rendkívüli hír

rendkívüli hír

A helyiek a szórakoztatás éltető elemei Materában, Európa kulturális fővárosában

A helyiek a szórakoztatás éltető elemei Materában, Európa kulturális fővárosában
Betűméret Aa Aa

Milyen érzéseket kelt Önben a város? Ezt a kérdést szegezték Matera lakosainak, amikor a „Városi Érzelmek Atlasza” megalkotásával bízták meg őket. Mely utcasarkok őrzik Materában sorsdöntő találkozások boldog emlékét? Van olyan tér a városban, amelyik mardosó veszteség emlékét hordozza a régmúltból? Térkép és néhány krétarajz segítségével Matera háromszáz 10 és 80 év közötti lakosa osztotta meg érzelmi térképét szülővárosáról, felfedve régi, iskolába vezető útvonalaikat, az első csókjaik helyszíneit, az utcákat, ahol a nagyszüleik laktak, és azokat a helyeket, amelyek már nem részei a városképnek, de élénken élnek az emlékezetükben.

Rengeteg minden történt ebben az évben a dél-olaszországi Matera városában, ahová most 2019-ben Európa kulturális fővárosaként nemzetközi reflektorfény irányul. A „Városi Érzelmek Atlasza” július 31-ig tekinthető meg a nyilvánosság számára a Matera 2019 útlevél birtokában, amely a kulturális fővárosbeli élményekben való teljes részvételre jogosítja fel a látogatókat. Ez a megindító közösségi műalkotás egyszerre több érzékszervre ható installációként tekinthető meg a könyvtárban, de az alkotás számos egyéb módon is életre kel: Stefano Faravelli és 40 művésztársa művészetében; Heike Hennig táncművész koreográfiájában; valamint írásban, Alessandro Baricco írónak köszönhetően, aki a torinói Scuola Holden intézmény fiatal íróival karöltve adaptálta a projekt egy részét.

Mindenekelőtt azonban a „Városi Érzelmek Atlasza” Matera azon lakosaihoz köthető, akik az atlaszt összeállították. Helyi önkéntesek szívüket-lelküket beletették az idei izgalmas év összes eseményébe, és erőfeszítéseiket az év végéig folytatni fogják. A közösségi projektek nagy részét azok a helyi lakosok vezetik, akik kezdeményezték azokat, a kapcsolódó nyilvános pályázati felhívás pedig még július 30-ig él. A nagyközönségtől származó eddigi nyertes ötletek között szerepelnek diákok által megépített, folyó vízállását mérő szenzorok, fogyatékkal élő gyermekek számára létrehozott kézműves műhely, ahol a Madonna della Bruna felvonuláshoz készítenek papírmasé angyalkákat, és egy új színházi színpad felállítása egy elhagyatott pályaudvaron.

Azok számára is rengeteg mindent tartogat Matera, akik valamilyen nagyobb vizuális élményben merülnének el: a Circus+ fesztivál 23 nemzetközi cirkuszi társulat 112 tagjának a közreműködésével kínál lehengerlő előadásokat. Az előadás után a sátorból kiözönlő nézők lelkesen méltatták a showműsort: „Fantasztikus! Még soha nem láttam ehhez foghatót” – nyilatkozta egyikük. Nem szerepeltek a műsorban állatok, de minden más klasszikus cirkuszi mutatvány egymást váltotta: az előadóművészek többek között köteleken, trapézokon, létrákon, porcelántányérokkal, mini biciklin, hulahoppkarikákkal vízsugarak ölelésében és örvénylő szoknyákban egyensúlyoztak – nem mintha egy ilyen lista leírása a közelébe érhetne annak, amit mindez élőben nyújtott. „Rendkívüli élmény volt, mint egy színházi előadás a cirkuszi sátorban” – nyilatkozta az egyik néző a műsor után, még mindig csillogó szemekkel. „Egy álomutazás volt” – mondta egy másik pár. Mind az öt cirkuszi hétvége különböző témájú volt: a „Folytonosság és megszakítások” olyan tornamutatványokat vonultatott fel, amelyekben az eszközök szinte egybeolvadtak az artistákkal, míg az „Innovatív cirkusz” a művészeti ág hagyományait kérdőjelezte meg fékezhetetlen táncmozdulatok és akrobatikus elemek vegyítésével a The Black Blues Brothers, a Mister David and The Family DEM és az El Grito közreműködésével.

A 48 héten át tartó európai kulturális fővárosbeli program Materát nemcsak helységként, hanem a közös terekből és életformákból felépített identitásként is elénk tárja. Az évtizedeken és évszázadokon átívelő ismétlődések eredményeként Matera lakosai szokásait összegzi a kultúrájában. Az élő történelemnek emléket állító munka része a szégyennel való szembenézés is; jóllehet, a sassi barlangok ma a kreatív önkifejezés központi helyei, Matera barlanglakásait hosszú ideig az építészet szégyenfoltjaként tartották számon az ott élők mélyszegénységéből kifolyólag. Jóvátételről szóló történetet mesélt el „A szégyen költészete” színházi előadás is, azzal az üzenettel, hogy ha felfedjük sebezhetőségünket, túlléphetünk múltbeli szégyenérzetünkön, ezáltal pedig szabad utat engedhetünk a bennünk rejlő erőforrásoknak. Nem kisebb dologra vállalkozva, mint hogy a szégyent megszépítse, „A szégyen költészete” egyetlen nehéz témát sem hagyott figyelmen kívül, beleértve a testet, a családot, a szexualitást, a kudarcokat és a különbözőségeket, miközben a rockzenét operával vegyítő, sziporkázó táncelőadásokban vizsgálta meg azokat a legbensőbb tulajdonságokat, amelyek emberré tesznek bennünket. Az előadás előtt arra buzdították a nézőket, hogy írják le, mi az, amit szégyellnek, és tartsák maguknál ezt a feljegyzést, ami a színházi élmény új dimenzióját teremtette meg az egyéni és kollektív szégyenérzet határának elmosásával.

Matera és lakosai mindennél jobban vágynak arra, hogy nyitottan és kedvesen fogadják embertársaikat. „Matera magához öleli Európát” – mondta egy fáradt, de boldog önkéntes, mielőtt leeresztették a függönyt a nyitóünnepségen. Akiknek nem volt szerencséjük az európai kulturális főváros évének kezdetekor Materában tartózkodni, az események utóhatását még most is érezhetik, ha ide látogatnak, hiszen a „Városi Érzelmek Atlasza” néven futó projektet a város és annak lakosaiban keltett érzései közti élő kapocsként megőrizték az „Anyai Térkép” nevű zsebtérképek formájában. Azok tehát, akik szeretnék felfedezni Materát, már nemcsak saját magukért tehetik ezt meg, hiszen e térképpel a kezükben azoknak az embereknek a nyomdokait követhetik, akik e várost azzá tették, ami.