Fennállásának 100. évfordulóját ünnepelte a mikolajivi színház. A jubileumi előadást az orosz rakétatámadások miatt nem a nagyszínpadon tartották, hanem az épület pincéjében.
A színházteremben a székeket ponyvával védik a lehulló törmelékektől és csillárdarabkáktól.
"Az előadásokat nem tarthatjuk meg a nagyteremben, mert túl veszélyes a várost érő támadások miatt. A légvédelmi szirénák egyébként is a pincébe kényszerítenek. Ezért az előadásokat már eleve ott tartjuk, ahol mindenki biztonságban van" - mondta a színház igazgatója, Artem Szvisztun.
A kültéri, belföldi menekülteknek tartott előadásokon kívül a színház társulatának élete ebben a földalatti teremben zajlik, ami korábban edzőterem volt. A háború óta pedig "óvóhelyi színházzá" vált.
"Itt fogadjuk a nézőket, itt tartjuk az előadásokat, rendezvényeket és komolyzenei koncerteket" - mutatta Artem Szvisztun.
A fiatal színész-énekes Olha Sztorozsuk azt mondja, a kollégái támogatása és a nézők szeretete sokat segít neki ezekben a nehéz időkben.
"Ezért kelek fel minden reggel. Tudom, hogy szükség van a munkámra. Amikor játszunk vagy énekelek, az emberek odajönnek hozzám, megköszönik, hogy egy-másfél órára visszaadtuk nekik a békés életüket" - mondta.
A színház több figyelemelterelésnél, mert segít abban, hogy az emberek könnyebben elviseljék azt, hogy a szeretteik tőlük távol, a frontvonalon harcolnak. Az egyik legújabb színdarabot, a "Menekült macskákat" ilyen családoknak készítették.
"Tanulságos történet... A főszereplők macskák... A macskáink olyanok, mint az emberek. A gyerekeknek azt mutatjuk meg, hogyan viselkedjenek a mostani nehéz helyzetben. Hogyan maradjunk nyugodtak és segítsünk egymáson. Nem mondanám tündérmesének, mert az sem az, ami most történik az országban." - mondta a színdarab rendezője, Katerina Bohdanova.
A színházat még ősszel rakétatalálat érte, de nem zártak be. Szinte azonnal folytatták a munkát. Ahogy a színház igazgatója is mondta: az élet nem áll meg, a színháznak élnie kell.