Az Euronews többé nem érhető el Internet Explorer-rel, ez a böngésző ugyanis nem támogatja a legújabb technikai fejlesztéseket. Arra kérjük, használjon más keresőt, mint amilyen az Edge, Safari, Google Chrome vagy Mozilla Firefox.
rendkívüli hír

Az egyre gyakoribb hőhullámok alkalmazkodásra kényszerítik Európa városait

Az egyre gyakoribb hőhullámok alkalmazkodásra kényszerítik Európa városait
Euronews logo
Betűméret Aa Aa

„De mikor fog ez véget érni?” - kérdezte egy felhasználó két hónappal ezelőtt a kötetlen, fórum-stílusú közösségi médiaplatformon, a Redditen. A „Hőhullám Európában” beszélgetés több, mint 800 hozzászólást generált világszerte, sokak elkeseredésüket fejezték ki az Európát sújtó 2019-es júniusi és júliusi perzselő időjárás miatt. „A helyi hőmérsékletek ugyan eltérhettek némileg az előrejelzettől, de az adatok azt mutatják, hogy Dél-Nyugat Európában június utolsó hetében szokatlanul meleg volt. Bár ez kivételesnek volt mondható, valószínűleg egyre gyakrabban tapasztalunk majd hasonlót a jövőben a klímaváltozás miatt” - mondja Jean-Noël Thépaut, a Copernicus klímaváltozási szolgálat (C3S) vezetője. AC3S legfrissebb adatait összehasonlítva a korábbi évek számaival az látszik, hogy ezév júniusa átlagosan 3°C-kal volt melegebb, mint az 1850 és 1900 között mért átlaghőmérséklet.

A World Weather Attribution kezdeményezés állítása szerint az ehhez hasonló rekordmagas hőmérsékletnek általában 50-150 évente előforduló jelenség kellene lennie. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség szerint azonban, 2014 óta a 2016-os év kivételével számos ilyen hőhullám sújtotta a kontinenst, folyamatosan készenlétben tartva a mentőcsapatokat, megbénítva az infrastruktúrát, és teret adva azon aggályoknak, hogy vajon milyen gyorsan képes Európa alkalmazkodni a szélsőséges időjáráshoz.

Hatalmas kihívás előtt állnak Európa városi övezetei

Európa lakosságának mintegy 76%-a él jelenleg városokban, és mivel a század közepére ez a szám 82%-ra emelkedik majd, egyértelmű, hogy a városi területeknek kell majd a legjobban alkalmazkodni.

Az elmúlt három hónapban a médiában hírek tömkelege foglalkozott azzal, milyen csapást mért az extrém hőség a városi élet legalapvetőbb szegmenseire, kezdve a lakhatástól, a tömegközlekedésen, a közműszolgáltatásokon, az üzleti életen át, egészen a legkiszolgáltatottabb emberek egészségéig. Az infrastruktúra és a városok működésének újragondolása segíthet ellenállóbbá tenni a kontinens ezen területeit az előttük álló egyre forróbb jövővel szemben.

Túlforrósodó sínek és vasúti kocsik, fejetlenség a tömegközlekedésben

Július 25-én déli 12 órakor érkezett a tweet az SNFC francia vasúttársaságtól, miszerint a Metz és Luxembourg közötti útvonalon - amelyen rendkívül sokan ingáznak - a vonatok fele lerobbant a hőség miatt. Ugyanezen a napon a párizsi vasútvonal, a RER A, amely csúcsidőben óránként körülbelül 50 000 embert szolgál ki, behúzta a vészfékeket, ugyanis a 40°C fölötti hőmérséklet már a sínek és a felsővezetékek épségét is veszélyeztette. Az Egyesült Királyságban a hőség miatt történt balesetek okoztak némi felfordulást a vasúti közlekedésben, a londoni Overground - a városi vasúthálózat - pedig hatalmas kimaradásokkal küszködött csúcsidőben. Három nappal később Svédországban két vasútvonal mondta fel a szolgálatot a forróság miatt.

A városi közlekedés megbénulása és az araszolás könnyen megszokottá is válhat a forróbb napokon. Százasával özönlöttek a panaszos hozzászólások a tömegközlekedési vállalatok közösségimédia-fiókjaira, ahogy a fizika törvényei végezték a dolgukat. „Ahogy felmelegednek – és a levegő hőmérsékleténél körülbelül 20°C-kal is forróbbá válnak – az acélsínek kitágulnak és meghosszabbodnak, ami a sínek elgörbüléséhez vezethet” - magyarázta Dr. John Easton, a Mérnöki és Műszaki Intézet vasúti szakértője. A magasabb hőmérsékletekhez való alkalmazkodás „nagy eséllyel növelheti a sínszakadások kockázatát is” – tette hozzá Dr. Easton. „Az egyetlen megoldás a vonatok sebességének korlátozása.”

Szintén népszerű megoldás a hőmérséklet 5-10°C-kal való csökkentésére a sínek fehérre festése, és ezáltal a fény visszaverése. A hosszútávú megoldások közt a legfontosabb azonban az utastér hőmérsékletének szabályozása. A francia SNCF jelenleg új és alacsony kibocsátású légkondicionáló rendszereket tesztel a vasúti kocsikban, a Transport for London Négyvonalas modernizálása keretében pedig 192 új légkondicionált vasúti kocsit állított a londoni utazóközönség szolgálatába.

Kritikus helyzetben az erőművek a hőség miatt

Mivel a városi ipari létesítmények, vállalkozások és háztartások nagy mértékben függenek az energiaellátástól, a települések gazdaságát és életvitelét is tovább sújthatja a hőség, ha azok nem alkalmazkodnak. Június 27-én Milánóban a fullasztó 40°C-os hőségben 1635 MW-os értéknél tetőzött a város villamosenergia-igénye. Áramkimaradások sújtották az olasz pénzügyi főváros számos negyedét, bizonyos esetekben több, mint fél napig, mivel a villamosenergia-igény 40%-kal haladta meg előző évit.

A nyári időszakban Athénban duplájára nő a hűtésre fordított energiafelhasználás, ez pedig a villamosenergia-terhelés megháromszorozódásához vezet. Mindeközben az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) előrejelzése is azt mutatja, hogy a hűtési célokra fordított villamosenergia-igény európa-szerte növekedni fog, legnagyobb mértékben Olaszországban, Spanyolországban és Franciaországban. Olaszországban például a háztartásokhoz és a szolgáltatásokhoz köthető hűtési igény részesedése a teljes energiaigény tekintetében 13%-ról 70%-ra növekedhet 2050-ig.

Ugyanakkor mivel az EU fűtési és hűtési igényének 66%-át fedezték fosszilis energiahordozókkal és egyes becslések szerint mintegy 60,5 millió légkondicionáló berendezéssel 2016-ban, a hűtés végső soron akár még nagyobb hőséget generálhat.

Az egyre melegebb időjárásban egyre többet kell majd hűteni, amivel az energiatermelésnek is lépést kell majd tartania. A szokatlanul magas hőmérséklet azonban, különösképp a fosszilis energiahordozók és az atomenergia tekintetében, szintén tovább lassíthatja az energiatermelést. A legmelegebb nap reggelén Franciaországban az EDF hat reaktorban csökkentette a termelést; ezt megelőzően két másikat már le is állítottak az ország déli részén, ugyanis a Garonne folyó vize túl meleg volt a reaktorok hűtéséhez.

A hűtési igénnyel párhuzamosan az elektromos vezetékek hatékonysága is csökkenhet a nagy forróságban

Valószínűleg az európai lakosok is szeretnének majd többet hűsölni otthonaikban. A légkondicionálás iránti igény növekedésével a vezetékeknek egyre több energiát kell szállítaniuk a nagy hőségben, amikor kitágulnak és megereszkednek, ez pedig esetlegesen az infrastruktúra meghibásodásához is vezethet. Az Egyesült Államokban készített tanulmányok arra mutattak rá, hogy a nyári melegben egy fokos hőmérséklet-emelkedés 1,5%-os kapacitáscsökkenést eredményez, ami energiabiztonsági problémákat is okozhat a hűtési igény tetőzésekor. Az Egyesült Királyságban az üzemeltetők nagyobb hőtűrésű vezetékeket kezdtek el használni, Finnországban pedig a földfelszín alá telepítik a vezetékeket.

Bár 2018-ban az EU a globálisan hűtésre fordított energia-fogyasztás csupán 11%-ért volt felelős – a hűtőgépeket és mobil hűtőeszközöket, például mobil légkondicionálókat és ventilátorokat is beleértve – 2030-ra valószínűleg 72%-kal fog növekedni az épületek hűtésére használt energiamennyiség Európában, legalábbis a Nemzetközi Megújulóenergia Ügynökség szakértői szerint.

A hatékonyabb klímaberendezések, a nagyobb átviteli kapacitás, illetve az olyan energiaforrásokra való átállás, amelyek esetében nincs szükség a víz hűtésére, például a fotovoltaikus napenergia, valódi változást hozhatnak. Az olyan alternatívák, mint a hővel működő abszorpciós hűtőrendszerek, illetve a jobb épülettervezés szintén csökkenthetik a hűtési célú energiaigényt, mondta az EEA.

Perzselő városi hőszigetek

Június 21-e és augusztus 22-e között csupán két olyan éjszaka volt Nizzában, amely nem volt trópusi – tehát a hőmérséklet 20°C alatt volt –, jelentette a Météo France; ezzel újabb városi rekord dőlt meg. Az, hogy a városokban éjszaka sem hűl le jelentősen a hőmérséklet, a városi hősziget-hatás eredménye. Az épületek és a lezárt felületek elraktározzák a meleget és aztán több hőt löknek ki magukból a városok levegőjébe éjjel, mint a vidéki vagy zöldterületek.

„Kulcsfontosságú, hogy segítsünk azokon, akik a leginkább ki vannak téve a forróságnak” – közölte a Barcelona Lab for Environmental Justice and Sustainability (Barcelonai környezeti igazságossággal és fenntarthatósággal foglalkozó laboratórium, BCNUEJ) szakértői csapata. „Az alacsony jövedelmű lakosok lakhatási körülményei általában szegényesebbek a hűtési vagy szigetelési infrastruktúra tekintetében, korlátozottabbak a lehetőségeik otthonuk modernizálására, és olyan környéken laknak, ahol kevesebb a fa és a nagyobb zöldterület.”

„Ott kell fákat ültetnünk, ahol a legszorongatóbb a hősziget-effektus hatása, ahol az emberek szenvednek, különösképp a perifériához tartozó szürke területeken” – mondja Piero Pelizzaro, Milánó fejlesztési igazgatója. „Ha a középosztályhoz tartozik valaki, meg tud birkózni a hőséggel, mert megveszi a légkondicionálót. De ha szegény vagy, jobban fogsz szenvedni. Az egyenlőtlenség tovább növekszik, ezért az úgynevezett klímadzsentrifikációt is tovább erősödik. Milánóban egyre rosszabb a helyzet.” A milánói polgármesteri hivatal 2030-ig 3 millió fát szeretne ültetni a nagyvárosi területeken a Városi Erdősítési Program keretein belül, meséli Pelizzaro. Majdnem 80 000 fát ültettek idén.

Európai városok: egészségügyi problémák gócpontjai?

A városok hőmérsékletnövelő hatása és a nyári hónapok alatt egyre gyakoribbá váló hőhullámok miatti túlmelegedést az EU városi lakossága szenvedi meg, a legújabb jelentések pedig már valódi egészségügyi szükséghelyzetről beszélnek. A 2003 augusztusi kánikulával összefüggésbe hozható 70 000 haláleset Európa-szerte arra ösztökélte a hatóságokat, hogy minél jobban felkészüljenek. A párizsi alkalmazkodási terv alapja például, hogy az emberek viseljék gondját szomszédjaiknak és regisztrálják a hőségre leginkább érzékeny embereket, hogy állapotukat a legforróbb napokon is figyelemmel lehessen követni. Annak érdekében, hogy növeljék a zöldterületeket és orvosolják a városi hősziget-hatást, a főváros elindította az OÁZIS projektet, amelynek keretében iskolaudvarokat újítanak fel, lyukacsos anyagokkal helyettesítik az aszfaltot, és növelik a zöld- és hűtőterületek nagyságát. „Ami innovatívvá teszi a programot, az az igazgatása; sikerült egy tető alá összegyűjteni a különböző városi szereplőket (iskolák, egészségügyért, úthálózatért, zöldterületekért és vízellátásért felelős hatóságokat), azért, hogy integrált módon legyenek képesek megvalósítani a projektet” – mondja Lina Liakou, a 100 Ellenálló Város Hálózat ügyvezető igazgatója.

A városokban tapasztalható forróság a talajszinten keletkező ózonnak – amely káros az emberi légző- és keringési rendszerre, valamint korai halált is okozhat – való kitettséget is növeli, amely gáz akkor keletkezik, amikor nitrogén-oxidok és instabil vegyületek kerülnek a levegőbe az emberi tevékenység eredményeképp, majd reakcióba lépnek az erős napsütés és magas hőmérséklet hatására. A tavaly júniusi kánikula során egyes európai városokban az ózonszint elérte a EU által meghatározott 180 µg/m³-os maximum értéket. 2016-ban az európai városi lakosság nagyjából 98%-a volt kitéve a WHO által meghatározott értékeknél magasabb talajközeli ózonszintnek.

A Copernicus segítené az átalakulást

A teljesen működőképes Klíma-adatbázisán keresztül elérhető legnagyobb adatbanknak, valamint a kutató- és techvállalatokkal, illetve a helyi hatóságokkal együtt kidolgozott megoldásoknak köszönhetően a Copernicus klímaváltozási szolgálat (C3S) olyan klímajelző eszközöket fejleszt, amelyek segítségével a nagyvárosok hatóságai megfelelő választ adhatnak a hőhullámokkal összefüggésbe hozható egészségügyi kihívásokra.

A szolgálat már több, mint hat hónapja működik együtt a belgiumi székhelyű VITO vállalattal, hogy nagyfelbontású adatokat generálva, majd azokat felhasználva alkalmazhassanak adaptációs stratégiákat a várostervezés és a preventív egészségügy területein. A nagyfelbontású adatok a hőmérséklet-eloszlásról és egyéb más éghajlati változókról adnak majd egy áttekintést, méghozzá 100 európai város viszonylatában, azok hőszigeteire összpontosítva.

A VITO-vezette kezdeményezés olyan egyszerű modelleket használ, amelyek figyelembe veszik, hogy miként reagálnak bizonyos épületek és talajfelszínek a hőre és a sugárzásra: a növényzet kiterjesztése és a természetes megoldások alkalmazása mellett a várostervezők a hőhullámok hatását az épületek színének megváltoztatásával, vagy a napfényt visszaverő – mint inkább elnyelő – fehér színű tetők építésével is csökkenthetik. Az épületek geometriája szintén úgy alakítható, hogy meggátolják a városi kanyonok fűtő hatását. „Ha egy hatékony alkalmazkodási stratégiát szeretnénk kidolgozni, fontos tisztában lennünk azzal, hogy a város mely részeire gyakorolhatja a legnagyobb hatást a melegedés, és aztán ennek megfelelően kell azt intézkedésekkel ellensúlyozni” – mondja Carlo Buontempo, a C3S ágazati információs rendszerének vezetője.

A Copernicus C3S egy másik kezdeményezése keretében egy olyan, az energiaszektor számára kidolgozott üzemeltetési szolgáltatást vezetnének be, amely képes lenne megelőzni a nagyobb áramkimaradásokat a jövőben. Carlo Buontempo úgy véli „meg kell jósolnunk hogyan tudná az energiaszerkezet úgy kielégíteni a jövőbeli igényeket, hogy mindeközben azt is szem előtt lehessen tartani, hogy a megújuló termelés és az energiaigény valószínűleg át fog alakulni az éghajlati változások hatására.”