Az ENSZ új jelentése szerint világszintű irányváltásra van szükség annak érdekében, hogy a bolygó egészsége biztosított legyen.
Az „összekapcsolt, a társadalom és a kormányzat egészét átfogó” megközelítés, amellyel átformálhatjuk a gazdaságot és a környezetet, a klímaváltozás egyre erősödő fenyegetése közepette továbbra is az egyetlen választásunk.
Erre figyelmeztet az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) Global Environment Outlook 7jelentése, „A jövő, amelyet választunk”, amely globális irányváltást sürget egy egészséges bolygó és „jólét mindenki számára” biztosítása érdekében.
Az 82 országból 287 tudós által készített jelentés részletezi, milyen pusztító hatásokat szabadít el a klímaváltozás, ha az országok nem fognak össze az olyan rendszerek átalakítására, mint az energia- és élelmiszerrendszerek.
Az ENSZ globális irányváltást sürget a klímaintézkedések terén
Inger Andersen, az UNEP ügyvezető igazgatója így fogalmaz: „Ha a jelenlegi utat választjuk, vagyis fosszilis energiahordozókkal működtetjük gazdaságainkat, érintetlen erőforrásokat termelünk ki, pusztítjuk a természetet, szennyezzük a környezetet, a károk halmozódni fognak.”
A jelentés arra figyelmeztet, hogy 2050-re a klímaváltozás az éves globális GDP-t négy százalékkal csökkentené, emberek millióinak életét követelné, és a kényszerű migráció is megugrana.
Ha nem kezeljük a klímaváltozás „összekapcsolt válságát”, az Amazonas esőerdő pusztulása és a jégtakarók összeomlása is szinte valósággá válna, miközben csökkenne az élelmiszer-ellátás, és több százmillió hektárnyi természetes terület veszne el.
Megfelelő mértékű beruházásokkal 2050-ig körülbelül kilencmillió idő előtti haláleset lenne elkerülhető, ezek többsége a csökkenő légszennyezésnek lenne betudható.
Becslések szerint 200 millió embert emelhetnének ki a szélsőséges szegénységből, és 300 millió ember férhetne hozzá biztonságosan kezelt vízforrásokhoz.
A jelentés hozzáteszi, hogy bár ez jelentős kezdeti költségekkel jár, ennek az útnak a globális makrogazdasági hasznai 2050-től kezdenek megjelenni, és 2070-re évi 20 billió dollárra (megközelítőleg 17,19 billió euróra) emelkednek.
Hogyan fektethet a világ a klímaintézkedésekbe?
Andersen szerint „ez az új út azzal kezdődik, hogy túllépünk a GDP-n mint a gazdasági jólét mércéjén”.
A tudósok szerint az olyan inkluzív mutatók, amelyek az emberi és a természeti tőke állapotát is nyomon követik, sokkal hatékonyabban segítik a gazdasági és üzleti döntéshozatalt.
Emellett a körforgásos gazdasági modellekre való átállást is sürgetik, amelyek „csökkentik az anyagfelhasználási lábnyomot”, valamint az energiarendszer gyors dekarbonizációját. Ez a fosszilis energiahordozóktól való elmozdulást követelné meg, amelyek a legnagyobb mértékben járulnak hozzá az üvegházhatású gázok kibocsátásához, és nem lenne könnyű feladat.
Az év elején az úgynevezett olajállamok megakadályozták, hogy a COP30 végső megállapodásába bekerüljön a fosszilis energiahordozók kivezetése, ami azt jelenti, hogy a zöldebb energetikai jövő felé vezető út immár az ENSZ hatáskörén kívül húzódik.
A fenntartható étrendek felé való elmozdulást, a hulladék csökkentését, a mezőgazdasági gyakorlatok javítását, a védett területek bővítését és a leromlott ökoszisztémák helyreállítását is a változás kulcsfontosságú mozgatóinak azonosították.
„A változás mindig nehéz, még inkább, ha ilyen hatalmas léptékű,” mondja Andersen. „De változtatnunk kell. Kétféle jövő áll az emberiség előtt. Válasszuk a helyeset.”