A nőnap alkalmából a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatójával, Krisztalina Georgievával beszélgettünk a Global Conversationben. A korábban a Világbank elnökeként is dolgozó bolgár közgazdász beszélt a nőkben rejlő potenciálról és a saját tapasztalatairól, és tanácsokat is adott a fiatal lányoknak.
Georgieva asszony, a világ tehetős országainak kétharmada Európában van, de a vagyoni különbségek hatalmasok a kontinensen. Hogyan hat az egyenlőletlenség a gazdasági növekedésre?
A növekedés és az egyenlőtlenség nagyon szorosan összefügg. De először hadd mondjak egy nagyon fontos dolgot Európával kapcsolatban: európaiként büszke vagyok arra, hogy Európa az a hely, ahol a befogadásra és az egyenlőségre nagyobb figyelmet fordítanak, mint sok más térségben. És ennek eredményeképpen Európában van szociális háló, amelyre a Covid idején és az ukrajnai orosz invázió után is számítani lehetett, megvédte a társadalom legkiszolgáltatottabb tagjait.
Európa törekedhet arra, hogy még jobban teljesítsen? Természetesen igen. Mert amivel Európában és valójában az egész világon szembesülünk, az az, hogy a növekedés nagyon vérszegény, nagyon lassú. Hogyan javíthatjuk a növekedési kilátásokat? Nos, az összes erőforrásunk kihasználásával. És ez elvezet minket az egyenlőtlenség egy különleges aspektusához, a nemek közötti egyenlőtlenséghez. Ha a nőket jobban bevonnánk a munkaerőpiacra, a társadalmaink és gazdaságaink irányításába, abból óriási előnyünk származna.
Menjünk bele egy kicsit a részletekbe. Említette, hogy a nők potenciálját nem használjuk ki eléggé, ami visszaveti a fejlődést. Mekkora káros hatásról beszélünk ebben az esetben?
Nos, igencsak nagyról. Sajnos a Világbank legfrissebb elemzése szerint egyetlen olyan ország sincs gyönyörű bolygónkon, ahol a nők teljesen egyenrangúak lennének a férfiakkal. Van tehát tennivalónk. És az IMF-nél végzett elemzéseink alapján azt mondhatom, hogy a bizonyítékok elsöprőek azt illetően, hogy mindenki jól járna a nők integrálásával. A mostani lassú bővülés napjaiban akár 23%-os GDP-növekedést is elérhetünk, ha a feltörekvő piacokból és a fejlődő gazdaságokból indulunk ki. A globális átlag 20%-os növekedés lenne. Miért ne akarnánk ezt elérni, együtt?
Valóban, miért nem használjuk ki ezt a potenciált? Ismerjük a sokkoló adatokat, az okokat, a lehetséges előnyöket. Mit lehet még tenni?
A nyomásgyakorláshoz hiteles, adatokon alapuló politikai programra van szükség. Van egy nagyon fontos kezdeményezés a hiányzó adatok kikutatására, ezt a G20-ak is támogatják. A kezdeményezés célja, hogy hiteles adatokkal rendelkezzünk a jövedelemeloszlásról, és arról, hogy mit kell tudnunk az akadályok megszüntetéséhez szükséges döntések meghozatalához. Tudjuk, hogy az adópolitikák segíthetnek, tudjuk, hogy a korai gyermeknevelésbe és a gyermekgondozásba való befektetés segíthet, és a biztonságos közlekedés is, hogy a nők ne féljenek felszállni a buszra vagy a metróra. És azt is tudjuk, hogy számít, hogyan bánik a pénzügyi rendszer a nőkkel. Egyenlő esélyekkel kell hozzáférniük a finanszírozási lehetőségekhez, de ez még mindig nem adott.
**Hiába volt a fejlődés ezen a téren jelentős az elmúlt évtizedekben, az előrejelzések szerint még három évszázad kell a nemek közötti különbségek eltűnéséhez a világon. Ismétlem, három évszázad. A helyzet javításának egyik legjobb módja az, ha minél több nő kerül döntéshozói pozícióba. Erről ön is tudna mesélni, mi a véleménye erről az ügyről?
**
Nos, a szakmai pályafutásom Bulgáriában indult, fiatal professzorként. Már az első napoktól kezdve világos volt számomra, hogy ahhoz, hogy egyenlő bánásmódban részesüljek, keményebben kell dolgoznom, mint férfi kollégáimnak. És sajnos azt kell mondanom, hogy ez szinte az egész szakmai életem során így maradt. Szóval, amit a nőknek, különösen a fiatal nőknek mondhatok, az az, hogy bár lehetnek akadályok, de, először is: meg tudjátok csinálni. Erősek, okosak, gyönyörűek vagytok. Ki tudtok állni önmagatokért, és eközben hozzá tudtok járulni a társadalom fejlődéséhez. A második fontos üzenetem, hogy higgyetek magatokban. Ez egy nagyon fontos lecke, amit személyesen tanultam meg, és újra és újra láttam a hasznosságát szakmai életemben. Nem szabad habozni, magabiztosan kell bemutatni az elért eredményeinket.
Elmesélek egy kis történetet Brüsszelből. Amikor a humánerőforrásért felelős alelnök voltam, nagyon fontos célunk volt, hogy 40 százalékra növeljük a nők arányát a vezető pozíciókban. És azt mondhatom, hogy a Bizottság nagyszerű munkát végzett ennek érdekében. De egy dolgot észrevettem. Ha egy munkára végül két jelölt maradt, egy férfi és egy nő, és mondjuk mindketten az állás betöltéséhez szükséges öt szempontból háromnak feleltek meg, a másik kettőnek pedig kevésbé, akkor egy férfi azt mondta az állásinterjún : „Nézze, a három legfontosabb kritériumot teljes mértékben teljesítem, és a fantasztikus személyiségemet is beleadom. Természetesen én vagyok a legjobb jelölt a munkára". És a női jelölt mit mondott az interjún? Azt, hogy: „nos, én csak három kritériumnak felelek meg, nem tudom, talán van nálam jobb jelölt". Ne tegyétek ezt! Mert ha nem hisztek magatokban, miért hinnének bennetek mások?
Ezen kívül pedig még azt is mondanám a nőknek, hogy dolgozzanak együtt más nőkkel. A kritikus tömegben van erő. Mindenhol ezt látom. Láttam az IMF-nél, láttam a Világbanknál, láttam az Európai Bizottságban. Amikor több nő ül az asztalnál, akkor érezni lehet az energiát a szobában, és jobb döntéseket hozunk, mert különböző nézőpontok jelennek meg a beszélgetés során. Szóval, cselekedjetek, önmagatokért, a nőkért és a lányokért, a férfiakért és a fiúkért! Tegyetek a társadalomért!