A Közel-Kelet Médiakutató Intézet szerint Irán 1979 óta hatalmas, akár 15,7 milliárd dollárnyi bevételt termelt amerikai túszok illegális elfogása majd cseréje folytán, a „túszpolitika” részeként.
A befektetés zéró, a bevétel viszont hatalmas
HIRDETÉS„Az ilyen csereművelet valójában az egyik legsikeresebb és leghatékonyabb tárgyalási módszer, ami valaha is az Iráni Iszlám Köztársaság rendelkezésére áll” – mondta a MEMRI-nek egy iráni tisztviselő, mert szerinte ez jövedelmezőbb, mint az olaj. „Lényegében néhány foglyot szabadon engedünk, kapunk is cserébe máshol őrzött irániakat, másrészt sikerül felszabadítanunk több milliárd dollárt a blokkolt erőforrásainkból anélkül, hogy bármi másra elköteleznénk magunkat."
További, és még nagyobb előny Irán javára, hogy a felszabadított összegek vagy váltságdíjak befektethetők, és azonnal további hasznokat hajtanak. Vagy ha nem, akkor biztosíthatják az ország ambiciózus fegyverkezései programjait, elsősorban a nukleáris fegyver felé tett erőfeszítéseket.
Joe Biden 1980-ban (amikor a teheráni követségfoglalási túszdráma a tetőpontjára jutott), Jimmy Carter elnök külügyi tisztviselőjeként hallani sem akart pénzügyi alkukról Khomeini ajatollah rezsimjével, Az elnök végül egy kudarcba fulladt katonai mentőakciót rendelt el, ami csak rontott a helyzeten. A több száznapos fogságot végül az új elnök, Ronald Reagan rendezte el, de ő sem ingyen. A váltságdíjat Irán juttatta el a nicaraguai ellenforradalmárokhoz (a kontrákhoz), de az összef jókora részét lecsapolta.
A Fox News Digitalnak adott múlt heti nyilatkozatában az amerikai külügyminisztérium szóvivője azt mondta: "Ezeket a pénzeszközöket korlátozott számlákra helyezzük át Katarba, és az Egyesült Államok felügyeli majd, hogyan és mikor használják fel ezeket őket. Ez az Egyesült Államok régóta érvényes politikája. Célja az, hogy hogy a szankcióink ne akadályozzák meg, hogy élelmiszerek, gyógyszerek és más humanitárius áruk és szolgáltatások a hétköznapi emberekhez érkezzenek, bármilyen kifogásolhatóak is a kormányaik".
Arra viszont semmilyen garancia nincs, hogy a teheráni hatósághoz eljutó pénzforrások valóban szociális vagy oktatási intézményekhez kerüljenek. Amerikai képviselet Teheránban nincs, és Irán olyan számlákat mutat be, amilyet csak jónak lát, mert nincs mód az ellenőrzésükre.
Nem léteznek olyan nemzetközi vagy civil szervezetek sem, amelyek a pénz végső útját áttekinthetnék.
És nem csak amerikaiakról volna szó
Továbbra sincs hír Johan Floderus Európai Uniós tisztviselő sorsáról, akiről korábban megírtuk, hogy már 500 napja tartják fogva kémkedés vádjával Teherán legrosszabb hírű börtönében. Az Unió bizottsági alelnöke, Josep Borrell, aki a szervezet külügyi felelőse, kifejezte aggodalmát, de nyilvánosan ismerhető konkrét lépésekről vagy tárgyalásokról nem tudunk.
Halálbüntetés elé néz további négy iráni állampolgár, akiket külföldöon fogott el az Iszlám Forradalmi Gárda akciócsoportja (Quds), közülük kettőt Törökországban. Az ő életesélyük nagyon rossz, mert nem áll mögöttük senki, aki pénzért kiváltaná őket.
Irán május 6-án kivégzett egy svéd állampolgárt, akit senki nem szabadított ki a fogságból. Jelen állás szerint iráni fogságban van további 4 francia, két német, négy amerikai, két svéd és 4 brit állampolgár. Mindannyiukat szinte rutinszerűen vádolják meg kémkedéssel, mert így magasabb "piaci árat" lehet értük kicsikarni, mint ha csak loptak volna.
Van még további 27 olyan amerikai állampolgár, akiket 20 évnél régebben tartanak ott, de nem fogalmaztak meg ellenük semmilyen vádat, és egyikük sem beszélhetett ügyvéddel,
Tudunk egy olyan öt fős csoportról is, akiket 6 milliárd dollárért engedtek el 2015-ben.
Jelen állás szerint sem nemzetközi erő, szervezet vagy állam nem áll az útjában a túszkereskedő iparágnak, sőt bátorítást szereznek annak láttán, hogy tetteiknek semmilyen kövezkezméyne nincs, de annál nagyobb hasznuk.
Kapcsolódó hivatkozások:
Fox Digital
A túszpolitika eliítélése
Az amerikai túszcsere