Ramesh Shukla az Emirátusok egyik legikonikusabb fotográfusa: az ország történetének kulcsfontosságú pillanatait rögzítette fényképezőgépével, úgy emlegetik arrafelé, hogy a nem hivatalos udvari fényképész.
A most 83 éves fotós felvételeivel végi dokumentálta Dubaj elmúlt öt évtizedének drámai változását.
Ramesh 1965-ben érkezett az Emirátusokba, 55 cetnek megfelelő pénzzel a zsebében, no meg azzal a Rolliecord kamerával, amit még az apjától kapott. Hajóval jött, Indiából, egy álommal, amit meg akart valósítani. Felesége és fia, Neel később jöttek csak utána.
Munkái mindenütt ott vannak Dubajban: a metróállomások falaitól kezdve, az Etihad Múzeum galériáiig. Leghíresebb felvételei azok a képek, amelyek az Emirátusok megalakulása alkalmából készültek
"Zajed sejk alig néhány centire volt tőlem, amikor aláírta a szerződést. Én végignézhettem mindezt, kezemben a masinámmal. Nagyon boldog vagyok. Te jó ég... ott volt az összes többi sejk én meg csak kattogtattam és kattogtattam. A kezem meg remegett" - emlékszik vissza a pillanatra a művész.
Ramesh felesége, Taru egy laborban dolgozott. Így elő tudta hívni a fotókat otthonukban.
"Többfunkciós otthon volt a miénk: háló, konyha és sötétszoba egyben. Volt két terítéknyi edény, fémtálak... Indiában ezt úgy mondják, hogy "thali". Az egyiket thalit a fotók előhívására használtuk, a másikból pedig ettünk. Ahányszor csak enni akartunk, meg kellett szagolni a tálat, mert ha vegyszer érződött rajta, akkor az nem az étkezésre használt tál volt" - mondta.
Ramesh sosem tette pénzzé az uralkodókról készült fotókat. Mindig védelmezni, őrizni akarta a nemzet örökségét és történelmét. Ez személyiségének lényege.