Tavaly nyáron felmerült, hogy a volt olasz kormányfő, az Európai Központi Bank volt elnöke vezesse a Bizottságot. Mario Draghi a múlt héten Riminiben rendkívül élesen bírálta az Európai Unió jelenlegi pályáját. Megnéztük ezért, hogyan festene az EU, ha ő irányítaná.
HIRDETÉS
Talán látta már a LinkedIn-en vagy a címlapokon: Mario Draghi ismét megszólalt. Végül is ez "Super Mario" szuperképessége - amikor beszél, az emberek figyelnek rá. A múlt héten egy népszerű olasz fórumon, Riminiben tett megjegyzései különösen éles hangot ütöttek meg az Európai Unió jelenlegi irányvonalával szemben.
Az időzítés is figyelemre méltó. Ursula von der Leyen, aki alig egy éve tölti be második mandátumát az Európai Bizottság elnökeként, máris kritikákkal szembesül.
Brüsszelben kevesen felejtették el, hogy Draghi egyszer már felmerült, mint lehetséges alternatíva a pozícióra - annak ellenére, hogy hivatalosan soha nem indult a versenyben. Az Európai Központi Bank korábbi elnöke máig hosszú árnyékot vet a Bizottságra. Ezért lehet érdekes a kérdés: mi lett volna, ha Draghi veszi át a helyét?
Akárcsak "A nő kétszer" című filmben (vagy elődjében, a "Veronika kettős élete" c. alkotásban), az EU két különböző idősík mentén bontakozhatott volna ki. Draghi legutóbbi beszédére és sokat idézett jelentésére támaszkodva elképzelhetünk egy alternatív bizottsági elnökséget az ő vezetése alatt.
Geopolitikai Európa
Brüsszel egy évtizede ígéri az EU magabiztosabb szerepvállalását a világ színpadán - Jean-Claude Juncker "politikai bizottságnak" nevezte a sajátját, von der Leyen pedig "geopolitikai" megbízatásának nevezte első mandátumát.
Draghi ítélete? Ez még mindig vágyálom. A legegyértelműbb példaként Ukrajnára mutatott rá: Európa fizette a legnagyobb számlákat, és a legnagyobb érdeke az igazságos béke, de "eddig csak meglehetősen marginális szerepet játszott a béketárgyalásokon" - mondta.
A Közel-Kelettel kapcsolatban azzal vádolta az EU-t, hogy "nézőként figyelte, ahogy Irán nukleáris létesítményeit bombázták, és ahogy a gázai mészárlás fokozódott" (figyeljük meg a szóhasználatot: von der Leyen soha nem ment tovább a "katasztrofális humanitárius helyzetnél").
Arra figyelmeztetett, hogy az az elképzelés, miszerint pusztán a gazdasággal lehet geopolitikai hatalmat vásárolni, halott. Európának fel kell hagynia azzal, hogy "támogató szereplő" legyen, és főszereplővé kell válnia - ami Draghi nyelvén szólva az EU politikai gépezetének átalakítását jelenti.
Alternatív valóság: Draghi vezetésével a globális válságokkal kapcsolatban hangosabb EU-ra számíthattunk volna (kihasználva tekintélyét, hogy felemelje Európa hangját). De az EU-n belül is nagyobb harcokra lehetett volna számítani, mivel az országok allergiásak a mélyebb politikai integrációra.
Amerikai vámok és új kereskedelmi rend
Draghi legélesebb szavait azonban a kereskedelemre és a von der Leyen-Trump csúcstalálkozóra tartogatta Skóciában. "Engednünk kellett a legnagyobb kereskedelmi partnerünk és régi szövetségesünk által kivetett vámoknak" - mondta. Ebből persze még nem tudjuk, mit tett volna másképp.
Mégis, nehéz elképzelni, hogy Draghi elrepüljön Trump golfpályájára, és nyilvánosan támogassa az USA egyensúlytalansági narratíváját, ahogy von der Leyen tette. Annak idején Von der Leyen elismerte, hogy "a mi oldalunkon többlet, az USA oldalán pedig hiány van", és ez a kijelentés előkészítette az utat a Brüsszel és Washington közötti aszimmetrikus, 15%-os vámmegállapodáshoz.
Egy múlt heti véleménycikkében (amely mintha részben Draghi beszédére reagált volna) azzal érvelt, hogy a kereskedelmi partnerségek segítenének "a közös globális kihívásokon való munkában, beleértve a szabályokon alapuló kereskedelmi rendszer modernizálását". Draghi ezzel szemben azt mondta, hogy az uniós vezetőknek "olyan kereskedelempolitikát kell kialakítaniuk, amely megfelel egy olyan világnak, amely felhagy a multilaterális szabályokkal".
Alternatív valóság: Egy Draghi vezette Bizottság talán keményebb álláspontot képviselne a transzatlanti kereskedelmi tárgyalásokon - kockáztatva ezzel a Kanadához és Kínához hasonló összeütközéseket az USA-val -, és ellentmondásosabb kereskedelempolitikát hirdetne, eltávolodva a WTO-stílusú multilateralizmustól.
A versenyképesség a feje tetejére állt
Draghi szelleme még mindig ott lebeg Brüsszelben annak a versenyképességi jelentésnek a szerzőjeként is, amelyet maga von der Leyen rendelt meg.
A kettőjük közötti eltérés a versenyképességgel kapcsolatban figyelemre méltó: von der Leyen szerint az nagyrészt a meglévő keretek között érhető el, míg Draghi szerint Európának először is el kell ismernie, hogy az a globális környezet, amelyben egykor virágzott, eltűnt.
Riminiben Draghi egyenesen fogalmazott: "Ahol egykor a piacok irányították a gazdaságot, ott ma átfogó iparpolitikák vannak. Ahol egykor a szabályok tiszteletben tartása volt, ott ma a katonai erő és a gazdasági hatalom alkalmazása a nemzeti érdekek védelme érdekében."
A volt olasz miniszterelnök szerint Európa "rosszul felkészült" erre az új valóságra, hacsak nem alakítja át politikai és gazdasági gépezetét. A gyakorlatban von der Leyen víziója azt jelenti, hogy továbbra is a magánszektorra teszi a tétet például a versenyképesség biztosításában.
Draghi nem ért egyet: az európai vállalkozások már alkalmazkodtak, míg az állami szektor lemaradóban. Véleménye szerint a kormányoknak be kell avatkozniuk, meg kell határozniuk a prioritást élvező iparágakat, és - ami a legfontosabb - meg kell állapodniuk arról, hogyan fizessék ki a szükséges "hatalmas beruházásokat".
Alternatív valóság: Draghi uniós végrehajtó hatalma erősen támaszkodott volna a kormányokra (nem pedig kizárólag az uniós költségvetésre) a versenyképesség újraindításának finanszírozása érdekében. Kevesebb piaci liberalizmus, több iparpolitika - és sokkal keményebb kérés az EU fővárosainak.
Európai védelem az európaiaknak
Az egyik terület, ahol Draghi és von der Leyen egyetért, az az európai védelem megerősítésének szükségessége. Mindketten több kiadást akarnak. Draghi azonban keményebben fogalmaz.
Beszédének központi állítása az, hogy
mondván, "elpárolgott az az illúzió, hogy Európa gazdasági ereje önmagában befolyást jelenthet a globális színtéren". A védelem az, ami igazán számít.
És miközben von der Leyen az európai hadseregeknek szánt több pénzről beszél, Draghi arra figyelmeztet, hogy a mai nyomás kevésbé Európa stratégiai elképzeléseiről, mint inkább Amerika nyomásáról szól.
"Ugyanez a szövetséges arra sürgetett minket, hogy növeljük a katonai kiadásokat - egy olyan döntést, amelyet talán amúgy is meg kellett volna hoznunk, bár olyan formában és módon, amely valószínűleg hűebben tükrözte volna Európa saját érdekeit" - mondta.
Alternatív valóság: Draghi alatt az EU a védelem terén is az erősebb stratégiai autonómia doktrínáját követte volna, közelebb kerülve Emmanuel Macron elképzeléséhez, amely szerint Európa függetlenítené magát az Egyesült Államoktól való függéstől.