Az ukrajnai háború az EU-t és a hozzá csatlakozni kívánó országokat is megrázza. A feszültségek gócpontjai szaporodnak, például a Kaukázusban. A 27 tagállam diplomáciai, politikai és üzleti megoldásokat keres - erről beszélt az Európai Tanács elnöke a Global Conversation kamerái előtt.
Grégoire Lory, Euronews: Újabb katonai támadás történt az EU közelében. Azerbajdzsán villámhadműveletet indított Hegyi-Karabah ellen. Ma mi a prioritás?
Charles Michel, az Európai Tanács elnöke: Ez azért megdöbbentő, mert közvetítés volt folyamatban, és az erőszak alkalmazása mindig elítélendő. Most az a fontos, hogy humanitárius fronton aktívak legyünk. Elkötelezettek vagyunk Örményország támogatása mellett, amely nagyon sok menekültet fogad be a Hegyi-Karabahi régióból. Másfelől politikailag és diplomáciailag továbbra is elkötelezettnek kell maradnunk annak biztosításáért, hogy Örményország területi integritásának tiszteletben tartása egyértelműen megerősítést nyerjen.
EN: Ön részt vett ebben a közvetítésben az elmúlt hónapokban. A mostani támadás az európai diplomácia kudarca volt?
CM: Aki diplomáciában és közvetítésben vesz részt, szerintem tudja, hogy nem egy egzakt tudomány. Ezért úgy látom, a közvetítés, amelyet másokkal, nevezetesen az Egyesült Államokkal párhuzamosan folytatunk, lehetővé tette az előrelépést, például a fogolycserét, valamint annak megértését, hogy hogyan lehetne javítani a térségben az összeköttetést, amin a jövő stabilitása múlik. Előrelépés volt az Örményország és Azerbajdzsán közötti békemegállapodás, a békeszerződés megkötését célzó szövegek tekintetében is. Most viszont rendkívül csalódottak vagyunk a katonai akció miatt, Azerbajdzsán ezen döntése miatt. Ezt kommunikáltam is Alijev elnök felé.
EN: Voltak figyelmeztető jelek. A Lachin-folyosó lezárása, az azeri csapatok tömegei Hegyi-Karabah körül. Látta az EU ezeket?
CM: Egész nyáron rendkívül aktívak voltunk, hiszen láttuk, hogy a Lachin folyosó le van zárva, hogy humanitárius nyomás nehezedik a térségre. Fontos volt, hogy újra megnyissuk a hozzáférést. A nyáron és a katonai akciót megelőző hetekben, napokban az EU nagyon is direkt módon volt jelen - mind a térség örmény lakosságának képviselőivel, mind az azeri kormány képviselőivel tárgyaltunk, és sikerült biztosítanunk, hogy a humanitárius hozzáférést újra megnyissák. Néhány órára rá kezdődött a katonai akció. Mi továbbra is nagyon elkötelezettek maradunk. Nem adjuk fel, igaz, hogy csalódottak vagyunk, de nem mondunk le arról, hogy stabilitást, biztonságot és rövid távon humanitárius segítséget nyújtsunk a régiónak.
EN: Szemet hunynak a Bakuval kötött gázmegállapodások érdekében?
CM: Nem, egyáltalán nem. Megértem, hogy egyesek ezt érvnek tekintik, de ez rossz megközelítés. Az ukrajnai háború kitörése után bebizonyítottuk, hogy az EU nagyon gyorsan képes diverzifikálni, és ennek eredményeképpen ma számos lehetőség áll nyitva előttünk az energiaforrásokhoz való hozzáférés tekintetében.
EN: Át kellene gondolni ezeket a megállapodásokat, hogy garanciákat kaphassunk Bakutól?
CM: Az biztos, hogy először Örményországgal együtt kell megnéznünk, hogyan tudunk utat találni az azeri-örmény kapcsolatok normalizálása felé. Ez garantálja Azerbajdzsán és Örményország területi integritásának kölcsönös elismerését szilárdan és vitathatatlanul. Illetve, hogy hogyan tudjuk garantálni a Hegyi-Karabahban élő örmények jogait és biztonságát.
EN: Azerbajdzsán még most is az EU partnere?
CM: Partner, igen, ma partner. De vajon ez azt is jelenti, hogy a kapcsolat egyszerű? Nem, nem az. Nehéz? Igen, és ezeket a valódi nehézségeket meg kell érteni.
EN: Ön Azerbajdzsán és Örményország vezetőivel találkozik a hét végi granadai csúcstalálkozón. Mit fog mondani nekik?
CM: Mi olyan normalizációs folyamatot ösztönzünk, amely mindkét fél részéről kötelezettségvállalásokhoz vezethet. Hogy tiszteletben tartják a már tett kötelezettségvállalásokat, emellett abszolút prioritás annak biztosítása, hogy a területi határokról tárgyalások legyenek. Valójában az európai folyamat volt az, amely lehetővé tette, hogy előrelépés történjen a békeszerződésben, valamint az ún. összekapcsolhatóságban: abban, hogy mind az örmények, mind az azeriek képesek legyenek mozogni a régióban.
EN: A béke szót használta. Lehetséges a béke?
CM: Ez mindkét fél akaratától függ. Kétségtelen, hogy a katonai akció enyhén szólva is bizalmatlanságot szül. Tehát ha a béke, a nagyobb biztonság és jólét felé akarunk haladni, akkor a tárgyalás a legjobb, ahol mindkét fél részéről bizonyos számú kötelezettségvállalás rögzül.
EN: Január 1-jén Hegyi-Karabah megszűnik létezni. Hogyan teremthető meg a bizalom ilyen körülmények közt?
CM: Úgy gondolom, Bakunak nagy felelőssége van attól a pillanattól kezdve, hogy katonai műveletet indított. Most rajtuk múlik, hogy a nemzetközi közösség ellenőrzése mellett, jószándékot és jóhiszeműséget tanúsítson egy olyan kötelezettségvállalásban, amely megvédi az Azerbajdzsánban élők jogait és biztonságát, az örmény lakosságot is beleértve.
EN: Örményország jelenleg etnikai tisztogatásról beszél. Egyetért ezzel a terminológiával?
CM: Az mindenesetre biztos, hogy ma olyan de facto helyzet áll fenn, hogy az örmény lakosság túlnyomó többsége elhagyta ezt a régiót, és valószínűleg azért, mert félt attól, hogy az azeri hatóságok hogyan fognak bánni vele. Ezek az emberek most Örményországban vannak, ezért kell humanitárius segítség, főleg az EU-tól. Úgy gondolom, hogy egy nemzetközi bizottságnak szerepet kell vállalnia abban, hogy garantálja a lakosság biztonságát és jogait: hogy ezek az emberek hogyan döntenek arról, hogy részben Örményországban maradnak, vagy visszatérhetnek.
EN: Oroszország a régió egyik főszereplője. Az azeri támadás gyengíti vagy erősíti Moszkvát?
CM: Egy dolog már most biztos, és ezt senki sem hagyhatja figyelmen kívül. Oroszország elárulta az örmény népet, és kifejezte azon óhaját, hogy katonák jelenlétében garantálja ezeket a stabilitási és biztonsági megállapodásokat. Láthattuk, hogy ez a katonai művelet a legcsekélyebb orosz reakciót sem kapta meg, pedig őket a helyszínen voltak, ellentétben az EU-val, amely nem rendelkezik katonai erővel a helyszínen.
EN: Ami Ukrajnát illeti, a nekik nyújtott európai támogatás még mindig olyan megingathatatlan, mint eddig? Szlovákiában most egy, Ukrajna támogatását ellenző, Kreml-barát párt került az élre. Még mindig egységesek a tagállamok?
CM: A válasz igen. Rendkívül egységesek vagyunk. Emlékszem, már az ukrajnai háború kitörése utáni hetekben és hónapokban is sok volt a találgatás arról, hogy a tagállamok széttöredeznek, hogy nagyon gyorsan szét fognak szakadni. Nem ez történt, épp ellenkezőleg, az eltelt idő valójában összeforrasztotta az álláspontokat, és megerősítette a Moszkva elleni szankciókat. Tizenegy szankciócsomagról született döntés, az akarat pedig, hogy Ukrajnát pénzügyileg és fegyverekkel, valamint a nemzetközi fórumokon nyújtott nagyfokú politikai támogatással segítik, megerősödött. Az EU rendkívül határozottan kiáll a Zelenszkij elnök által előterjesztett és javasolt igazságos béke mellett, amely a területi integritás és az Egyesült Nemzetek Alapokmányának tiszteletben tartásán alapul.
EN: Nem aggódik? Mert Szlovákia és Lengyelország úgy nyilatkozott, hogy felfüggeszti a fegyverszállításokat. Az összebenyomás repedéseket mutat.
CM: Az ukrajnai háború kitörése óta mondjuk, hogy fennáll a repedések veszélye. Ez nem jelenti azt, hogy nem vagyunk éberek. Azok vagyunk, mert az egység ritkán alakul ki spontán, és nagy erőfeszítést, politikai munkát, közeledést, diplomáciát igényel. Továbbra is rendkívül elkötelezettek maradunk, mind európaiként, mind pedig szövetségeseinkkel és partnereinkkel világszerte: az USA-val, Kanadával, Japánnal és számos országgal, amelyek támogatják az EU ezen álláspontját, amelynek célja az európai biztonság, a szabályokon alapuló világrend védelme. Mert amikor a Biztonsági Tanács állandó tagja, amilyen Oroszország, megtámadja a szomszédját, akkor nemcsak Európa biztonsága kerül veszélybe, hanem az egész világrend.
EN: Szlovákiáról, a néhány nappal ezelőtti választások kimeneteléről mi a véleménye?
CM: Egy demokratikus térség választási eredményét mindig tiszteletben kell tartanunk. Aztán majd meglátjuk, hogy milyen kormány áll fel, mert a következő napokban, gondolom, tárgyalások lesznek, hogy Szlovákiában kormány alakulhasson, és mi jóhiszeműen, őszintén együtt fogunk működni ezzel a kormánnyal.
EN: Nem tart az egyre gyakrabban megjelenő blokkolásoktól, vétóktól?
CM: Nem ez az első alkalom, hogy az EU-n belül választások vannak, ez inkább egy normális folyamat. Ez mind nagyon jó. Amikor választások vannak, akkor gyakran spekulálunk előre, aztán utána gyakran rájövünk, hogy képesek vagyunk biztosítani, hogy a józan ész győzedelmeskedjen, hogy valóban együtt tudjunk dolgozni. Szerintem sokan felismerik, hogy az EU hozzáadott értéket képvisel, különösen az ilyen időkben. A nagy nemzetközi feszültségek idejét éljük.
EN: Néhány hét múlva Washingtonba utazik. Úgy véli, hogy az Ukrajnának nyújtott amerikai támogatás megingathatatlan? Láthattunk egy megállapodást a kongresszusban, amely félresöpörte az Ukrajnának nyújtott segélyeket, vagyis kérdések merülnek fel Washington támogatásával kapcsolatban.
CM: A Joe Biden elnökkel és Antony Blinken külügyminiszterrel folytatott valamennyi találkozóm során azt tapasztaltam, hogy Ukrajna támogatása nagyon nagy elszántságot és őszinteséget mutat, mert az Egyesült Államokban megértették, hogy ez nem csupán Ukrajna vagy az EU támogatása, hanem a szabadságon és demokrácián alapuló világképé is. Ez a valódi tét. Biztos vagyok benne, hogy az USA eltökélt abban, hogy kéz a kézben dolgozzon az európaiakkal. Néhány nappal ezelőtt fogadtam Joe Biden ukrajnai újjáépítésért felelős különmegbízottját. Ez azt mutatja, hogy valóban az együttműködés és a koordináció részleteivel foglalkozunk, hogy az általunk mindkét oldalon nyújtott támogatás hasznos és hatékony legyen az ukránok és a védett értékek számára. De ez nem jelenti azt, hogy naivak vagyunk, nyilvánvalóan ébernek kell lenni. Európai szinten és az Egyesült Államokban is.
EN: Találkozni fog Joe Bidennel, de egy év múlva lehet, hogy republikánus elnöke lesz Amerikának. Aggódik az ottani választások miatt?
CM: Nem mondok meglepőt azzal, hogy nem áll szándékomban spekulálni az amerikai választások eredményéről. Előtte európai választások lesznek. Egy dolgot tartok lényegesnek: nem azon kellene rágódni, hogy mi történik máshol a világban. Inkább azon, hogy mit akarunk mi, európaiak. Hogy hogyan legyünk pozitív hatással a világ többi részére, hogy megvédjük értékeinket, de az érdekeinket is, beleértve a gazdaságunk, a népünk érdekeit, ennek a több százmillió európai polgárnak az érdekeit. Felelősek vagyunk azért, hogy megvédjük őket, és hogy biztosítsuk, hogy érdekeiket nemzetközi szinten figyelembe vegyék.
EN: Sok a kérdés az ukrán ellentámadással kapcsolatban. Még mindig optimista a konfliktus kimenetelét, a hadszíntéri eredményeket illetően?
CM: Fontosnak tartom, hogy ne lazítsunk az Ukrajna támogatására tett erőfeszítéseinken, a katonai jellegűeken sem. Láthatjuk, hogy előrelépés történt. Erről nemrég megint beszélhettem Volodimir Zelenszkij elnökkel. Ukrán oldalon megvan az elszántság arra, hogy továbbra is az offenzívát vezesse, hogy visszaszerezze a területét. Ezért fontos, hogy Európa és Ukrajna partnerei továbbra is nagyon határozott támogatást nyújtsanak. Amikor ez a háború elkezdődött, sokan azt jósolták, hogy Ukrajna nem fog néhány napnál vagy néhány hétnél tovább kitartani. Most, több mint másfél évvel később nemcsak hogy ellenáll, de vissza is szerez területeket.
EN: Szóval még korai lenne béketárgyalásokról beszélni a Kreml és Kijev között?
CM: Fontosnak tartom, hogy nagyon határozott elvi álláspontot képviseljünk. Az ukránoknak kell meghatározniuk, hogy mikor teljesülnek a tárgyalási feltételek. Ezt teszi Zelenszkij elnök, amikor leteszi az asztalra az igazságos béke formuláját. Amikor a mi támogatásunkkal megpróbálja mozgósítani a nemzetközi közösséget, és ukrán kezdeményezésre több tucatnyi országgal tárgyalt nemzeti biztonsági tanácsadói szinten, hogy javaslatokat tegyenek az asztalra a béke felé való elmozdulás érdekében. A tartós béke azonban a következőkön alapul: nincs büntetlenség, a háborús bűnöket elkövetőknek bíróság elé kell állniuk - ez egy olyan béke, amely az ENSZ Alapokmányának elvein nyugszik. Minden más formula azt az üzenetet küldené a világ többi részének, hogy elég, ha valaki agressziót indít a szomszédja ellen, és aztán előbb-utóbb valamilyen formában elismerik az agresszort. Számunkra ez elfogadhatatlan.
EN: Szeptember elején Ön 2030-ig kitűzte az EU további bővítésének célját. Készen áll az Unió erre a menetrendre?
CM: Még nem, ezért fel kell készülnünk. Azért akartam kitűzni egy időpontot, mert úgy gondolom, hogy nemcsak az EU-nak kell felkészülnie, hanem a csatlakozni kívánó államoknak is fel kell gyorsítaniuk azokat az erőfeszítéseket, reformokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy csatlakozni tudjanak. A dátum kitűzésével mindenki szemét fel akarjuk nyitni, mert már nem halogathatunk tovább. Egyértelmű, milyen világban élünk. És ha ezt a politikai projektet akarjuk, akkor az EU egy olyan projekt, amely az elmúlt évszázad után, amelyet a tragédia és a kétségbeesés jellemzett, rengeteg békét, jólétet és reményt hozott. Ha virágzó és stabil jövőt akarunk a gyermekeinknek, akkor el kell kezdeni felkészülni ennek a politikai projektnek a továbbfejlesztésére. Ez pedig beszélgetést jelent. Mit akarunk együtt tenni a jövőben? Mik a közös prioritások? Hogyan fogjuk ezeket finanszírozni? Pénzügyi forrásokról beszélni mindig nehéz, de foglalkoznunk kell velük. És hogyan fogunk közösen dönteni? Különösen, ha a jövőben többen ülünk majd az asztalnál, lehet, hogy át kell alakítanunk a döntéshozatal módját, hogy továbbra is olyan politikai projekt maradjunk, amely szükség esetén hatékony tud lenni.
EN: Lehetséges-e ezt a bővítési folyamatot minden egyes jelölt esetében elvégezni? Egyesek nem rendelkeznek azonos demográfiai vagy gazdasági súllyal. Egységes vagy egyéni folyamatra van szükség?
CM: A folyamat differenciált, mivel az egyes országok érdemei alapján történik. Biztosnak kell lennünk abban, hogy a korrupció ellen mindenhol harcolnak, hogy mindenhol független az igazságszolgáltatási rendszer, amely biztosítja a polgárok és a vállalkozások jogainak tiszteletben tartását. Világos azonban, hogy ezen az alapelven túl, amelyet nemhogy nem fogunk feladni, de meg is erősítünk, fontos látni a politikai téteket. Érdekünkben áll-e, hogy a Nyugat-Balkán országai, amelyek az EU-n belüli enklávét alkotják, és nap mint nap ki vannak téve az EU-n kívüli, nem a mi értékeinkkel azonos értékeket valló hatalmak beavatkozási és befolyásolási kísérleteinek, taggá váljanak? Ez nem tesz jót a biztonságuknak. Biztonságosabbak és stabilabbak leszünk, ha ezek az országok csatlakoznak az EU normáihoz, például a korrupció elleni harc és a jogállamiság tekintetében.
EN: Említette az európai szabványokat. Látjuk, hogy néhány jelölt távolodik tőlük. Ön a jogállamiság korrupcióját említette: hogyan magyarázza ezt a jelenséget? Európa nem elég határozott vagy elkötelezett ahhoz, hogy közelítse őket ezekhez a normákhoz?
CM: Én árnyaltabb álláspontot képviselek, úgy gondolom, hogy számos példa van arra is, hogy a tagjelölt országok haladnak előre és hajtják végre azokat a reformokat, amelyek végrehajtására már jó ideje kérték őket, mert meglátták a dinamikát Megértették, hogy az ukrajnai háború sok európai embernek, nemcsak az európai vezetőknek, hanem a civileknek is azt üzeni, milyen fontos a rendezett, szervezett bővítési folyamat felé haladni.
EN: Halogathatja-e még az EU a bővítést? Nem áll-e fenn annak a veszélye, hogy ezek az országok eltávolodnak Európától más országok felé?
CM: A válasz: nem. Nem halogathatjuk, nem halogathatunk. Cselekednünk kell. Ez nem jelenti azt, hogy ezek az országok jövő héten már EU-tagok lesznek. De egy olyan fokozatos integrációs mechanizmust kell létrehoznunk, amely biztosítja, hogy az elkövetkező hetekben, hónapokban és években kézzelfogható módon megtörténjen a gazdasági közeledés, a demokrácia és a közös értékek közeledése a csatlakozni kívánó országok és az EU 27 állama közt.
EN: Kína még mindig partner vagy inkább rendszerszintű rivális?
CM: Kínát nagyon egyszerű szemszögből látom. Úgy gondolom, hogy a kapcsolatunknak három pillére van. Az első a demokrácia, az alapvető értékek, az emberi jogok, és Európa nem fogja lejjebb adni ebben a kérdésben. Ez a mi DNS-ünk. Hisszük, hogy a világ jobb, stabilabb és biztonságosabb hely, ha osztozunk az egyetemes értékekben, és továbbra is meg fogjuk védeni értékeinket - Kínával szemben is. Ez az első pillér. A második pedig, hogy egyértelmű, hogy az EU és Kína kapcsolatai között egyensúlyhiány van, és hogy gazdaságilag sebezhetőek vagyunk, mert bizonyos ágazatokban túlságosan függünk Kínától. Ezért újra egyensúlyba kell hoznunk a Kínával való viszonyainkat. Ez az üzenet, amelyet közvetítünk, és amelyet más európaiakkal együtt én is közvetítek, amikor a kínai hatóságokkal tárgyalunk. Le kell vonnunk a tanulságokat az ukrajnai háborúból. Láttuk, hogy a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségünk gyengeség, egy Achilles-sarok. Mindenütt le kell vonnunk a tanulságokat, beleértve a Kínával való kapcsolatokat is. És ott a harmadik pillér: Kína a klímakihívás, a globális egészségügyi kérdések és a globális biztonság egyik szereplője is. Vagyis ezekben a kérdésekben is együtt kell működnünk vele.
EN: A kapcsolatok újbóli kiegyensúlyozása magában foglalja például az elektromos járműveknek nyújtott kínai támogatások vizsgálatát?
CM: Igen, szerintem tényleg hasznos, ha vannak jelei annak, hogy a kapcsolat bizonyos egyoldalú lépések miatt kiegyensúlyozatlan. Biztosítanunk kell, hogy az EU érdekeit tiszteletben tartsuk. Véleményem szerint nem csak Kínával, hanem a világ összes régiójával adódhatnak pillanatok, amikor az adott ország olyan lépéseket tesz, hog a játékszabályokat már nem egyformán tartja be minden szereplő. Európai szinten óvatosnak kell lennünk. Szép és tisztességes dolog becsületesen játszani, de ami fontos, az a kölcsönösség. Ha lojálisak vagyunk, el kell várnunk, hogy a partnerünk ugyanolyan lojális legyen, mint mi, például gazdasági szempontból.
EN: Ha nincs kölcsönösség, mit tehet az EU? Mi a következő lépés?
CM: Először is, dolgozzunk a kiegyensúlyozáson. És ha ebben előrelépést értünk el, akkor értékelhetjük a helyzetet, megnézhetjük, milyen eszközöket akarunk használni. Akár Kínával, akár a világ más régióival, a rendelkezésünkre álló eszközöket használtuk, de elsődleges célunk, hogy gazdasági kapcsolataink kiegyensúlyozásával a tiszteletet biztosítsuk.