A New York Times évek óta figyelemmel kíséri az amerikai UFO-akták nyilvánosságra hozatalát. Az újonnan elérhető iratok a második világháborúig nyúlnak vissza, és többször említik Németországot is.
Fénylő tárgyak az égen, rejtélyes katonai jelentések és évtizedekig titkosan kezelt dossziék: új UFO-dokumentumok adnak betekintést az elmúlt évtizedek néhány legrejtélyesebb esetébe.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A történeti iratok egyik súlypontját a második világháború utolsó hónapjaiból származó szövetséges pilótajelentések adják. Ezek fénylő, nagy sebességgel mozgó repülő objektumokat írnak le, amelyek Németország felett kísérték a gépeket. A jelenséget később „Foo Fighters” néven emlegették.
Az aktában (forrás: német) (forrás angol nyelven) szó szerint ez áll:
1944. december 22-ének éjszakáján két fény emelkedett fel a földről a 415th Night Fighter Squadron egyik repülőgépe közelében, a gép magasságában repültek, mintegy két percre a farokrész mögé álltak be, majd „ismét leváltak” róluk. A személyzet szerint a jelenség mindvégig „teljes mértékben ellenőrzés alatt” állt. A földi radar megerősítette, hogy a környéken nem tartózkodtak ellenséges repülőgépek.
Ilyen találkozások többször is megismétlődtek. Hat héten át számolt be a 415th különböző legénysége Németország és Franciaország felett vörös, zöld, narancsszínű és borostyánszínű fényekről, amelyek alakzatban repültek a gépekkel, követték azok kitérő manővereit, és mintegy 30 méterre megközelítették őket. A pilóták ezeket a jelenségeket „Foo Fighters” néven emlegették.
A brit Air Ministry megvizsgálta a jelentéseket, és egy, 1945 márciusában titkos minősítést kapott memorandumában arra a következtetésre jutott, hogy „az egész ügy továbbra is némileg rejtélyes”.
Ettől függetlenül pilóták egy körülbelül 3,6 méter hosszú alumíniumhengert is észleltek mintegy 2700 méteres magasságban. Amikor a repülőgépek tüzet nyitottak rá, az objektum részben elveszítette alakját, vörös fényt bocsátott ki, de nem semmisült meg. A hírszerzés valószínűleg német „Flak-Bombe”-nak minősítette.
A rejtélyes fényekre senkinek nem volt egyértelmű magyarázata. A dosszié 80 éven át titkosítva maradt.
A katonai vezetők többféle magyarázatot megvizsgáltak. Az egyik lehetőség az volt, hogy mindez eddig ismeretlen német titkos fegyverekhez vagy kísérleti repülőgépekhez kapcsolódik, amelyek új típusú rakéta- vagy sugárhajtóművekkel működnek. Egyértelmű bizonyítékot erre azonban nem találtak.
Nyilvánosságra hozott FBI-jelentések, „náci UFO-k”
A közzétett iratok között történelmi FBI-dokumentumok is szerepelnek az 1940-es és 1950-es évekből, amelyekben beszámolók jelennek meg állítólagos német, tányér alakú repülő szerkezetek fejlesztéséről. Néhány utalás lehetséges titkos kutatási projektekre vonatkozik Berlin térségében, illetve az osztrák határhoz közeli régiókban.
A beszámolók azonban nem műszaki vizsgálatokból vagy hitelesített katonai iratokból származnak, hanem túlnyomórészt informátorok állításaiból, pletykákból és a közvetlen háború utáni időszak hírszerzési jelentéseiből. Elsősorban azt tükrözik, milyen bejelentéseket követtek nyomon akkoriban a hatóságok.
Arra, hogy a náci Németország valóban bevethető, rendkívüli repülési teljesítményű „repülő csészealjakat” fejlesztett volna, a dokumentumok nem szolgáltatnak bizonyítékot. A történészek e történetek többségét a német titkos fegyverekről szóló spekulációk, a pszichológiai hadviselés és a szövetségesek előrehaladott német technológia után folytatott kutatásának kontextusába helyezik.
Az 1944/45-ből származó SHAEF- és Air Ministry-memorandumokban ismétlődően, többek között vörös, zöld, narancsszínű és borostyánszínű fényeket írnak le, amelyek láthatóan irányítottan mozogtak, a gépekkel együtt alakzatban repültek, és időnként egészen kis távolságra megközelítették azokat.
Más szemtanúk nyílszerű objektumokról számolnak be. A sokféleség ellenére visszatérő mintázatok rajzolódnak ki: a leírt repülő testek közül soknak látszólag nincsenek felismerhető szárnyai, rotorai vagy hagyományos hajtóművei. Emellett szokatlan tulajdonságokat tulajdonítanak nekik, például látszólag mozdulatlan lebegést a levegőben, hirtelen gyorsulásokat vagy olyan repülési manővereket, amelyeket nehéz megmagyarázni az ismert technológiák alapján.
Fénylő formák, ismeretlen repülési manőverek
Későbbi vizsgálatok, például az amerikai légierő Project Blue Book programja (1947-1969) is széles spektrumát dokumentálták a bejelentett észleléseknek. A megfigyelők többek között fénylő geometriai formákról, tányér alakú vagy nyílszerű objektumokról, valamint olyan jelenségekről számoltak be, amelyeknek nem voltak felismerhető szárnyaik, rotorjaik vagy hagyományos hajtórendszereik. Egyes jelentések olyan tárgyakat írnak le, amelyek látszólag mozdulatlanul lebegtek a levegőben, hirtelen felgyorsultak, vagy olyan repülési manővereket hajtottak végre, amelyeket az akkori ismert repüléstechnológiákkal alig lehetett magyarázni.
A történeti dokumentumok mellett az archívumok számos, újabb keletű iratot is tartalmaznak. A Pentagon AATIP (Advanced Aerospace Threat Identification Program) nevű programjának 2017-es nyilvánosságra kerülése óta az Egyesült Államok kiterjesztette vizsgálatait az úgynevezett UAP-ekre (Unidentified Anomalous Phenomena).
A védelmi minisztérium új struktúrákat hozott létre a katonák által jelentett szokatlan megfigyelések rögzítésére és értékelésére. Emellett a Pentagon több, korábban nem nyilvános felvételt is közzétett azonosítatlan repülő objektumokról, köztük 2004-ből és 2015-ből származó videókat haditengerészeti pilótáktól, amelyekben a megjelenő jelenségeket eleinte nem sikerült egyértelműen azonosítani.
Egyes dokumentumok szerint a katonai személyzet közeli találkozások után testi panaszokról is beszámolt, például hányingerről, fejfájásról, bőrirritációról vagy neurológiai tünetekről. Hogy mi áll ezeknek a megmagyarázatlan észleléseknek a hátterében, mindmáig vitatott. A lehetséges magyarázatok a jól ismert technikai jelenségektől és félreértelmezésektől egészen a jóval merészebb hipotézisekig terjednek.
A Pentagon-iratok kezelésében megjelenő újfajta átláthatóságot Európában is nagy figyelemmel kísérik. Biztonsági és védelmi szakértők szorosan követik az amerikai kezdeményezéseket, mivel a szokatlan légtéri jelenségeket egyre inkább lehetséges biztonsági és hírszerzési kérdésként kezelik.
Történelem és spekuláció határán
Az újonnan nyilvánosságra hozott iratok mindenekelőtt egy dolgot mutatnak: az érdeklődés a szokatlan repülési jelenségek iránt hosszú múltra tekint vissza, és szorosan kötődik olyan történelmi eseményekhez, mint a második világháború. Németország ugyan gyakran felbukkan a dokumentumokban, ám az iratok nem szolgálnak bizonyítékkal sem földönkívüli űrhajókra, sem titkos német „repülő csészealjakra”.
Sokkal inkább azt rögzítik, hogyan próbálták a hadseregek és a titkosszolgálatok évtizedeken át megmagyarázni a rendhagyó észleléseket, és hogy mindebből máig élő mítoszok születtek.