Márkához kapcsolódó tartalom

 Copernicus
A "márkához kapcsolódó tartalom" azt jelenti, hogy az üzleti partner, a hirdető fizet érte és ő is állítja elő, nem az Euronews szerkesztősége vagy újságírói. A finanszírozó partner ellenőrzi a témát, a tartalmat és övé a végső jóváhagyás az Euronews kereskedelmi részlegével együttműködve.
Márkához kapcsolódó tartalom
A "márkához kapcsolódó tartalom" azt jelenti, hogy az üzleti partner, a hirdető fizet érte és ő is állítja elő, nem az Euronews szerkesztősége vagy újságírói. A finanszírozó partner ellenőrzi a témát, a tartalmat és övé a végső jóváhagyás az Euronews kereskedelmi részlegével együttműködve.
Copernicus

Vékony jégen táncolunk az északi-sarkvidéken?

Vékony jégen táncolunk az északi-sarkvidéken?

Általában szeptemberben a legkisebb a kiterjedése az arktiszi jégtakarónak. Az előző hónapban azonban szintén szokatlanul alacsony volt a jégborította terület nagysága, ahogy arra a Copernicus klímaváltozási szolgálat (CS3) adatai is rávilágítottak. A jégtakaró kiterjedése 36 százalékkal volt alacsonyabb a sarkvidéki tengereken az 1981 és 2010 között mért átlagértékekhez képest.

A tengeri jég borította területek nagysága 2012-ben és 2007-ben volt a legalacsonyabb, 1979 és 2015 között évtizedenként átlagosan 13,4 százalékkal zsugorodott ez a terület (forrás: Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC). A Copernicus adatai arra mutattak rá, hogy nemrégiben a területek nagysága a késő téli időszakban is az átlag alá esett; ekkor kellene legnagyobb kiterjedésűnek lennie a jégtakarónak.

HIRDETÉS

Az Északi-sarkvidék kétszer olyan gyorsan melegszik, mint a bolygó más területei, és a magasabb hőmérsékletek miatt a tengeri jég folyamatosan olvad és vékonyodik. Kiterjedése ma kisebb, mint a 80-as, 90-es években volt, „mindenhol, minden egyes hónapban, minden évszakban”, hívta fel a figyelmet az IPCC egyik friss jelentésében, amely arra is rámutatott, hogy a szeptemberi drámai jégtakaró-zsugorodás valószínűleg példátlan mértékű az elmúlt 1000 évben. Ugyanez a jelentés azt is megállapította, hogy az arktiszi tengeri jég egyre hosszabb időszakban olvad, ugyanis az év során korábban indul olvadásnak, és később kezdenek el újra befagyni a vizek. „Még sokáig lesz téli tengeri jégtakaró, de ha nem cselekszünk sebesen, egy-két évtizeden belül könnyen lehet, hogy eltűnik a nyári tengeri jégtakaró,” – mondja Dr. Mark Serreze, a Nemzeti Hó és Jég Adatközpont (NSIDC) igazgatója.

2018-ban a Copernicus az utolsó négy évtizedben először jelentette, hogy a Grönlandtól északra fekvő területeken olvadásnak indult télen a tengeri jég a sarkvidékről érkező meleg légáramlatok miatt. A pontos előrejelzés és a sarkvidéki tengeri jég kiterjedése alakulásának megfigyelése továbbra is kulcsfontosságú szerepet játszik a klímaváltozás megértésében. A C3S folyamatosan javítja előrejelzéseit az olyan modellezési rendszerek használatával, amelyek valós időben beérkező, az óceánokkal, tengerekkel és a jégtakaró kiterjedésével kapcsolatos információkkal dolgoznak, valamint az 1979-től feljegyzett adatokat is figyelembe veszik. A tengeri jég koncentrációjával, kiterjedésével, típusával és vastagágával kapcsolatos napi adatok alapvető fontosságúak a tenger és a légkör kölcsönhatását, valamint a tengeri jég tengeri ökoszisztémákra és hajózásra gyakorolt hatását vizsgáló kutatók számára.

A fehér felületek jóval nagyobb mértékben verik vissza a napsugarakat, mint a sötét felületek; a nyári tengeri jég az azt érő napsugárzás körülbelül felét veri vissza; a nyílt vízről ezzel szemben csak 10 százalék verődik vissza, így a nyáron kisebb felületen jéggel borított sarkvidék több hőt vesz fel, mint általában - ez a tengeri jég albedo effektusa, amely az „északi-sarki amplifikáció”, egyik legfőbb motorja a Copernicus szerint. „Ez egy visszacsatolási folyamat része - mivel a melegedés miatt folyamatosan csökken a tengeri jég, a zsugorodó jégtakaró egyre csak melegíti a légkört,” – nyilatkozta Serreze. „Az Északi-sarkvidék gyakorlatilag egy hűtőként működik, amely segít lehűteni a bolygót, és mi ezt a hatást veszítjük el. A tengeri jég zsugorodása felgyorsítja a globális felmelegedést.”

A tengeri jég olvadása miatt a sekély kontinentális self permafrosztja alatt csapdába esett veszélyes, üvegházhatást okozó metán is a légkörbe juthat. Korábban a tengeri jég még nyáron is beborította a sarkvidéki partokat, fagypont alatt tartva a hőmérsékletet, magyarázta Prof. Peter Wadhams, a University of Cambridge óceánfizikai professzora. Az elmúlt évtizedben azonban a tengeri jég visszahúzódásával és a vízhőmérséklet emelkedésével a partvidék permafrosztja is olvadásnak indult. Az alatta levő metán ennek következtében pedig a légkörbe szivároghat. Előrejelzések szerint, ha a permafroszt alatt rekedt gázok csupán 8 százaléka is kiszabadul, ami körülbelül 50 gigatonna, a globális hőmérséklet 0,6 °C-kal emelkedne tovább, mondja Wadhams. „Ez egy nagyon komoly fenyegetés az emberiségre nézve”.

A vékonyodó tengeri jégtakaró a vízbe jutó fény mennyiségére is hatással van, és ezáltal a tengeri élet biológiai folyamatait is befolyásolni fogja, beleértve a fitoplanktonokat és a halakat. „Úgy gondoljuk, hogy a táplálékláncban végbemenő kölcsönhatások alapvetően átalakuláson fognak átmenni a jégtakaró olvadásával,” – mondja Dr. Barbara Niehoff, az Alfred Wegener Institute Sarkköri Biológiai Oceanográfia részlegének igazgatóhelyettese. „A csúcsragadozóktól és zsákmányaiktól kezdve egészen az elsődleges (fitoplanktonok) és másodlagos termelőkre (növényevő zooplanktonok) is hatással lesz.”

HIRDETÉS

Továbbá a tengeri jégbe befagyva találunk még apró műanyagrészecskéket is, általában jóval nagyobb koncentrációban, mint a folyékony halmazállapotú tengervízben; az olvadással a műanyag tengerekbe jutása is felgyorsulna, vélekedik Chelsea Rochman, a University of Toronto biológia tanszékének tanársegédje. Az öt különböző sarkvidéki régióból gyűjtött jégmintákban literenként akár 12,000 mikroszkopikus műanyagrészecske is felfedezhető volt, ahogy arra egy nemrég publikált tanulmány rámutatott. Az Észak-atlanti és európai tengerekből a sarkvidék felé mozgó tengeráramlásokkal egyre több műanyag juthat el a régióba pár év leforgása alatt, mondta el Dr. Jason Holt a Nemzeti Oceanográfiai Központ tengeri rendszerek modellezéséért felelős vezetője.

Az a kilátás, hogy már a század közepére eltűnhet a nyári jégtakaró a sarkvidékről, rendkívül ígéretesen hangzik az Európa és Ázsia közti hajóút lerövidítése végett, továbbá megnyitná az utat az erőforrások utáni kutatásoknak is; a tudósok azonban arra figyelmeztetnek, hogy a jégben szegény sarkvidék azonban destabilizálhatná az amúgy is törékeny sarkvidéki ökoszisztémákat és az egész világ éghajlatára hatással lenne.

A jégmentes Északi-sarki vizeket járva a hajók 10-15 napot spórolhatnának a jelenlegi 48 napból; ennyi időbe telik megjárni az Ázsia és Európa közti utat. Az elmúlt két évtizedben a jég visszahúzódásával párhuzamosan a hajózási tevékenység is egyre intenzívebbé vált, áll az IPCC jelentésében. A téli jégtáblákon való áthajózás is könnyedebbé válhat a folyamatosan vékonyodó jégtakaró miatt – 1979 óta az 5 évnél régebbi tengerijég-felület körülbelül 90 százaléka tűnt el – épp ezért egyre könnyebben törhető a jég.

Az érintetlen sarkvidéki ökoszisztémákon áthaladó hajóforgalom aggályokat vet fel a környezet olajszennyezésnek és légszennyezésnek való kitettségével kapcsolatban is. Az Északi-sarkvidék államait tömörítő kormányközi fórum, az Északi-sarkvidéki Tanács szerint a legnagyobb veszély, amit a hajózás magával vonhat, az a nehéz fűtőolajokhoz köthető. A hajók által közkedvelt, kénben gazdag fáradtolaj elégetésével nagy mennyiségű káros anyag kerül a légkörbe, például a globális felmelegedést okozó CO2, nitrogén-oxid és elemi szén is, a második legerősebb hővisszatartó gáz. Nagy sűrűsége miatt az érintett terület megtisztítása is rendkívül nehézkes egy esetleges szennyezés esetén. 2015-ben az északi sarkvidéken közlekedő hajók által használt üzemanyag 57 százaléka nehéz fűtőolaj volt.

A hajók elemi szenet is kibocsájtanak, amely a tökéletlen égés során keletkezik; az elemi szén több sugárzást képes elnyelni, mind a légkörben, mind pedig a talajon vagy hó- és jégtakarón megülve. A kutatások kimutatták, hogy az északi sarkvidék területén kibocsájtott elemi szén ötször akkora mértékű melegedést okozhat, mint az alacsonyabb földrajzi szélességeken. A 2015-ös szinthez képest becslések szerint az elemiszén-kibocsájtás 6,5 százalékkal növekedhet 2025-re, de még ha csak kis számban is választanák a nagy teherszállító hajók a sarki útvonalat a Panama- és a Szuezi-csatorna helyett, az is 46 százalékkal növelhetné meg az elemiszén-kibocsájtást. Egyes hajózási társaságok, köztük a világ harmadik legnagyobb konténerhajó-vállalata már bejelentette, hogy környezeti okokból kifolyólag nem fogja használni az Északi-tengeri útvonalat.

Az új tengeri útvonalak megnyitása vadvilági élőhelyeket is veszélyeztetne, bár az esetlegesen okozott károk mértéke még bizonytalan. Egy 2018-as tanulmány, amely hét, az északi sarkvidéken őshonos tengeri emlősfajt vizsgált, arra mutatott rá, hogy a 80 állatpopuláció több, mint fele lenne kitéve a hajózási útvonalak okozta veszélyeknek. A narválokat – egy olyan bálnafaj, amely nem szívesen hagyja el élőhelyének határait –, a belugákat és a rozmárokat érintené leginkább ez a változás. Azon területek, ahol intenzívebb a forgalom, ilyen például a Bering-tenger vagy Kanada sarkköri területeinek keleti része, háromszor jobban ki vannak téve a hajózás hatásainak, mint a távolabbi területek. Szakértők állítása szerint lehetséges, hogy nincs elég hely ahhoz – még a tengeri jég zsugorodása mellett sem –, hogy az élővilág és a hajók egymás mellett létezzenek anélkül, hogy az Északi-sarkvidéken ne találkoznának össze. „A tengeri jég kialakulásának időzítése, a jég- és hótakaró eloszlása és annak vastagsága a jegesmedve populáció eloszlásában, barlangépítési, táplálkozási szokásaikban beállt változásokkal áll összefüggésben, ahogy arra az IPCC is rámutatott,” – mondja Melanie Lancaster, a sarkvidéki fajok vezető szakértője a WWF Északi-sarki Programjában. „Sokkal jobb szabványokkal és gyakorlattal kell előállni az Északi-sarkvidéki hajózásban.”

„A sarkvidéki időjárási és tengerjég-körülmények rövidtávú előrejelzése segíthet biztonságosabbá tenni az egyre intenzívebb emberi tevékenységet a régióban, ezáltal pedig remélhetőleg mind az emberi, mind a természeti katasztrófák is megelőzhetők” – vélekedik Dr. Helge Goessling, az Alfred Wegener Institut tengerjég-előrejelzési vezetője. „A működő előrelejző központok, mint például az ECMWF, egyre inkább áthelyezik a hangsúlyt a „pusztán légköri” modellekről olyan zökkenőmentesebb rendszerekre, amelyek a jégviszonyok dinamikus, szezonális időtartamú előrejelzésére is képesek, és bizonyítottan akár egy hónapos távlatban is megbízhatóak, ennél azonban még jobban ki kell tolnunk ezeket a határokat.”

A C3S egy globális szállítási szolgáltatás kifejlesztésén fáradozik annak érdekében, hogy kézzelfogható becsléseket adjon az éghajlatváltozás hajózási útvonalakra gyakorolt hatásáról világszerte, beleértve az arktiszi útvonalakat is. „Ez az első olyan szolgáltatás, amely lehetővé teszi, hogy az iparági szereplők is láthassák, hogyan befolyásolja majd az éghajlat a hajózási útvonalakat” – mondja Carlo Bountempo, a C3S igazgatója. „Néhány vállalat már jelezte, hogy szeretné igénybe venni a szolgáltatást, amint az elkészül és működőképes állapotba kerül.” Ezen vállalatok jó minőségű szezonális adatokat kapnak majd a tengeri útvonalakat befolyásoló legfontosabb éghajlati és tengeri tényezőkről, a személyre szabott modellek segítségével pedig lehetséges lesz adott fuvarutak költségének megbecslése is.

A C3S globális szállítási szolgáltatása a hajózási útvonalakhoz társított költségekről és az útvonalak elérhetőségéről is képes lesz majd prognózisokat felállítani, méghozzá a következő 10-100 év vonatkozásában. Ennek ellenére, ahogy Carlo Bountempo fogalmazott „az Északi-sarki útvonalak megnyílása etikai kérdéseket is felvet majd, például a sarkvidék kihasználásával kapcsolatban, ugyanis a megnövekedett hajóforgalom együtt járhat a magasabb kibocsájtási szinttel, ezzel együtt pedig egy viszonylagosan érintetlen vidékben okozott környezeti károkkal is.”

„Az Arktisznak szüksége van arra, hogy a világ többi része a sarkára álljon, és teljesítse az üvegházhatást okozó gázok kibocsájtásának csökkentésére tett kötelezettségvállalását a párizsi klímaegyezménnyel összhangban,” – mondta Lancaster. „A pénzügyi források, az emberi tőke, a szervezeti kapacitás és a tudás hiánya miatt hatalmas kihívást jelent a sarkvidéki közösségek számára a gyors környezeti változásokhoz való alkalmazkodás. A sarkvidéki államoknak muszáj együttműködnie a közösségekkel, és segíteniük kell őket az alkalmazkodásban, különösképp az állandó fagy alatt álló partvidéki területeken.”

HIRDETÉS

„Már jóideje tudjuk, hogy az éghajlatváltozás előrehaladtával az Északi-sarkvidéket érik majd a legnagyobb változások,” – fogalmazott Serreze. „Utáljuk azt szajkózni, hogy mi előre szóltunk, de tényleg előre szóltunk.”