Oroszországnak már a szovjet időkben kipróbált taktikája volt az iszlamista terroristák megfékezésére, olyan kegyetlen válaszokkal, mint amilyen a 'bejrúti csonkolás' volt. Az izraeli miniszterelnök most orosz segítséget vár egy március óta eltűnt orosz-izraeli kutatónő kiszabadítására Irakban.
HIRDETÉSEzekben a napokban rajzolódik ki egy bonyolult történet, amiről kevesen beszélnek még, pedig több nagyhatalmat is érint. Olyan szentségtelen szövetségek, árulások és kegyetlenkedések tarkítják, melyek megállják a helyüket a kémregények között is.
A KGB újszerű, brutális és hatékony módszereket alkalmazott a közel-keleti szovjet érdekeket támadó terroristák felszámolására. (A régi történet megújulásáról cikkünk második részében lesz szó.)
A Hezbollah (Allah pártja) nevű terrorszervezet 1985-ben alakult Libanonban, iráni támogatással és teljes elkötelezettséggel Khomeini ajatollah pán-iszlám eszméi mellett. Azonnal bevetett brutális eszközeivel még a korabeli szélsőséges csoportokat is megdöbbentette (al-Fatah, PFLP, Iszlám Dzsihád). Közülük több kisebb frakciót magába olvasztott, másokat felszámolt. Jelen idő szerint az ország első politikai és katonai erejének számít.
1985 végén azonban túllőttek a célon, amikor szovjet érdekekre és személyekre támadtak rá
A polgárháborúnak ebben a szakaszában heves harcok dúltak az észak-libanoni Tripoli birtoklásáért. A Hezbollah a város jól felszerelt kikötőjét szemelte ki átrakodóhelynek az iráni fegyverszállítmányok fogadására, de még nem volt elég erős ahhoz, hogy elbánjon a várost uraló Szíria-párti csoportokkal.
Mivel a szállítmányok már úton voltak, a város elfoglalása sürgető lett. Ezt a nehézséget úgy gondolták áthidalni, hogy elraboltak három szovjet diplomatát és egy orvost, majd elengedésükért cserébe azt követelték Moszkvától, hogy gyakoroljon nyomást Damaszkuszra, (Háfez al-Aszád szíriai elnökre), hogy nyisson nekik utat Tripoliba.
A provokáció sokkhatást váltott ki Moszkvában
Azokban a napokban a szovjet elnök köreiben a Ronald Reagannel való, sorsdöntő genfi csúcsértekezletre készültek. A CIA korabeli értékelése szerint Mihail Gorbacsov nem tűrhette tovább, hogy az USA a Szovjetunióval azonosítsa az arab terrorizmust, és emiatt hátrányba kerüljön a globális alkuban.
Ezért az elemzés azt jósolta, hogy a szovjetek irgalmatlanok lesznek, és gyorsabbak, mint az Egyesült Államok. Így is lett.
Amikor a megadott határidőre nem érkezett válasz Moszkvából, a Hezbollah megölte az egyik szovjet diplomatát, bizonyos Arkagyij Katkov konzulátusi attasét. Tetemét elrettentés és figyelmeztetés céljából Bejrút forgalmas üzleti főutcáján, a Hamrán dobták ki, aminek körzetében több követség is található. Egyben a szovjet képviselet felrobbantásával is fenyegettek.
A szovjet ellenakció azonnali volt, és a Hezbollah-mércénél is kegyetlenebb
Miközben az USA, az Egyesült Királyság és Franciaország saját túszaik elengedéséről alkudozott, Gorbacsov úgy gondolta, hogy politikai engedmények helyett inkább lesújt.
Katkov meggyilkolása után a KGB 'Alfa Csoport' nevű speciális osztaga Libanonba sietett, ahol elrabolta a Hezbollah egyik kulcsfigurájának nagybátyját, aki szintén a terrorszervezet vezetőségi tagja volt.
Az illetőt kasztrálták, még élve megcsonkították, majd agyonlőtték.
Ezután az áldozat nemi szerveit és testrészeit elküldték a túszszedés szervezőjének, bizonyos Imad Mughniyahnak, akit a köznyelv „Bejrút Szellemeként” emlegetett. A véres előéletű férfi a Hezbollah második embere és vezérkari főnöke volt, akinek azt üzenték meg, hogy a többi rokona is így jár, ha a foglyokat nem engedik el.
Rá két nappal a három szovjet túsz sértetlenül kiszabadult
A nyugati foglyok nem voltak ilyen szerencsések. Azokban a hetekben 87 amerikai, francia és brit állampolgárt rabolt el a Hezbollah, és közülük az amerikai William Francis Buckley bejrúti CIA-irodavezetőt és William Higgins tengerészgyalogos ezredest meggyilkolták. A brit Alec Collett holttestét csak 14 évvel később találták meg. Michel Seurat francia szociológus teteme 7 évvel az emberrablás után került elő.
Több fogoly csak évekkel később, szinte félőrültként vagy fizikailag összetörve szabadult.
A polgárháború 15 évében összesen mintegy 17 ezer túszul ejtett személyt gyilkoltak meg vagy tüntettek el Libanonban, következmények nélkül. Ezek közül a legtöbb a Hezbollah nevéhez fűződött.
Mi lett végül a „Kísértettel”?
A bejrúti drámát követően Imad Mughniyah még 13 éven át saját kezével gyilkolt és kínzott meg embereket. Részese volt az al-Kaida megszervezésének és egyik előkészítője a New York-i ikertornyok elleni támadásnak. Több terrortámadást vezetett izraeli polgárok ellen is.
A terroristát Damaszkuszban érte el a végzete, ahol egy gépkocsiba szerelt pokolgép ölte meg. A szerkezetet távirányítással robbantották fel, amikor elsétált mellette.
Máig sem tudni pontosan, hogy a CIA, a Moszad, a szíriai titkosszolgálat, vagy ezek közös akciója végzett-e vele. Még Teherán is gyanúba keveredett, mert Mughniyah az iráni követség fogadásáról sétált ki, és csak kevesen tudhatták, hogy egyáltalán ott lesz az eseményen, és hogy utána vélhetően melyik irányba indul el szállodája felé.
HIRDETÉSA robbanóanyagról viszont egyértelműen megállapították, hogy amerikai eredetű, de a felhasználója bárki lehetett.
Mi az összefüggés a mai eseményekkel?
A bejrúti kasztrálásos dráma óta az iszlamista terrorszervezetek alig emeltek kezet orosz személyekre, míg más államok polgárai között kedvükre „válogatnak” - szerte a világon.
Egyetlen fontos kivételnek számít 2015 októberében az orosz Metrojet légitársaság 9268-as számú járata elleni támadás. A gép az egyiptomi Sharm-El-Sheikh nyaralóhelyről indult Szentpétervárra, amikor a felemelkedés után az ISIS terrorakciója megölt 212 orosz és négy ukrán állampolgárt.
A tömeggyilkosság az Iszlám Állam bosszúlépése volt, amiért egy hónappal korábban Oroszország belépett a szíriai polgárháborúba, megzavarva ezzel az ISIS térhódítását.
A Szovjetunió felbomlása után oroszok elleni terrortámadások inkább magában Oroszországban történtek, jórészt csecsen terroristák által
Orosz ellenzékiek és külföldi biztonsági szakértők sorozatos állításai szerint a hazai terrorakciók egy részéért maga Putyin elnök és az orosz biztonsági szervek a felelősek. A feltevések szerint ezek az akciók politikai fegyvert szolgáltattak a Kremlnek, hogy megerősítse hatalmát, és keményebben léphessen fel a kisebbségek és a másként gondolkodók ellen.
HIRDETÉSAz ilyen állítások eddig nem nyertek bizonyítást. Az viszont kétségtelen, hogy a Dubrovka Színházban meggyilkolt 170 néző (2002), a beszlani iskolai túszszedés (2004), a Cserkizovszkij piacon felrobbantott 13 ember (2006), a moszkvai metróban elkövetett bombatámadás (2010) - mind csecsen nacionalista terroristák akciói voltak.
Az egyik legijesztőbb eset 2011 januárjában történt a Domogyedovói nemzetközi repülőtéren, ahol egy öngyilkos merényletben 37 várakozó utas a helyszínen, további öten pedig a kórházban haltak meg. A szövetségi biztonsági szolgálat jelentése szerint az elkövető egy „észak-kaukázusi férfi” volt.
Ez az a pont, ahol összeérhetnek Vlagyimir Putyin és Benjámin Netanjahu érdekei és kapacitásaik
A legújabb történet egy Elizabeth Tsurkov (a továbbiakban Szurkov) nevű orosz-izraeli állampolgárról szól, aki a Princeton egyetemi doktori disszertációjához gyűjtött anyagokat Irakban, de március óta nyoma veszett. Az arabul folyékonyan beszélő Szurkov korábban már tízszer járt Irakban, de meglepő módon nem számolt a bagdadi hírszerzésbe mélyen beépült síita érzelmű és Irán-párti tisztviselők éberségével, akik még a miniszterelnök parancsaira is fittyet hánynak, ha Teherán érdekei ezt diktálják.
Szurkov sorsának fonákja az, hogy a kutató egyáltalán nem volt az izraeli kormányzat barátja vagy kedvence. Több száz tweetjében és interjúiban rendre ostorozta a palesztin lakosság elleni erőszakos akciókat, apartheid rezsimként emlegette a jeruzsálemi kormányt, és szószólója volt a mielőbbi kétállami megoldásnak. Kevéssé remélhető azonban, hogy mindezt elfogói figyelembe veszik, amikor sorsáról döntenek.
Szurkov- vélhetően és naivan - arra gondolhatott, hogy orosz útlevele leplezi izraeli mivoltát, de közben szinte önmagát buktatta le saját Twitter fiókjával. Az iraki tisztviselők már érkezése előtt pontosan tudhatták, hogy ő kicsoda, és a sejtések szerint ők adták le a drótot az iráni gárda iraki sejtjének.
HIRDETÉS
A Szentpéterváron született 37 éves kutató amúgy sem fordított különösebb figyelmet kötődéseinek leplezésére, hiszen korábban egy podcast-interjúban részletesen beszélt származásáról és életútjáról.
Ráadásul Szurkov figyelmen kívül hagyta azt a tilalmat is, mely szerint Izrael nem engedélyezi, hogy állampolgárai Irakba, Iránba vagy olyan ellenséges országba utazzanak, ahol emberrablás vagy gyilkosság veszélye fenyegeti őket.
Egy iraki tisztviselő szerint az emberrablók rajtaütöttek a házon, amelyet Szurkov bérelt Bagdad Al-Kharada negyedében. A forrás szerint nem egyedül, hanem lakótársával, egy iraki kutatóval együtt rabolták el. Előbb a miniszterelnök alá tartozó iraki titkosszolgálat kezére kerültek, akik átadták őket a Hezbollahnak.
Mohammed al-Szudáni miniszterelnök tudott az esetről, de nem lépett közbe, mert az ő ingatag hatalma immár teljes mértékben Irán kegyeitől függ. Ezt a síita fegyveres csoportokból szervezett Népi Mobilizációs Erők (PMF) biztosítja a számára, addig, ameddig.
Netanjahu izraeli miniszterelnök úgy tudja, hogy Szurkov még életben van
HIRDETÉSA jeruzsálemi miniszterelnökségi hivatal közleménye szerint a nőt a Kata'ib nevű síita milícia tartja fogva. A bejelentés végén - bár ködösen - jelzik, hogy az üggyel „más érintett felek” is foglalkoznak. Az elemzők feltételezései szerint a megfogalmazás csakis Oroszországot takarhatja.
A Putyin elnökhöz fűzött remények nem arról szólnak, hogy Oroszország fegyveres akcióval kiszabadítja állampolgárát, mint ahogy 1985-ben tette. Viszont van lehetősége szót emelni a teheráni kormánynál Szurkov érdekében. A két állam viszonya az ukrajnai háború óta rendkívül felpezsdült, és az iráni drónszállításokkal magas katonai szintre emelkedett.
Emellett Irán tetemes hasznot fölöz le az Oroszországot sújtó nyugati szankciók megkerülésével, melyen mindketten keresnek, és segít Moszkvának az olajszállítói és a devizapiacokon. Egy ilyen kapcsolati háló valóban elbír egy kisebb szívességet.
Netanjahu - vélhetően - ezt a viszonyt szeretné igénybe venni, mert ha Szurkov még él, akkor lehetséges, hogy már Iránban sínylődik.
De ha nem, akkor Szurkov esélyei nagyon rosszak
Szurkov egy amerikai egyetem kutatója volt, de nem amerikai állampolgár. Az Egyesült Államoknak a saját honfitársainak megvédésével is szinte megoldhatatlan gondjai vannak, ha azok egyszer Irán hálójába keverednek.
HIRDETÉSMivel Washington továbbra is terrorszervezetként regisztrálja az Iráni Forradalmi Gárda külföldi harci egységét (Al-Quds brigád), egy amerikai-iráni háttéralku esélye nagyon csekély. A Kata'ib csoport az Al-Quds közvetlen irányítása alatt áll, és a radikális közönség szemében rossz optikája lenne egy Amerikával való alkudozásnak - ráadásul egy zsidó nő érdekében.
A szervezetet fűti a bosszúvágy is, amiért 2020 januárjában - éppen Bagdadban - az Egyesült Államok dróntámadásban meggyilkolta Kászem Szulejmáni dandártábornokot, az Al-Quds főparancsnokát.
A bosszúszomjat tetézi, hogy a megtámadott gépkocsiban utazott a Kata'ib parancsnoka, Abu Mahdi al-Muhandis is, aki Irán titkos műveleteinek irányítója volt Irakban és a kurd területeken. Van olyan nézet, hogy a támadás valódi célpontja al-Muhandis volt, nem Szulejmani.
Irán nem szereti, ha egy kutató túl közel jut a titkos műveletek információihoz
Főként, ha ezeket közzé is teszi. Ennek lett áldozata három éve a szélsőséges szervezeteket kutató Hisham al-Hashimi iraki történész is, akit bagdadi otthona előtt ölt meg a Kata'ib egyik támogatója. A tettes egy iraki rendőrtiszt volt, akit idén halálra ítéltek, de az ügy még fellebbviteli szakban van.
Szurkov esete hasonló. Ő rendszerint Irak kurdok lakta területein és Szíriában vizsgálta a Hezbollah bűntetteit, és ezeket nyilvános multimédiás előadásaiban ismertette is. Ezek egyike itt megtekinthető. Kutatásai során szerzett releváns tényekkel és képanyagokkal szolgált, melyek valóban kellemetlenek az iráni rezsimnek.
HIRDETÉSEpilógus
Nem csak az Egyesült Államok, de más nyugati hatalmak is növekvő aggodalmakat jeleznek amiatt, hogy Irán megfenyegeti, elrabolja vagy olykor meg is öli azokat, akik külföldön jelentenek számára veszélyt. Emigráns ellenzékiekről, kutatókról, újságírókról van szó, akiknek védelme érdekében James Cleverly brit külügyminiszter most újabb szankciókat helyezett kilátásba.
A miniszter szerint több, mint 15 hiteles fenyegetést regisztráltak az legutóbbi időben az Egyesült Királyságban, olyan személyeknek címezve, akiket Irán veszélyesnek ítél meg. Kérdés, hogy a szankciókkal már eddig is telezsúfolt iráni rendszert ez mennyire ijeszti el, hiszen a korlátozásokat eddig is rendre kijátszotta.