Az Egyesült Államok sokáig vonakodott vagy késlekedett ellátni Ukrajnát olyan fegyverzetekkel, amelyekkel gyökeres változást lehetett volna elérni a háború kezdeti szakaszában, amikor az orosz erők még nem vetették meg a lábukat a lerohant területeken. Mára ez a lehetőség jórészt elenyészett.
HIRDETÉSJaroszlav Trofimov orosz író (a képen), a The Wall Street Journal vezető orosz szakértője új könyvében részletezi a kétéves folyamatot, ukrán és amerikai tisztviselők, katonatisztek és hírszerzők ismereteire alapozva. A kijevi születésű, Pulitzer díjas író 1999 óta szerzője a világlapnak, és több hónapot is eltöltött az ukrajnai fronton. Közeli szemtanúja volt a Wagner-csoport elleni küzdelemnek Bahmut ostromakor.
Putyin terve egy ördögi villámháború volt, ami nem törődött a szeizmikus geopolitikai következményekkel, mondja Trofimov. Ezektől – mindmáig - azért nem riadt vissza, mert pontosan tudta, hogy nyugati ellenfelei rettegnek a nukleáris opciótól.
Az ukrajnai háború első évében Vlagyimir Putyin és legközelebbi politikai híve, Dmitrij Medvegyev többször is atomfegyverrel fenyegette meg a Nyugatot. Bár Kijev meggyőzte a szövetségeseket, hogy ez blöff, a zsarolás mégis működött.
Az afganisztáni és közel-keleti frontokat is megjárt Trofimov szerint Putyin már az invázió kezdetén figyelmeztette a Nyugatot a konfliktusba való beavatkozás súlyos kockázatára. Ez nem volt teljes újdonság, mert az elnök már 2018-ban kijelentette, hogy - katonai doktrínájának megfelelően - Oroszország kész felhasználni nukleáris fegyvereit.
Az elnök a lehetséges agresszorokat nem nevezte meg, és arról sem beszélt, hogy mi a helyzet akkor, ha maga Oroszország az agresszor. Arról sem szólt, hogy minek minősül az olyan lépés, amikor atomfegyvereket helyez el egy szomszédos állam területén (Belarusz), vagy nukleáris tengeralattjárókat üzemeltet a NATO közvetlen közelében, hogy ezzel is fenyegesse ellenfeleit.
Már az ukrajnai háború első napjaitól kezdve az amerikai adminisztráció vezető szempontja volt, hogy a konfliktus ne lépje át a Kreml által felrajzolt „vörös vonalakat”, és ne provokáljon közvetlen, és főként ne nukleáris konfrontációt Oroszország és a NATO között – mondja Trofimov.
Az Egyesült Államok, tudva Oroszország Vlagyimir Zelenszkij fizikai megsemmisítésére irányuló szándékáról, és abban a hitben, hogy az ukrán hadsereg nem fog sokáig kitartani, kezdetben mindössze 90 Javelin páncéltörő rakétát szállított. Ez éppen csak elég volt az orosz páncélos erők lelassítására, de kiszorításukra vagy nagy tömegű megsemmisítésükre már nem.
Washington és szövetségesei sokáig nem szállítottak nehézfegyvereket Ukrajnának, hanem inkább egymásra vártak és mutogattak, például a páncélosok juttatásának ügyében, ami egy évnél is tovább húzódott, és máig sem fejeződött be teljesen.
Amikor a politikai döntések végül megszülettek, a végrehajtás kezdett késlekedni. Példa erre az F-16 vadászgépek ügye, melyekből Ukrajna még egyet sem kapott, pedig ezek nélkül bármilyen erőteljes ellenoffenzíva elképzelhetetlen, és inkább vérzivatart eredményez, mint katonai sikereket.
Hasonló jelekre mutatott rá Garri Kaszparov sakkvilágbajnok is, aki egyenesen Ukrajna elárulásával vádolta meg az amerikai vezetést.
2022 őszén szinte ideális és vissza nem térő lehetőség adódott az orosz csapatok kiverésére
Ám ehhez gyors döntésekre és azonnali szállításokra lett volna szükség. Ekkor az orosz hadsereg demoralizálódott, elvesztette az invázióra felkészült csapatok és felszerelések jelentős részét, és vissza is vonult a Dnyeper keleti partjára.
Mark Milley, az amerikai vezérkari főnökök testületének akkori elnöke, Lloyd Austin védelmi miniszter és a Pentagon képviselői úgy vélték, hogy az ukrán fegyveres erők már elegendő nyugati fegyverrel és kiképzéssel rendelkeznek az ellentámadás folytatására. A Pentagonnal szemben azonban a hírszerzés és a katonai elhárítás továbbra is túl magasra értékelte a nukleáris ellencsapás lehetőségét.
2022 júliusában Trofimov találkozott Zelenszkij elnökkel, aki dühös volt Washington lassúsága miatt, és alaptalannak nevezte az eszkalációval kapcsolatos félelmeket, amiket az amerikai kormány rendre hangoztatott.
„Oroszország már mindenféle fegyvert bevetett Ukrajnában, kivéve az atombombát, mitől kell tehát tartani?” – kérdezték amerikai partnereiktől az ukránok. Washington azonban továbbra is komolyan vette Moszkva nukleáris fenyegetéseit.
Az Egyesült Államok és Ukrajna érdekei 85%-ban fedik egymást, de a maradék 15% a döntő – magyarázta Trofimovnak egy Pentagon tisztviselő. Az ukránok a létükért küzdenek, de az Egyesült Államoknak további különleges kötelezettsége is vannak, hogy elkerülje az atomháborút, amely örökre véget vetne az életnek a Földön. Az ukrán fél biztosra vette, hogy a nukleáris opcióra nem kerülhet sor, de erről nem tudta meggyőzni a Fehér Házat.
2022 folyamán az ukrán, az amerikai és a brit vezérkar közös ellentámadási terveken fáradozott. A Zelenszkij-csapat, és főként Valerij Zaluzsnij vezérkari főnök ahhoz ragaszkodott, hogy a zaporozsjei régióban hajtsanak végre hadműveletet, elérve az Azovi-tengert, amivel átvágnák az orosz hadseregnek létfontosságú „szárazföldi hidat” a Krím felé. Abban az időpontban Oroszországnak már csak körülbelül 100 000 katonája maradt Ukrajnában.
A tervhez Zaluzsnij mindössze 90 további tarackot és ennek megfelelő mennyiségű lőszert kért az Egyesült Államoktól.
Az amerikaiak azonban úgy vélték, hogy az ukrán fegyveres erők nem rendelkeznek elegendő katonai személyzettel egy ilyen nagyszabású művelethez, és inkább Herszon felszabadításához ragaszkodtak.
HIRDETÉSAz amerikaiak alábecsülték az ukrán csapatok azon képességét, hogy ilyen rövid idő alatt megtanuljanak nyugati típusú harcot vívni – különösen Ukrajna légi fölényének hiányában, ami az Egyesült Államok és a NATO kombinált fegyveres offenzív hadműveleteinek elengedhetetlen feltétele. (Az ukrán hadsereg Németországban kiképzett 47. önálló gépesített dandárjának katonái 70 százalékukban semmilyen harci tapasztalattal nem rendelkeztek.)
Az ukránok szerint a nyugati kiképzők és tervezők nem vették figyelembe a konkrét helyzet számos jellemzőjét, beleértve a konfliktus olyan háborúvá fajulását, mint az első világháború tömeges tüzérségi harcai, és ideje lenne a harcászati drónok tömeges használatának is. Az amerikai oktatók azonban kezdetben vonakodtak bevonni őket a képzési programba.
Ukrajna hiába hajtogatta, hogy nagy létszámú és ütőképes légierő nélkül nem képes jelentős ellenállásra, és emlékeztetett arra, hogy az Egyesült Államok (vagy Izrael) minden konfliktusban előbb légifölényt hozott létre, amivel viszont Ukrajna nem rendelkezik. Egy magas beosztású ukrán katonai vezető azt mondta Trofimovnak, hogy az amerikai stratégiai forgatókönyvek Ukrajnában használhatatlanok, és papírkosárban a helyük.
2022 szeptemberében, amikor az ukrán csapatok villámsebesen megkezdték a harkovi régió felszabadítását, Putyin mozgósítást hirdetett, illegitim népszavazást szervezett négy megszállt régió felvételére Oroszországhoz, és ismét figyelmeztetett arra, hogy ha területi integritása veszélybe kerül, úgy atomfegyvert is bevethet. „Ez nem blöff” – mondta akkor.
Az ukránok nem dőltek be a provokációnak, és folytatták az offenzívát, majd felszabadították Herszont. Washingtonban azonban tetőfokára hágott a félelem, hogy a konfliktus nukleárissá válik – állítja Trofimov. Ismeretei szerint az amerikai hírszerzés becslései úgy látták, hogy Putyin három esetben is fontolóra veheti egy atomcsapás lehetőségét:
HIRDETÉS• maga Oroszország elleni jelentős támadás, különösen a NATO részvételével;
• a Krím elvesztésének valószínűsége;
• Ukrajna győzelme a csatatéren, amely a Pentagon egyik magas rangú tisztviselője szerint teljesen legyőzi az orosz hadsereget, így az orosz állam létezése is veszélybe kerül.
Ekkor a Fehér Ház nemzetbiztonsági tanácsadója, Jake Sullivan nyilvánosan is beszámolt arról, hogy Washington közvetítőkön és privát vonalon is figyelmeztette Moszkvát „az ukrajnai nukleáris fegyverek használatának katasztrofális következményeire”.
November végére az ukrán fegyveres erők ellentámadása kezdett kifáradni, lelassulni, főként a tüzérségi lövedékek utánpótlásának hiánya miatt– mondja Trofimov. Ezzel szemben Oroszország bevetette legkegyetlenebb parancsnokát, Szergej Szurovikin tábornokokot (a damaszkuszi mészárost), aki védelmi erődítmények láncolatát kezdte kiépíteni, ahol elhelyezte az időközben mozgósított háromszázezer katonát.
A Wagner-lázadás miatt eltávolított Szurovikin nélkül is, 2023 tavaszára több kilométeres mélységben épült ki a többsávos orosz védelmi zóna. A tavalyi újabb ellenoffenzívában a közben megszerzett nyugati technológia támogatásával sem tudta leküzdeni Ukrajna az orosz egységek ellenállását.
A Trofimov által megkérdezett amerikai hírszerzési szakértők szerint a nukleáris opció esélye továbbra is 50-50%, azaz elfogadhatatlanul magas. Ez az igazi oka annak, hogy Putyin atomblöffje bevált, mert soha nem is hívta le senki.
HIRDETÉS