikán tette tönkre.
Öt évnyi aszály porfelhővé változtatta a Termékeny Félholdat. Irán, Irak és Szíria súlyos, potenciálisan katasztrofális vízhiánnyal is szembesül. Aszályok mindig is előfordultak ezeken a vidékeken, ám a World Weather Attribution tudósainak gyors elemzése szerint egyéves aszály csak 50 és 100 évente lenne várható egy hűvösebb, iparosodás előtti klímában,és ma már várhatóan tízévente tér vissza.
Európában rekord kibocsátást okoztak a nyári erdőtüzek a Copernicus Légkörfigyelő Szolgálat szerint. Kevéssel 13 gigatonna alatt volt a kibocsátott CO2 mennyisége, és a PM2,5 szennyezőanyag koncentrációja Spanyolország és Portugália nagy része felett meghaladta a WHO irányértékeit.
Hőmérsékletek tekintetében idén világszerte új csúcsok születtek. Bár 2025 nem kerül az élre, rendkívül meleg év volt. Finnországban egy két hétig tartó hőhullám idején többször is 30 °C fölé emelkedett a hőmérséklet, Törökországban új országos csúcsot mértek, 50,5 °C-ot, hasonló értékek voltak Iránban és Irakban is. Kínában állomási rekordok dőltek meg, Japánban pedig elhúzódó nyár volt, 2025. augusztus 5-én új országos hőmérsékleti rekord született, 41,8 °C.
Mit tartogat 2026?
A brit Met Office előrejelzése szerint 2026-ban a mérések történetének négy legmelegebb évének egyikét élhetjük át.
Adam Scaife professzor, a globális előrejelző csapat vezetője azt mondta: „Az elmúlt három év mind valószínűleg meghaladta az 1,4 °C-ot, és várakozásaink szerint 2026 lesz zsinórban a negyedik év, amely ezt megteszi. E fellendülés előtt a korábbi globális hőmérséklet nem lépte túl az 1,3 °C-ot.”
Előre tekintve növekszik a várakozás az első, „méltányos átmenet a fosszilis tüzelőanyagoktól való elmozdulás felé” témájú nemzetközi konferencia körül, amelyet Kolumbiában tartanak április 28-án és 29-én, Kolumbia és Hollandia közös szervezésében.
Az eseményt egy jelentős szénkikötőben rendezik, a cél pedig az, hogy elmozdítsa a mutatót a klímabarát politika irányába.