Az Insiders című műsor a lengyelországi szénbányászat kérdésének járt utána a helyszínen.
Az Insiders című műsor a lengyelországi szénbányászatnak járt utána. Valerie Gauriat a helyszínre utazott, ott készített izgalmas riportműsort.
Vele beszélgetett a műsorvezető, Sophie Claudet.
Sophie Claudet:
- Valerie, a riportod elején az emberek panaszkodnak a légszennyezés miatt, de a legtöbben nem aggódnak a szmog miatt, pedig tudjuk, hogy az évente 50 ezer embert öl meg. Több lengyel város szerepel a legszennyezettebb települések listáján Peking és Új Delhi mellett. A lengyeleket ez nem érdekli vagy a kormányukat nem érdekli?
Valerie Gauriat:
- Természetesen tapasztalható némi szkepticizmus. Néhány ember, akivel találkoztam, köztük például a szakszervezeti vezető, akit láthatunk a riportban, azt mondta nekem, hogy nincs tudományos konszenzus a klímaváltozással kapcsolatban. Ráadásul a lengyel tudományos akadémia nem ért egyet az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi bizottsággal (IPCC) a szén és a globális felmelegedés összefüggését illetően. Szóval igen, van némi szkepticizmus. De ugyanakkor azt is mondanám, hogy többről van szó itt: egyfajta fatalizmusról a klímaváltozással kapcsolatban. Az emberek hozzászoktak a szénbányászathoz, évtizedek óta együtt élnek vele. Létrejött egy aktivistákból álló klímamozgalom, amely elkezdte hallatni a hangját Lengyelországban. A COP 24 lehetőséget biztosított számukra, hogy megszólaljanak, de egy nagyon erős szénlobbival kell szembenézniük. És ironikus, de Lengyelország legnagyobb bányásztársaságai is a COP 24 szponzorai között vannak.
Sophie Claudet:
- Láthattuk, hogy a lengyelek kapcsolata a szénnel már már romantikusnak mondható. Láthattuk ezt azon az ünnepségen is, amire téged is elhívtak, mennyire ragaszkodnak a történelmükhöz az emberek.
Valerie Gauriat:
- Az emberek büszkék a bányász hagyományaikra. Bányászok élnek Varsóban, de olyan régiókban is, mint Szilézia, amely teljesen a széntől függ. Évek óta nem lehet itt olyan családot találni, amelyik így vagy úgy ne kötődne a szénbányászathoz. Vagy ők maguk bányászok, vagy valaki más a családból az. Vagy olyan vállalatnál dolgozik, ami a szénbányászathoz kapcsolódik. De ez nem csak a bányászatról szól, hanem a személyes, bensőséges kapcsolatról, amely a szénbányászathoz köti őket. És ez valóban része a személyiségüknek. Másrészről létezik egy olyan elképzelés is, mely szerint a szén Lengyelország függetlenségének a jelképe egyben. Az ország többet fogyaszt, mint amennyit termel, ezért importálniuk kell szenet például Oroszországból. És ennek nincs jó visszhangja a közvéleményben. Szóval bizonyos szempontból azt gondolják, hogy ha teljesen feladnák a szénbányászatot, akkor lemondanának az identitásukról, a politikai függetlenségükről.
Sophie Claudet:
- Olvastam egy felmérést, amely azt mutatja, hogy Lengyelországban ugyanúgy tisztelik a bányászokat, mint az egyetemi professzorokat, sőt jobban, mint az orvosokat és a tanárokat. A lengyelek azt mondják, csökkenteni szeretnék a szén mennyiségét az energiatermelésben. A megújuló energiákkal is dolgoznak. Láttad ennek bármi nyomát a helyszínen?
Valerie Gauriat:
- Igen, vannak tervek, de a megújuló energia koncepciója inkább az atomenergiára vonatkozik mint bármi másra. Sok vita volt mostanában, mivel a kormány azt mondja, hogy le akarja rombolni a szélmalmokat a térségben, és inkább külföldi szélkerekekre hagyatkoznának. Nos, ez nagyon ellentmondásos, és senki sem tudja pontosan, mi fog történni ez ügyben.
Sophie Claudet:
- Lengyelország az EU tagja. És ebből sok haszna származik, mégsem játszik a szabályok szerint, amikor a szén-dioxid-kibocsátásról van szó, pontosabban a szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséről. Ezzel szankcióknak, esetleges büntetésnek és vitáknak teszi ki magát az Unióban?
Valerie Gauriat:
- Lengyelországot figyelmeztette az Európai Bíróság a légszennyezés és a levegő minősége miatt. De amikor a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése szóba kerül, Lengyelország azt mondja, ő betartja a szabályokat. Varsó aláírta a párizsi Cop21-en született egyezményt. És azt állítja, követi a szabályokat. Hogy ez vajon megtörténik vagy sem, vajon a célokat elérik-e 2030-ra, nem lehet még tudni. És amikor még ambiciózusabb célok kerülnek szóba, egyértelművé teszik, hogy ennél tovább nem lépnek. Van egy megállapodás a status quo-ra vonatkozóan a Cop21-en született egyezményben, tehát nem megy ennél tovább. Ebben az értelemben Lengyelország, úgymond, biztonságban van.