50 évvel ezelőtt történt az Apollo-11 Holdra szállása, de a képek, amelyeken a poros holdfelszínen sétáló emberek mögött előtűnik a háttérben Föld, mit sem vesztettek lenyűgöző erejükből 1969 óta. A dél-olaszországi Materában, amely 2019 európai kulturális fővárosa, ezt a jelentőségteljes pillanatot fogják felidézni egy multimédiás előadás keretében az Apollo-dallal, amelynek a Cava del Sole múltidéző szabadtéri helyszíne ad majd otthont.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Matera városa minden tőle telhetőt megtesz, hogy az idei évben rákerüljön Európa kulturális térképére, és az Apollo előadás pontosan az a fajta elsöprően kreatív és magával ragadó élmény, amelyet a helyiek és a Materába látogató közönség is vár. Az Apollo-dalt még 1983-ban szerezte az ambient műfaj mestere, Brian Eno, testvére, Roger Eno és Daniel Lanois közreműködésével. Az alkotás abból a gondolatból indul ki, amely mindannyiunk fejében ott motoszkál a szemcsés felvételeket és mozgóképeket látva, aztán fogja és egyfajta meditációvá duzzasztja, amely azt boncolgatja, mit is jelent a holdséta az emberiség számára. A zene egy békés, súlytalan hangaláfestést ad az ikonikus felvételekhez, és nem csupán az 50 évvel ezelőtti nap fizikai történéseit beszéli el, hanem arra is rámutat miként szimbolizálja a Hold vágyakozásainkat és álmainkat.
Az előadásra július 18-án kerül sor, amikor is Roger Eno a 12 tagú brit kortárs zenekarral, valamint BJ Cole steel gitárossal és Gyða Valtýsdóttir – az elektronikus kísérleti zenekar, a Múm izlandi csellistájával – kiegészülve adja majd elő az Apollo-dalt. „Sokan azt gondolják, hogy a tudománynak semmi köze a művészi kifejezéshez, de ez nem így van” – nyilatkozta az Ansa-nak James Poke, az Icebreaker zenekar társalapítója. „Ugyanaz a fegyelem, kreativitás és képzelőerő szükséges [mindkettőhöz].”
Az ötlet, hogy egy steel gitár is része legyen a kompozíciónak onnan eredt, hogy az Apollo asztronautái vihettek magukkal egy-egy kazettát az űrbe, és egy kivétellel mindannyian country zenét választottak. Innen eredt Eno „zéró gravitációs country zenéjének” ötlete, amely egy cseppnyi élvezettel színesíti az egyébként minimal számot. A steel gitár egy könnyed, lebegő dallamot kölcsönöz a számnak, egy dallamot, amelyből a kozmosz hideg gyönyörűsége köszön vissza.
A materaiaknak is megvan a sajátos kapcsolata azzal a túlvilági 1969-es nappal, amikor is Neil Armstrong és Buzz Aldrin megtette azokat a felejthetetlen lépéseket. Rocco Petrone a Basilicata régióból származó bevándorló szülők gyermekeként látta meg a napvilágot, és mérnökként ő felügyelte a NASA rakétakilövéseit, valamint az Apollo küldetések során is ő adta meg az engedélyt az indításra – az előadás ily módon az ő munkássága előtt is tiszteleg.
De 2019 európai kulturális fővárosaként Matera nem csupán múltja megőrzésével büszkélkedik, hanem azzal is, hogy a jövőbe tekint. A Materában található Giuseppe Colombo Űrgeodéziai Központ rendszeresen lézernyalábokkal pásztázza a Holdat, ahol aztán a sugarak azon reflektorokat érik el, amelyeket még az eredeti Apollo és a Szovjet Lunohod küldetések során helyeztek el. Ezen lézerek mérik a Föld-Hold távolságot, így elősegítve az általános relativitáselmélet keretein belüli további felfedezéseket és a Hold belső szerkezetéről elérhető tudás gyarapítását. A materai Giuseppe Colombo Központ, amelyet 1983-ban alapított az Olasz Űrügynökség, a földfelszínről is készít képeket az űrből, amelyek aztán fontos információforrásként szolgálnak a Föld növényzetéről, a levegőszennyezésről, a talajvízről, a gleccserek olvadásáról, a biodiverzitásról és a természeti katasztrófákról.
Az Apollo-dal előadása közben a Holdra szállásról készített eredeti képeket is kivetítik majd a Cava del Sole-ben, valamint a materai Űrközpont jóvoltából az eseményt szponzoráló űrrepüléssel foglalkozó vállalat, a Leonardo rendkívül látványos műholdfelvételeit is láthatja majd a nagyérdemű. Ezt a központot – amely szintén Matera űrkutatási értékei közé tartozik – az e-GEOS üzemelteti; ez a Telespazio (80%) és az ASI (20%) közös vállalkozása, amelynek fontos szerepe van a műholdfelvételek rögzítésében és feldolgozásában. A felvételeket a bolygó egészségének megfigyelésére és megőrzésére használják, végső soron pedig az emberek életminőségének javítására.
Az űrből látni a saját bolygónkat még ötven év elteltével is ámulattal és inspirációval tölti el az embert. Brian Eno még emlékszik rá, ahogy a TV-ben követte a Holdra szállásokat. „Emlékszem, hátborzongató érzés volt [ezen] a kis fekete-fehér tévén nézni az eseményeket, aztán felnézni a Holdra, és teljes megdöbbenéssel gondolni arra, mi is történik éppen akkor odafönt” – nyilatkozta Eno a The Guardiannek. „Azon furcsa pillanatok egyike volt, amikor az idő utolér, és valami, ami távolinak és fantasztikusnak tűnik hirtelen valósággá lesz.” Idén nyáron Materában az Apollo-dalban újjászületik a legenda, megragadva abban a különleges pillanatban rejlő izgalmat és ámulatot, így emlékeztetve minket arra, hogy a lehetetlen elérhető.