rendkívüli hír
Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Tovább gyűrűzhet a klímaválság az óceánok elsavasodása miatt

Tovább gyűrűzhet a klímaválság az óceánok elsavasodása miatt
Szerzői jogok  euronews
Betűméret Aa Aa

– Kifutunk az időből – hangsúlyozta videóüzenetében Carolina Schmidt, Chile környezetvédelmi és klímaügyi minisztere a 2019-es decemberi COP25 éghajlat-változási konferencián. „Az óceánok problémáira adott globális válaszlépés nélkül az éghajlatváltozásra sem adhatunk hatékony globális szintű választ” – tette hozzá. Az óceánok problémái rendkívül sokrétűek, a tengerszint emelkedésétől kezdve, az oxigénszint csökkenésén és a vízhőmérséklet megemelkedésén át egészen az ökoszisztémákban végbemenő változásokig számos kihívással állunk szemben. Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) által kiadott, az óceánok állapotáról szóló különleges jelentés aggasztó jövőbeli tendenciákra mutatott rá, illetve az is kiderül belőle, hogy tavaly rekordmagas szintre emelkedett az óceánok hőmérséklete.

Tengeri savadás: az óceáni ökoszisztémák csendes gyilkosa

Az óceánok elsavasodása egy olyan jelenség, amely során a megnövekedett emberi kibocsátás következtében az óceánok egyre nagyobb mennyiségű szenet kötnek meg a légkörből, ennek eredményeképp pedig egyre savasabbá válik a vizük. Az utóbbi 200 évben a teljes kibocsátás körülbelül 30 százalékát nyelték el az óceánok, manapság pedig még mindig 25 százalékot kötnek meg éves szinten.

Az óceánok elsavasodása a tengervíz és a légkörből megkötött CO2 között végbemenő reakció eredményeképpen történik, amely során növekszik a savasságot kiváltó vegyületek mennyisége, míg a tengeri organizmusok túlélése szempontjából fontos ásványi anyagok – például a kalcium és a karbonát – koncentrációja csökken.

Az óceánok átlagos felszíni savassága, amely meglehetősen stabilan állt az évmilliók során, az utóbbi 150 év alatt 26 százalékkal emelkedett. – Egészen az 1950-es évekig nagyon lassú volt ez a növekedés, azt követően azonban jelentősen felgyorsult – mondja Dr. Jean-Pierre Gattuso, a Laboratoire d'Océanographie de Villefranche, a CNRS és a Sorbonne Egyetem kutatási igazgatója. „Mivel az emberi tevékenységből származó CO2-kibocsátás az elsavasodás legfőbb kiváltója, az előrejelzések a kibocsátási szint függvényében alakulnak majd. Jelen állás szerint az óceánok elsavasodása további 150 százalékkal növekedhet 2100-ig” – fűzte hozzá Gattuso.

Mivel az óceánok felszínközeli rétegeinek 95 százalékában tapasztalható a víz pH-értékének csökkenése, egyre nagyobb mértékben és egyre több tengeri ökoszisztémában érezhető a savasodás hatása világszerte. – Úgy tűnik, hogy megszállottan érdekel minket, ami a szárazföldön és a légkörben történik, de nem vagyunk tudatában annak, hogy a Földi élet szinte egésze a vizekben zajlik, ugyanis az óceánokban él a bolygón létező fajok 98 százaléka” – mondja Dr. Dan Laffoley, A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) védett területekért felelős nemzetközi bizottságának tengeri ügyekért felelős alelnöke, valamint a globális tengeri és sarkvidéki programjának vezető tengerkutatási és tengeri környezetvédelmi tanácsadója. – Amit az elsavasodással kapcsolatban a 2004-es előrejelzések alapján ártatlannak tartottunk, és úgy véltük 2050-ig vagy 2070-ig be sem következik, az mára valósággá vált.

A vízben található karbonátionok mennyiségének csökkenése számos tengeri állatot foszt meg a védelmet szolgáló burkuk felépítéséhez nélkülözhetetlen anyagoktól. Több tanulmány is rámutatott, hogy a leginkább fenyegetett fajok közé a kagylók, a planktonok, valamint a korallok tartoznak.

A trópusi korallzátony-ökoszisztémák a tengerfenék kevesebb, mint 0,1 százalékát foglalják el, azonban ezen ökoszisztémák, illetve közvetlen környezetük 1-9 millió fajnak adnak otthont. A tudósok becslései szerint a kalciumkarbonát szintje olyannyira visszaesik majd a század végére, hogy az iparosodás előtti időszak felére is csökkenhet majd a koncentrációja a trópusi területeken, ennek következtében pedig a korallok feloldódhatnak, ahelyett, hogy tovább épülnének – aggódnak egyes szakértők. Ugyan lehetséges, hogy méretre nem zsugorodnának, mégis, csupán az óceánok savasodása következtében akár 20 százalékkal is csökkenhet a korallok vázának sűrűsége 2100-ig. Az elsavasodás még nagyobb terhet ró a korallfehéredést okozó hőhullámok és a gazdasági tevékenység következtében meggyengült koralltelepekre. – Gyengítjük a gyógyulási mechanizmusukat – mondja Dr. Laffoley. A tudósok szerint a következő 20 évben valószínűleg rohamosan épülnek majd le a korallzátonyok, ami annak az 500 millió embernek a megélhetését is veszélybe sodorhatja, akik a zátonyoktól függenek mind az élelemszerzés és a partvédelem, mind pedig a jövedelem tekintetében.

A savasodás azon mélyvízi koralltelepeket is érinti – például az Észak-Atlanti tengerekben –, amelyek a biológiai sokszínűség melegágyai, és több ezer faj számára biztosítanak nélkülözhetetlen életteret; ezek közé tartoznak a kereskedelem szempontjából fontos garnélák, homárok, rákok, sügérek és csattogóhalak. „Ugyanúgy épül le folyamatosan a vázuk, ahogy a csontritkulás következtében a mi csontjaink meggyengülnek” – mondja Dr. Laffoley.

Rejtély a tengerek mélyén

– Már vannak azzal kapcsolatban megfigyeléseink, hogy miként hat az óceánok elsavasodása az egyes fajokra – jegyezte meg Helen Findlay, a Plymouth Marine Laboratory (Plymouth-i tengerkutatási laboratórium) biológiai oceanográfusa. A laboratórium egyébként a Copernicus klímaváltozási szolgálat (C3S) adatait és infrastruktúráját használva készít becsléseket az óceánok múlt- és jövőbeli savasságáról. A savasodás hatásai gyakran azokon a területeken érvényesülnek, ahol a mélyebb vízrétegek – amelyek általában alapvetően savasabbak – a felszínre emelkednek, ezáltal fokozva tovább a vizek savasságát, világított rá Dr. Findlay. A savas vizek például a lazacok számára fontos táplálékként szolgáló planktonikus tengeri csigák házát is károsítja, vagy akár fel is oldhatja azt.

Egyes tanulmányok azonban arra mutattak rá, hogy a különböző fajok eltérően reagálhatnak a behatásokra. Az IPCC szakértő szerint vannak élőlények, amelyek hasznot is húzhatnak az óceánok elsavasodásából és felmelegedéséből, és még nagyobb számban ejthetnek el más fajokat. Ökoszisztémától függően a mikroszkopikus algák – más néven fitoplanktonok, tehát a tengeri táplálékláncok alapvető táplálékforrásai – akár meg is szenvedhetik a savas tengervíz hatásait, vagy éppenséggel profitálhatnak is a körülményekből. A Copernicus tengeri szolgáltatása által gyűjtött, az óceánok színét vizsgáló műholdas adatok alaposabb betekintést nyújthatnak az óceánok által elnyelt CO2-vel, és a tengeri tápláléklánc erre adott válaszreakciójával kapcsolatban.

– A Copernicus klímaváltozási szolgálat (C3S) tengeri, partvidéki és halászati (MCF) adatokkal foglalkozó ágazati információs rendszere (SIS) létrehozott több, a klímaváltozás tengeri környezetre gyakorolt hatását vizsgáló mutatót, például az óceánok elsavasodásával kapcsolatban is. Emellett olyan eszközöket is kidolgoztak, amelyek rávilágítanak arra, hogyan is lehetne ezeket a mutatókat tengeri környezetben alkalmazni – mondja Dr. James Clark, a PML egyik tudósa. – A projekt egyik fő célkitűzése, hogy olyan termékeket hozzunk létre, amelyek támogatják a klímaváltozáshoz való alkalmazkodást célzó európai stratégiákat és az annak hatását mérséklő politikákat is. A C3S-MCF projekt során létrehozott mutatóknak a C3S éghajlattal kapcsolatos adatraktárába való beépítése jelenleg is folyik, és várhatóan a következő pár hétben válik majd elérhetővé.

A biodiverzitásra gyakorolt hatás

A különböző régiókban más és más arcát mutathatja a jelenség. A 2000-es évek közepe felé az Egyesült Államok csendes-óceáni északi partvidékén drámai szintű elhalálozási hullám sújtotta a osztrigafarmokat, ugyanis a savas víz az osztrigalárvákra is hatással volt; komoly károkat szenvedett el a rendkívül jelentőséggel bíró partmenti kagylóipar. Kanadai tudósok szerint a Csendes-óceáni partvidéken az elsavasodás következtében olyan erősen mérgező algák telepedhetnek meg, amelyek negatív hatással lehetnek a kagylókra, ennek következtében pedig a hal-, tengeri madár és emlőspopulációra is. A tudósok várakozásaik szerint az egyik halgyilkos algafaj még nagyobb területeket hódíthat meg a savas vizekben, ami a helyi lazac-akvakultúrákat is veszélybe sodorhatja.

Európában valószínűleg az Atlanti-óceán partvidékén tevékenykedő jelentős francia, illetve más olasz, spanyol és egyesült királyságbeli kagylótermelők fogják elszenvedni a legnagyobb veszteségeket az elsavasodás következtében a század végéig. A Copernicus tengeri szolgáltatása nemrégiben a tengervíz pH-értékét is felvette az óceánmegfigyelési mutatóinak listájára, és az általuk begyűjtött adatokat használva igyekeznek pontosabb képet kapni a tudósok az európai vizekben végbemenő elsavasodásról.

A tudósokat az északi-sarki tengerekben végbemenő elsavasodás is aggasztja; egyesek azt jósolják, hogy a sarkvidéki vizek kagylóképződéshez szükséges vegyületei a 2080-as évekre teljesen eltűnhetnek. Ennek ellenére, ahogy Dr. Gattuso rámutatott, a viszontagságos kutatási körülmények miatt csupán hiányos mérési adatok állnak rendelkezésre az északi-sarki vizek elsavasodásáról. – Azt tudjuk, hogy az arktiszi vizek általában savasabbak, ugyanis a CO2, csak úgy, mint minden gáz, jóval könnyebben oldódik hideg vízben. Attól tartunk, hogy az arktiszi vízfelszín pH-értéke annyira alacsony, hogy az már maró hatással van a házzal rendelkező organizmusokra – nyilatkozta Dr. Gattuso.

Forrás: Science Mag
Az óceánok fizikájában és kémiájában beállt változások, és ezen változások organizmusokra és ökoszisztéma-szolgáltatásokra gyakorolt hatása a szigorú (RCP2.6) és a jelenlegi magas (RCP8.5) CO2-kibocsátási forgatókönyv szerint.Forrás: Science Mag

– A gond az, hogy csak magunknak keressük a bajt az óceánok szerepének megváltoztatásával, – mondja Dr. Laffoley, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy az elsavasodás, a hőmérséklet-emelkedés és az oxigénszint csökkenésének együttese a rendszer egészét gyengíti, és olyan következményekkel jár majd, amelyeket alig ismerünk. – Az óceánok által elnyelt szén és hő mennyisége döbbenetesen nagy. Komoly probléma, hogy ekkora mennyiség raktározódik fel, ahelyett, hogy sikerülne megszabadulni tőle.”

Van-e visszaút, és milyen áron?

– A kibocsájtott CO2 mennyiségével már alapvetésnek számít az óceánok elsavasodása, és a helyzet további romlása is – jegyezte meg Dr. Findlay. – Az egyetlen járható út, ha csökkentjük a szén-dioxid-kibocsájtást – mondja Dr. Gattuso. – Sok időbe fog telni újra visszaállítani az iparosodás előtti szintet, de meg tudjuk állítani az óceánok elsavasodását.”

A tudomány megoldások után kutat, azonban ezek az ökoszisztémákra és az óceánokban végbemenő folyamatokra gyakorolt hatásait még nem teljesen értjük. Vannak olyan óceánokkal kapcsolatos éghajlatváltozási megoldások, amelyek nem közvetlenül az óceánok elsavasodását célozzák, mások pedig egyszerűen nem képesek eléggé hatékonyan megkötni a szenet. Mindazonáltal – egyre több kutatás foglalkozik azzal, miként használhatnánk a makroalgákat, a tengerifű-telepeket és a mangrovefákat a szén elraktározására, valamint az óceánok elsavasodásának helyi szintű enyhítésére – jegyezte meg Dr. Findlay.

A kereskedelmi halászat átformálásával csökkenthetnénk az ökoszisztémákra összpontosuló nyomást, ez pedig új utat nyithatna az elsavasodott óceánokkal való együttélés felé. A C3S és a PML jelenleg például azon fáradozik, hogy ötvözze az egyes modellek azon részleteit, amelyek az éghajlatváltozás európai tengerekre gyakorolt hatásáról szólnak, valamint az egyes fajokról szóló információkat annak érdekében, hogy előrejelzést tudjanak készíteni arról, hogy miként alakul a halállomány, és hogy hogyan kell alkalmazkodniuk az egyes iparágaknak és a halászatoktól függő egyéneknek ezen változásokhoz. – A C3S-től érkező adatokat arra használjuk, hogy azonosítsuk az új lehetőségekkel kecsegtető történéseket, például bizonyos halfajták állományának növekedését, illetve a kockázatokat is, tehát a csökkenő egyedszámokat – mondta Dr. Clark. – Így, a fenntartható halgazdálkodási gyakorlatok tervezésén keresztül az ágazat képes lehet enyhíteni az éghajlatváltozás hatásait.

Az is segíthetne az ökoszisztémáknak az elsavasodás hatásainak enyhítésében, ha azonosítjuk, hogy az óceán mely területei szorulnak sürgős védelemre. Épp ezért a szakértők az utóbbi időben igyekeztek feltérképezni a kulcsfontosságú tengeri ökoszisztémákat, hogy tudják, hol van szükség új védett területek kialakítására vagy a már meglévő területek bővítésére. – Bizonyos területeket sikerrel tehermentesíthetünk annak érdekében, hogy a lehető legjobb esélyt megadjuk a tengereknek a kihívások átvészelésére, amíg sikerül visszaszorítani a CO2-kibocsátást – tette hozzá Dr. Laffoley.